Beszélgetés Zakariás Évával: “Minden napom egy meglepetés”

Zakariás Éva egészségügyi karrierjét fogtechnikusként kezdte, de korán rájött, hogy nem ez az ő hivatása. Mivel mindig közel álltak hozzá a sportok, akárcsak az orvoslás és gyógyászat, a Nagyváradi Egyetem gyógytorna szakára felvételizett. Elmondása szerint 25 év távlatából visszatekintve élete legjobb döntését hozta meg, ma sem tenne másként.

– Mikor döntöttél úgy, hogy babák és gyerekek kezelésére szakosodsz?

– Rögtön az egyetem elvégzése után keresett fel dr. Bíró-Basa Éva gyermekneurológus, mert hallotta, hogy lediplomáztam gyógytornászként, és szeretne gyerekeket küldeni hozzám. Az elején nagyon bizonytalan voltam és félve fogadtam el a felkérését, de nagyon jól döntöttem. Sok kis páciensen tudtam segíteni a doktornő jóvoltából. Így terjedt el lassan szájról szájra, hogy gyerekekkel foglalkozom, de nemcsak velük. Ortopédiában és neurológiában egyaránt dolgozom, ez az a két szakterület, amely mindig is érdekelt. Mivel egy olyan rendszerben vagyok benne, ahol kötelező a továbbképzés, folyamatosan workshopokon, továbbképzőkön veszek részt, és szerintem ez egy nagyon jó dolog, mindig feltöltődöm és új lendületet adnak a munkámhoz.

– Hogyan alakult ki benned a csoportos foglalkozások gondolata?

– A speciális igényű gyermekekkel hosszú távon dolgozom, évekig is eltarthat az együttműködésünk, lehetetlen érzelmileg független maradni. A csoportos foglalkozások révén tudom megőrizni az egyensúlyt magamban és a munkámban, hiszen az optimálisan fejlődő gyerekeknél a javulás látványos és szinte azonnali a pozitív visszajelzés. Természetesen ugyanolyan sikerélményem van a speciális igényű gyermekek esetében is, csak ez sok esetben elhúzódóbb. Gyönyörű ez a szakma, de egyben megterhelő is, főleg amikor nem úgy tudok segíteni, nem úgy haladok, ahogy szeretnék, hiszen minden gyereknek megvannak a saját határai és nem tudok többet kiváltani belőlük, mint amennyi bennük van. Korábban ezért mindig magamban kerestem a hibát, de el kellett fogadnom, hogy én a legjobb tudásom szerint igyekszem segíteni nekik a saját kereteiken belül. Ma már minden olyan esetet pozitívumként élek meg, amikor javítani tudok egy gyermek életminőségén, és ezáltal a családén is. Nem tudnék egy esetet sem kiemelni, mert nekem mindegyik ugyanúgy egy csoda, és mind ott vannak a szívemben.

– Miért fontos már babakorban elkezdeni a rendszeres tornát?

– Minden gyereknek hasznára válik a mozgás. Testi, lelki, idegrendszeri fejlődésük szempontjából egyaránt nagyon fontos, illetve a csoportos foglalkozás a szocializálódásukra is jótékony hatással van. Éppen ezért én minden szülőnek azt javaslom, akinek csak lehetősége van rá, ha nem is szervezett tevékenységek keretében, de mindenképp tornásztassa, masszírozgassa, fürdesse a babáját, hisz ezek az ingerek mind segítik a fejlődésüket. Természetesen ebben sem szabad átesni a ló túloldalára, a túlingerlés ugyanúgy nem megfelelő, mint az ingerhiány.

– Mi az, amit a legjobban szeretsz a szakmádban, illetve mit tartasz benne a legfontosabbnak?

– A dinamizmust. Az állandó váltakozást, hömpölygést, fejlődést. Azt, hogy soha nincs megállás. Feltölt, felvillanyoz és izgalmas. Minden napom egy meglepetés és egy újabb kihívás. Mindig várom, hogy jöjjön a következő páciens, és lássam, hogyan fejlődött az utolsó találkozásunk óta. Szakmai szempontból az egyik titok a terápiák megfelelő kombinálása és a kezelések személyre szabása. Ami legalább ilyen fontos, hogy mindig szeretetteljesen, megértéssel és türelemmel tudjak viszonyulni mindenkihez, aki segítségért fordul hozzám.

Török Kata