Mire várunk?

Tömbházakról leszotyogó vakolatdarabokról tettek közzé felvételeket a minap Gyergyószentmiklóson. Egykettőre érkeztek a hozzászólások is, a városvezetést, még a rendőrséget is szidták a világhálón a téma kapcsán. Az érintett tömbház lakóit viszont alig néhányan tartották felelősnek. Nem új keletű Gyergyóban ez, itt valahogy harminc év alatt se sikerült megértetni a tömbházlakókkal hogy nemcsak az a pár négyzetméter a  tulajdonuk, ami az ajtón belül van. Rendszeresen vitatkozok blokkosokkal – annak
ellenére, hogy jómagam is az vagyok – a közös tulajdon kapcsán. Igen, ha valaki tömbházba költözik – ha akarja, ha nem – kap a lépcsőház felületeiből is a lakása mellé. Lehetne ezzel gazdálkodni is, csak valahogy inkább nyűgnek számít errefelé. A lakószövetségeket is csak a szigetelés reményében sikerült létrehozni többévnyi, évtizednyi
próbálkozás után, nem is működnek igazán, csupán a tömbház-rehabilitációs programra
várnak, begyűjtik a hozzájárulást, és ezzel ki is merül a tevékenységük. Pedig a tömbházaknak is gazda kell, olyan, aki fi gyel a málladozó vakolatra, a sérült cserepekre, a rendszeresen elduguló vízvezetékekre. Több tömbházban is laktam már az elmúlt évek folyamán, mindenhol ugyanazt tapasztaltam: keveseket érdekel, hogy mi van az ajtójukon kívül. Akit igen, az is megunja, hogy egyedül törődik mindennel. Javulás nincs, nagyon
kevés az a lépcsőház, ahol a lakók saját kezükbe veszik a gondok orvoslását. Nem tudom, mire várnak, várunk: engedélyre, büntetésre? Arra, hogy valaki megsérüljön egy-egy leomló vakolatdarabtól?

Barabás-Pál Hajnalka