Nagy Laci remek szórakozást ígér

Nagy: „Egy gratuláció, egy ölelés a székelyektől mindig jólesett” Fotó: NSO.hu

Büszke arra, hogy két ízben negyedik helyen végzett a magyar férfi kézilabda-válogatottal a nyári olimpiai játékokon. Egyben csalódottság is van benne, mert közel volt, hogy felálljon a dobogóra. Különleges együttes volt az ő korosztályuk, várja, hogy újból találkozhasson a székelyudvarhelyi barátokkal. A Határok nélkül kézilabda-fesztivál sajtófelelőse, Józsa Csongor a piros-fehér-zöldek egyik sztárjával, Nagy Lászlóval beszélgetett.

– Jó tíz évvel ezelőtt volt egy román–magyar barátságos kézilab­damérkőzés Székelyudvarhelyen. Akkor te is ott voltál a keretben, a fiúkkal elutaztál, de nem játszottál. Emlékszel erre a találkozóra?

– Sérülés miatt végül jobbnak látták, ha nem neveznek arra a mérkőzésre. A csapattal tartottam, végig ott voltam velük, a remek hangulatra pedig most is visszaemlékezem. Ráadásul, akkor még székelyudvarhelyi barátokra is szert tettem, akikkel végig tartottam a kapcsolatot, követik a magyar válogatottat, a Veszprém összecsapásait, de a többi magyar klubcsapatért is rajonganak.

– Ezt a rajongást magyar válogatottként átérezhetted. Azt is, hogy innen, Székelyföldről, sokan követnek, biztatnak, szurkolnak nektek.

– Persze. Ez egy különleges érzés, hogy a határon túli magyarok mennyire magukénak érzik, örültek és most is örülnek a magyar sportsikereknek. Másik országban élnek, de a szívük a piros-fehér-zöld színekért dobban. Ez mindig nagy löketet adott nekem, a csapatnak is. Egy ölelés, egy gratuláció a székelyektől mindig jól­esett, különleges volt.

– Visszatérsz Székelyud­var­hely­re, pályára lépsz abban a csapatban, amelyik negyedik lett a londoni nyári olimpiai játékokon. Ami a válogatottbeli eredményeket illeti, arra a két negyedik helyre tekintesz vissza a legédesebben?

– Amennyiben az eredményességet vesszük górcső alá, nyilvánvaló, hogy igen. Az olimpia óriási dolog a sportoló életében, a csúcsok csúcsa. Közel voltunk egy éremhez, így vajmi csalódottság van bennem. Ezzel ellentétben, hogy kétszer negyedikek tudtunk lenni, nagy büszkeséggel tölt el. Ráadásul, hogy ezeket egy ilyen csapattal értük el, akikkel most is tartom a kapcsolatot, ez mindenképpen páratlan. A mostani gálameccsek megszervezése eléggé körülményes, de amikor összejön, amikor találkozunk, azt szeretnénk, hogy bárcsak ne pár nap alatt legyen vége. Szerintem így indulunk neki az udvarhelyi túrának is, jó hangulatban, biztos vagyok benne, hogy a találkozón is remekül fog szórakozni mindenki.

– Ezekből a mondatokból átjött, hogy ez a társaság több mint csapat.

– Nagyon jó korosztály volt a mienk. Mindig volt egy-két rangidősebb, tapasztaltabb játékos, vagy pár nagyon fiatal. De összességében annak a válogatottnak a magja hosszú éveken keresztül együtt volt. Sok időt töltöttünk el edzőtáborokban, különböző világversenyeken, ezért is alakulhattak ki a jó, baráti kapcsolatok közöttünk.

– Nincs már sok hátra, újból felültök a buszra, onnantól elkezdődik a sztorizgatás. Megérkeztek, folytatódik mindez Székelyudvarhelyen. Ráadásul lesz egy meccs is. Aztán egy hazafelé út. Szóval, felidézhettek egyet s mást…

– Az, hogy újból össze tudunk gyűlni mindenhonnan az országból ebben a rohanós életben, nem kis dolog. Aztán össze leszünk zárva két-három napot, lesz idő mindenre…

 

A 41 éves Nagy László jobbátlövő poszton játszott, 209 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottal.
A magyar válogatottal olimpiai 4. helyezett (2004, 2012), világbajnokságon hatodik (2003, 2009), hetedik (2017), nyolcadik (2013), kilencedik (2007), tizedik (2019) és tizenegyedik helyezést ért el (1999). Európa-bajnokságon nyolcadik (2008), kilencedik (2004), 12. (2016) és 13. (2006) helyen zárt a magyar válogatottal.
Klubcsapatai: Pick Szeged (1997–2000), Barcelona (2000–2012), Telekom Veszprém (2012–2019)

: an accessible web community