Új szakággal bővült a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban a sebészeti ellátás, gyermeksebész szakorvos is dolgozik már az intézményben. A marosvásárhelyi születésű dr. Simon Alpár Ferenc azt mondja, változatos és kihívásokban bővelkedő szakág a gyermeksebészet, amely gyors visszacsatolást is nyújt, hisz a gyermekek azonnal és őszintén elmondják, amit gondolnak. [caption id="attachment_83274" align="aligncenter" width="1000"] Dr. Simon Alpár Ferenc Fotó: László F. Csaba[/caption] – Miért a csíkszeredai kórházat választotta? – Mindenképpen itthon, Erdélyben szerettem volna dolgozni. A gyermeksebészeti szak hátránya, hogy kisebb kórházakban nem lehet vele elhelyezkedni, hisz szükség van gyermekgyógyászati osztályra, gyermek-aneszteziológiára, illetve radiológiai, szövettani és egészségügyi laboratóriumra, valamint egy alapfelszereltségre is. Ebben a kórházban láttam fejlődést, itt minden körülmény megvan, illetve meglesz ahhoz, hogy megfelelő gyermeksebészeti ellátást tudjunk biztosítani. – Milyen területet fed a gyermeksebészet? Újonnan különvált ága a sebészetnek? – Ez egy viszonylag fiatal sebészeti ág, hatvan-hetven éve van külföldön külön gyermeksebészet, Romániában pedig ötven-hatvan éve jöttek létre az első különálló ilyen osztályok. Viszont jelenleg is vannak még kórházak az országban, ahol a gyermekeket általános sebészek látják el. Marosvásárhelyen például van külön gyermeksebészeti osztály. Csíkszeredában a sebészeti osztály keretében fogok dolgozni. – Milyen megbetegedéseket látnak el a gyermeksebészet keretében? – Elég tág a patológia, amivel foglalkozunk és mint minden szakágban, itt is kezdtek leválni egyes szakok. A gyermeksebész foglalkozik újszülöttsebészettel, veleszületett rendellenességek sebészeti megoldásával – például az ajakhasadék (nyúlszáj), a tápcsatorna és a nemi szervek rendellenességei vagy a polidaktilia (sokujjúság) műtéti kezelése – onkológiai problémákkal és más későbbi, szerzett betegségek kezelésével is. Baleseti sérüléseket is ellátunk. – Miért a gyermeksebészetet választotta? – Mindenképpen valamelyik sebészeti ágon szerettem volna tevékenykedni és gyerekekkel is akartam foglalkozni, ez pedig mindkettőt magában foglalja. Ugyanakkor rengeteg kihívás is van ezen a területen. Például teljesen mást jelent ugyanaz a tünet egy kisgyermeknél és egy kamasznál. Az emberi szervezet fejlődése révén másként néz ki ugyanazon anatómiai régió egy kisgyermeknél és egy 17-18 éves fiatalnál, tehát sok a változatosság is ebben a szakmában. Nehezebb például egy kis műtéti területen dolgozni, de ha a fejlődéstant megfelelően ismerjük, akkor nem okoz gondot ez sem. A gyermekekkel azért szeretek foglalkozni, mert úgy gondolom, jól megtalálom velük a hangot és azért is, mert tőlük őszinte és azonnali visszajelzést kapok. Amikor egy műtét után a gyermek akár már másnap mosolyog, a kisebb gyermekek felállnak az ágyban, az egy nagyon jó visszacsatolás. Ahogy a felnőtteknél hamarabb eljuthatnak egy betegség esetén súlyos állapotba, úgy a felépülés is teljesen más a gyermekeknél, komolyabb problémákból is sokkal gyorsabban felépülnek. Ugyanakkor őszintébbek is, nem hallgatnak el bizonyos dolgokat, még a nagyobb gyermekek is megnyílnak, ha a szülő kimegy a vizsgálóból. – Mikor indul a gyermeksebészeti járóbetegrendelés, és milyen problémákkal lehet majd ide fordulni? – Februártól kezdődik el a rendelés, heti egy nap, csütörtökönként. A gyermeksebészethez tartozó problémák nagy részét le fogjuk tudni fedni. Eddig, úgy tudom, hogy az urológusok, sebészek elvégezték a nagyobb gyermekeken a szükséges műtéteket, a kisebb gyermekeket pedig Marosvásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre kellett vinni, erre most már nem lesz szükség. A járóbetegrendelésre a már említett megbetegedések mellett például különböző sérvek, fitymaszűkület, ingahere, rejtettheréjűség, különböző lágy részt érintő daganatok fennállása esetén lehet jönni. Sürgősségi ellátásban végzünk még például vakbélműtétet, a lágy részeket érintő traumák sebészeti kezelését. Olyan beavatkozásokat végzünk majd, amelyek nem igényelnek intenzív terápiás ellátást, a gyermeket ellátó intenzív terápia ugyanis egyelőre még nem biztosított, de reméljük, hogy idővel majd az is kialakul. Ahogy az újszülöttsebészethez szükséges feltételek is idővel remélhetőleg adottak lesznek. – Van kötődése a térséghez is, hisz Gyergyószentmiklóson is élt... – Marosvásárhelyen születtem, de hároméves koromtól Gyer­gyó­szentmiklóson élek, ott nőttem fel, jártam iskolába és a gyer­gyó­szentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban érettségiztem, majd a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen diplomáztam. Marosvásárhelyen végeztem el a rezidensképzést is, a gyermeksebészeti osztályon. – Mindig is orvos szeretett volna lenni vagy más pályán is gondolkodott? – Az állatorvosi szakma választásán gondolkodtam még, de mindig is az orvosi volt az, ami vonzott. Talán nyolcadikos koromtól már tudatosan készültem erre. És hogy miért? Talán otthonról is erre kaptam indíttatást, hisz édesanyám és édesapám is orvosok, háziorvosok és testvéreimmel abban nőttünk fel, hogy mindennap kopogtattak az ajtón a betegek, láttuk, hogy mit jelent ez a hivatás. – Hogy érzi magát Csíkszeredában és a kórházban? – Jó a hangulat itt, a kórházban pedig a felszerelés megfelelő. Még csak két hete vagyok itt huzamosabban, úgyhogy bővebben még nincs miről beszámoljak, de az első benyomásom kellemes. R. Kiss Edit