Nagyenyedi képeslap

A kollégium egykori festményen Fotó: Csermák zoltán

Négyszáz éve alapították a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot. A jubileumi évben a patinás intézmény nagyon gazdag programkínálattal várja a vendégeket. Egy újságíró-találkozóra érkeztem a „kicsengetés”, azaz a ballagás napján, az ódon falak között, s a városban sétálva emlékeztem a jeles évfordulóra.

Erdélyi útjaim során, Nagyenyeden többször is áthaladtam, de sosem volt elég időm alaposan körülnézni a híres-neves iskolavárosban. Így nagy örömmel tettem eleget a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete meghívásának a Fehér megyei településen szervezett riporttáborába. A hagyományos találkozó résztvevői május végén interjúkat, riportokat készíttek a vidéken, amiket később egy kötetben tesznek közkinccsé. Az egyesület visszatérő vendég a városban, 2016-ban a magyar szórvány napja alkalmából tartotta tanácskozását a szórványsajtó helyzetéről. Azóta a magyarság létszáma tovább csökkent, így a tollforgatók aktuális „terepmunkája” egyben értékmentés is. A helyszín kiválasztása nem volt véletlenszerű, a tábornak különös jelentőséget adott, hogy a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium idén ünnepli alapításának négyszázadik évfordulóját. A jubileumról Szűcs Ildikó igazgató asszonyt kérdeztem:
„2021. november 15-én, Bethlen Gábor születésnapján kezdtük meg a négyszázadik évforduló ünnepségsorozatát, és egy teljes évet szánunk a méltó megemlékezésre. Az eseménysorozat része volt májusban Gyulafehérváron Bethlen Gá­bor erdélyi fejedelem egész alakos szobrának felavatása a magyar református egység napján. Június 9–12. között a Kollégium és alapítványa szervezésében – másfél ezer vendéget számláló véndiák-találkozóval, köszöntésekkel, diákok produkcióival, könyvbemutatókkal, kiállításokkal, emlékalbum bemutatásával – tartottuk a Fehér Megyei Magyar Napok társszervezésében a nagy jubileumi ünnepséget. Augusztus 20-án a Fehér megyei RMDSZ rendezvényét is e falak között szervezzük közösen, ezt követi szeptemberben az erdélyi és partiumi református kollégiumok tanévnyitó ünnepsége. A jeles évet november 15-én, a magyar szórvány napján, a fejedelem születésnapján zárjuk.”
A városnéző körutamat kedves ismerősömnél, Szász János plébánosnál kezdtem. A város katolikus közösségének központját, az Árpád-házi Szent Erzsébetnek szentelt templomot 1745–1757 között, a minoritáknak köszönhető katolikus megújulás idejében építették. Az atyával és Sarány István barátommal a névadó szentet ábrázoló híres Maulbertsch-festmény alatt beszélgettünk.
„Kicsivel több mint kétezer magyar él a városban, a lakosság tíz százaléka. A környéken Magyarlapádon magasabb az arányunk, a településen mintegy nyolcszázan lehetünk, a többi faluban kétszáz-háromszáz magyar él. Nagyenyeden tartották számon az egyik legjelentősebb református közösséget az 1700-as években. A kollégium mindig Erdély egyik szellemi központjának számított, s kulturális kihatását mind a mai napig megőrizte. Jelenleg is több mint félezer diák tanul az intézményben, de az újabb nívós kollégiumok nyitásával, mint például a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum és a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum, az említett vidékről érkezők száma jelentősen csökkent. A kollégium életében az ökumené fontos szerepet játszik, a katolikus tanulók is külön hitoktatásban részesülnek, s korábban a plébániához tartozó zárdában kaptak kollégiumi ellátást. Egy újabb szép példája a felekezetek együttműködésének, hogy mivel most restaurálják a református templomot, így számos eseménynek a katolikus templom adott, ad otthont.”

Csermák Zoltán

: an accessible web community