Minden tettünknek és szavunknak komoly súlya van

Buti László Székelyudvarhely szülötte, a felsőboldogfalvi Fülöp Áron Általános Iskola testnevelőjeként kezdte pályafutását. És hogy mivel foglalkozik most? Nos, oktat sízést, úszást, épp mikor melyiknek van a szezonja. A hegyimentők csapatának oszlopos tagja, maratoni versenyeken szalad, triatlonozik, a nehézségi szint nem mérvadó. Azonkívül férj és családapa, gyerekeinek és minden fiatalnak igyekszik a lehető legjobb példával szolgálni a sportokat és az élet minden területét illetően.

– Hogyan és mikor alakult ki a sport iránti szeretete?

– Székelyudvarhelyen születtem, hatéves koromtól szüleimmel rendszeresen jártunk a Madarasi-Hargitára, télen a hétvégék nagy részét ott töltöttem. A sportok közül első ízben a sízéssel ismerkedtem meg, és ha kedvenc sportágaimat kellene rangsoroljam, a sízés most is ott van a dobogósok között, mert szerencsémre sok mindent sportolhatok és sportolok is. Később, egy-négy osztályos koromban kipróbáltam az asztaliteniszt és a teniszt, de egyik sportág sem lopta be magát úgy a szívembe, mint az atlétika, amit ötödik osztályos koromban kezdtem el.

– Mikor döntötte el, hogy testnevelő tanárként szeretne dol­gozni?

– Az egy-négy osztályt az akkori Tomcsa Sándor, jelenleg Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában végeztem, míg öt-nyolcban a Kós Károlyba jártam, a középiskolát a Tamási Áron Gimnáziumban fejeztem be. 2001 és 2005 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Testnevelés és Sport szakán tanultam, bizonyítványom alapján atlétika- és síedző vagyok. Régen dédelgetett álmom teljesült azzal, hogy atlétikaedző lehettem, mellette és ezzel párhuzamosan a hegyimentés volt a másik nagy szerelmem. Az egyetem elvégzése után testnevelő tanárként kezdtem dolgozni Felsőboldogfalván, 2005 és 2010 között a Fülöp Áron Általános Iskolában tanítottam. Az öt év alatt sok tapasztalatot szereztem mint tanár. Meglátásom, hogy tanárnak, edzőnek születni kell, érteni kell a gyerekek nyelvét és velük egy szinten kell kommunikálni tanulni, tanítani. Ezután 2009-től beletanultam az úszásoktatásba, és most már több mint tíz éve gyakorlatilag éves szinten tudok csapatommal, az Udvarhelyi Delfinek Sportklubbal úszástanfolyamokat tartani az érdeklődőknek. 2013-tól a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub atlétikaedzője vagyok és több mint száz gyereket nevelek az egészséges életre, sportra. Az atlétikával párhuzamosan az eltelt évek során megyei szinten elsőként vettünk részt országos úszóversenyeken 2013, 2014, 2015, 2016, valamint 2017-ben, öregbítve Székelyudvarhely hírnevét.

– Sportolt teljesítményszerűen?

– Gyerekkoromtól rendszere­sen versenyzek, a mai napig ezzel próbálok példát mutatni a gyerekeimnek és sportolóimnak. At­letizáltam a gimnázium végéig, mint fiatal sportoló a téli időben az egyetem alatt részt vettem a városi síbajnokságokon is, de kimondottan versenyszinten sportolni 2011-től kezdtem, amikor kollégámmal, Szikszai Attila hegyimentővel és az Aquila klubbal készültem a Mont Blanc-ra, és ennek a 4810 méteres csúcsának a megmászására. Komoly felkészülést igényelt, rengeteget kellett terepen szaladni, kezdetben tíz, majd húsz kilométeres távokat. 2014-ben szaladtam az első terepmaratonomat, az MPC Piatra Craiului versenyen, 2500 méteres színtemelkédéssel közel negyven kilométert szaladtam, ez a verseny a későbbiekben az életem része lett, és pontosan hatszor szaladtam le mostanig. Azóta számos más versenyen, terepmaratonon, valamint a téli időszakban síversenyeken vettem részt. 2015-től egy számomra új kihívással néztem szembe, a triatlonnal – úszás, kerékpározás, szaladás –, számomra ez jelentette a legférfiasabb sportágat. Beleszerettem ebbe a sportágba és barátaimmal, mert most már egyre többen vagyunk, ezt próbálom átadni Székelyudvarhelynek. Külön kiemelném, hogy edzője lehettem rövid ideig – közösen Ste­fán Andrással – Veress Erna Down-szindrómás sportolónak.

– Bár már nem dolgozik testnevelő tanárként, edzősködik. Mesélne erről?

– Jelenleg atlétika- és úszásedző vagyok: minden hétköznap reggel 6-tól 8-ig tartok úszásedzést a gyerekeknek – ezenkívül 2013-tól gyerek és 2017-től felnőtt atlétikával is foglalkozok mondhatni szerény körülmények között. Gyerekatlétikával az ISK Székelyudvarhelynél foglalkozom, míg felnőtteket magánkezdeményezésből tanítok és a VSK Székelyudvarhely sportolóit edzem tavasztól kora őszig. 2017 óta elnöke vagyok a Jómadár Síiskola és Sportklubnak, a szervezet évente száz gyereknek tart sítáborokat és nevel ki tehetséges sportolókat, sízőket. 2013-ban engem választottak a megye legjobb edzőjének, Kuti Attilát pedig Hargita megye legjobb úszó sportolójának, és neki voltam az edzője.

– Milyen a kapcsolata a kollégákkal és a diákokkal?

– A diákokkal, tanítványaimmal a kapcsolatom mondhatni nagyon jó, sok erőt és energiát adnak. A jelenlegi helyzetben azonban nagyon hiányoznak. Ők az életem része, velük vagyok boldog, és ők állítanak talpra, ha elcsüggedek és, ha kicsit szomorkás a hangulatom.

– Hogyan sikerül a munka és a magánélet között megtalálni az egyensúlyt?

– Tizenegy éve vagyok házas, feleségem, Zsuzsa állatorvos. Családapa vagyok, két tüneményes gyerek édesapja, Dóra nyolcéves és Barnabás négyéves. Egy apának büszkeség, hogy a gyerekei a munkáját gyakorolhatják, a lányom önállóan úszik mind a négy úszásnemben, gyors, hát, mell és pillangóban, és lassan-lassan versenyszerűen is sízik. Az idéntől a fiam is egyedül sízik. A gyerekek beleszoktak a pörgésbe, hogy az apjuk sportoló és sportember, sporttanár, edző, látják, erre felnéznek, és a világ legtermészetesebb dolga számukra a rendszeres testmozgás, ami, ahogy régen meg volt írva, stressz nélkül a hosszú élet titka.

– A rendkívül zsúfolt hétköznapokban jut ideje hobbira vagy egyéb szabadidős tevékenységre?

– Hobbim a munkám, a sportolás, számomra kikapcsolódás is, sokat sportolok és folyamatosan versenyekre járok. Ha a 2019-es évet veszem példaként: télen 4-6 síverseny, továbbá az atlétáimnak kb. 8-10 versenye, amire több kategóriában készültünk. Ezenkívül két ötnapos sítábor leszervezése és lebonyolítása, három 42 km-es terepmaraton és több félmaraton, a triatlonok közül három Half Ironman –1900 méter úszás, 90 km bicikli, 21 km futás. Itt megemlíteném a világ harmadik legnehezebb triatlon­versenyét, a Romániában szervezett Transfiert, amely 1900 m. úszásból áll a Vidraru-tóban, 90 km biciklizésből 1600 m-es szintemelkedéssel, amit a végén 21 km futás követ 400 m-es szintkülönbséggel, valamint kétszáz lépcsőfok megmászása. Ezt a versenyt háromszor tudtam végigcsinálni, ehhez társult két további olimpiai tereptriatlon is. Amúgy egy 42 km-es maratonra vagy egy 1900 m-es úszásból, 90 km-es biciklizésből és 21 km-es futásból álló triatlonra készülni kell, és ez egy négytagú család mellett, egy aprócska megjegyzés, nem könnyű!

– Van egy olyan gondolat, esetleg mottó, amely szerint az eddigiekben alakítani próbálta az életét?

– A segíteni akarás gyerekkorom óta bennem volt, 2007-től a Harmont hegyimentő csapat tagja vagyok, 2019-től a sikeres vizsgasorozatot követően pedig hivatásos hegyimentő lettem. Semmiben nem néztem az anyagiakat, szeretek segíteni azoknak, akik engedik és akiken tudok. Egy olyanfajta gondolkodást szeretnék megmutatni másoknak is, amely ebben a rohanó és nem igazán szép világban lehetővé teszi az életet: a pozitív hozzáállás és az elfogadás kulcsfontosságúak. Sok mottó van előttem, ami szerint élek és lépkedek nap mint nap előre, viszont, ha egyet kell választanom, akkor: „Élj úgy, hogyha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézni!” Ezt üzenem mindenkinek, ez a mottó az életről szól, hiszen az élet annyira rövid, és úgy gondolom, minden kimondott szónak, tettnek komoly súlya van!


Vlaicu Lajos

Vlaicu Lajos