A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában szerda délután nyitották meg Benedek Levente képzőművész COLL[AGE] című tárlatát, amely egy személyes emlékfeldolgozás lenyomata. [caption id="attachment_95443" align="aligncenter" width="1000"] A művész és hallgatósága. Egyszemélyes emlékfeldolgozás Fotók: Nagyálmos Ildikó[/caption] Miklós Zoltán múzeumigazgató köszöntötte a székelyudvarhelyi származású, Temesváron élő művészt, valamint a szépszámú, többnyire fiatal művészpalántákból álló közönséget, majd Lakatos Gabriella, a fiatal művész egykori tanára beszélt a tárlatról. Elmondta: legtöbbször nem is az élmény fontos számunkra, hanem az emlék és a történet, amit belőle szövünk magunknak. – A frissen kiállított munkák mindegyikéről mindenkinek eszébe jut valamilyen emlék. A képeken megjelenik a rendezettség: a szétszedett, szétvágott elemeket a művész kiemeli a kontextusból más tartalmat adva egy-egy munkának, a véletlenszerűtől a tudatosig. Így rakódnak egymásra az emlékek, emlékfoszlányok – fogalmazott. Daniela Șilindean színházkritikus így ír a hamarosan megjelenő, a művész 15 évét összefoglaló képes albumban: „Benedek Levente képzőművész kiállítása meglepő, bármilyen szögből is néznéd. Mindenekelőtt azért, mert a művész által felajánlott út elsősorban szétszedést feltételez (ez eleinte szigorúan történik, téma és színek szerint; vágyak és félelmek mutatkoznak meg, levegősen, hullámzó boldogságban, valóságosan, de álmokkal és rémálmokkal is teleszőve), amit aztán rendszerezés követ – szépen, mintha kis fiókokba raknánk az elemeket. Ezek aztán újra összeállnak, és saját életre kelnek, hogy aztán ismét csoportokba rendeződjenek, és a szemlélők (éles)látása által újabb és újabb kapcsolódásokat eredményezzenek. Hasonlóképpen ahhoz, ahogy a neuronok mindegyre kapcsolatot hoznak létre egymás között, vagy ahogy a fák újra lombot növesztenek annak ellenére vagy annak köszönhetően, hogy levágjuk ágaikat. A Benedek Levente által ajánlott terület egyszerre személyes, privát és publikus, felépítése lenyűgöző. (…) Tapintatos művész, különleges érzékenységét különféle médiumokba ülteti át: néha történetrétegek mögül bukkan elő (a történeteket a képek egymásmellettisége hozza létre vagy teremti újra a beszélgetőpartner, vagyis a néző által felajánlott hipotézisek szerint), máskor érzékenységét önreferenciális irónia és önirónia fedi be (vannak utalások régebbi munkákra és kiállításokra), illetve mindig hatalmas játékkedv (első látásra mintha önkényesen volnának kihelyezve, ám a kompozíciók mindig jól kigondoltak). A munkáit ismerő nézők pedig tudják, hogy nem hiányozhatnak innen az egymást is megfertőző »tiszteletlenségek« sem (rendőr, Szűz Mária, szenvedélyes csókok, sonka és majmok). A részletek elbűvölnek (és milyen csodálatosak is ezek a részletek!), így akár le is maradhatunk az összképről, holott az mindig fontos. Az emlékezet valóságos folyása ez, ami nemcsak a felismerésen alapszik, hanem a megismerés különféle módozatain is. Azáltal, hogy módosítunk a nézésünkön, és lemondunk a hamis vágányokról, más utakat találunk meg, más gondolatokkal, és így másféle állapotba kerülhetünk. A művész felkínálja, hogy anyagtalan eszközök helyett válasszuk az anyagi, látható, tapintható eszközöket – hogy átemeljük az emlékezetet. Az emlékezet megremeg, az évek során átváltozik, új formát ölt, és nyomokat hagy önnön éned megerősítése végett. A kiállítás által Benedek Levente hiteles szűrőnkké válik – olyan szűrővé, amely a lényegit tartja vissza, és amelyet az identitás (újra)alkotásához lehet felhasználni. A kiállítása nem más, mint a lefejtés, az esszencializálódás, az önelemzés és a kivetítés folyamata.” Benedek Levente tíz évig volt a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) alkalmazott grafikusa. Legutóbbi kiállítása kilenc éve volt. Tizenöt éve gyűjt plakátot, szórólapot, karkötőt, matricát, fotót, színház- és koncertjegyet. Minden olyan nyomtatott emléket, ami az útjába kerül, és amihez köze van. Két éve készít ezekből kollázsokat. A COLL[AGE] egy személyes emlékfeldolgozás lenyomata. Az összegyűjtés, szétválogatás, újrarendezés, összeillesztés és bekeretezés folyamata, amelyet befejezni nem, csak abbahagyni lehet. A művész kétnapos műhelymunkával örvendeztette meg az alkotni vágyókat: ma délelőtt 11-től délután 4-ig szintén workshopot tart azoknak, akik érdeklődnek a kollázstechnika iránt. Nagyálmos Ildikó