Hetven banis termelési költség mellett jelenleg csupán 40-50 baniért tudják eladni az idei pityókatermésüket a termelők. A tarthatatlan helyzeten a kormány pár ezer eurós COVID-támogatása sem segít érdemben, állítja Keresztes Vencel, a csíkszentmártoni Burgabotek mezőgazdasági társulás vezetője, aki szerint a csíki burgonyatermelők – a vráncsai borszőlő-termelők mintájára – az értékesítés teljes befagyasztásával kényszeríthetnék a burgonyafelvásárlási árak növelésére a viszonteladókat. A szembeszegüléshez viszont összehangoltság kellene.

– Igazgató úr, mi újság a pityóka-fronton? Változott-e valamit a felvásárlási ár a kora őszi 50 banis szinthez képest?

– Semmi nem akar mozdulni. Beszűkült a piac, és a kereslet alapján úgy gondolom, nagyon keveset adnak el a viszonteladók is. A kereslet visszaesése rajtunk, termelőkön csapódik: jelenleg átlagosan 40 banit, legjobb esetben 50 banit adnak egy kiló krumpliért. A termés elég szép, de ennek sem tudunk felhőtlenül örülni, ugyanis szép átlagtermésnél nagyságrendileg 70 baniba kerül egy kiló krumpli előállítása, tehát gyakorlatilag jelenleg minden eladott kiló pityókán 20-30 bani a veszteségünk. A termelési költség persze gazdaságról gazdaságra változik: jogi személyek esetében nagyobbak, mint a magánszemélyek esetében. A fizikai személyek a legtöbbször a saját és a családtagjaik munkáját nem számolják a költségek közé, ezért megengedhetik maguknak, hogy akár olcsóbban is árusítsák a termésüket. De olyan árszintekre, mit amit a piac jelenleg diktál, ők sem tudnak leereszkedni, hiszen a vetőmagot, a műtrágyát, a növényvédő szereket, a gázolajat nekik is pont úgy meg kellett vásárolni, mint a nagytermelőknek. Az államot sem különösen érdekli a helyzetünk: úgy gondolják, hogy az 5000 eurós COVID-támogatással megoldották a bajunkat. Ez a támogatás viszont egy 10 hektáron felüli gazdaság esetében – mi 100 hektáron termesztünk pityókát – egyenlő a zéróval. A burgonyatermelő mezőgazdasági vállalkozások speciális gépeket használnak, raktárakat kell fenntartaniuk, amik sokba kerülnek. Ilyen gépeket és épületeket nem egy-két hektár művelésére vásárolnak a termelők, épp ezért a burgonyatermelés – vállalkozási szinten – legkevesebb 20-30 hektáron működik. Ez nem olyan egyszerű, a pityókánál más kultúrához képest minden a duplájába kerül.

– Mennyire kényszerülnek a pityókatermelők arra, hogy a jelenlegi nyomott árak mellett is túladjanak a termésükön?

– A gazdák megijedtek. Akinek nincs raktározási lehetősége, kénytelen most értékesíteni. De a pénzre is szükség van. Megértem, hogy a termésből valamennyit mindenki megpróbál eladni, akár a mostani alacsony árakon is, de ez csak akkor működik, ha később nő az ár, normalizálódik, és az elraktározott készleteket végül 10-20 százalékos haszonnal tudjuk értékesíteni.

– Az idei költségek tükrében mit ért ön normális ár alatt?

– A költségekhez viszonyítva a normális ár 70-80 banit jelentene, de ahhoz, hogy valamivel maradjunk is, a burgonya kilóját 1 lejes áron kellene értékesíteni. Az ár így is megduplázódik, mire az áru a piacra ér, hisz a piacokon és az üzletekben a krumplit most is 1,5–2 lej közötti áron kínálják.

– Az idei év rendkívüli volt az időjárási viszonyok tekintetében is. A termelési költségekben is érződött ez?

– Természetesen. Régebben négy-öt permetező kezelést alkalmaztunk, idén meghaladtuk a tízet. Adott esetben a növényvédelmi kezelésekhez más vegyszereket is csatlakoztatni kellett, épp azért, hogy meg tudjuk védeni a kultúrát. A parcellákra ráadásul 4-5 naponként vissza is kellett térni, máskülönben eredménytelen lett volna a védekezés. De nem volt más választásunk. A pityóka az egyedüli kultúra, amely komolyabb összegeket hozhat a megyébe a termelőknek. A járvány nehézségei ellenére is dolgoztunk. Sőt! Tavasszal a mezőgazdasági minisztérium még kifejezetten nagyobb területek beültetésére biztatott, annak érdekében, hogy belső termelésből biztosan legyen elég burgonyája az országnak. Rádöbbentek ugyanis, hogy a pityókát nem 170 ezer hektáron – amiben minden pici parcellát beleszámoltak –, hanem csak 30 ezer hektáron termesztenek. Piaci szempontok alapján ugyanis csak az a 30 ezer hektár jöhet számításba, ahol viszonylag nagytermelést folytatnak. Az időjárás is velünk volt, ezért a vártnál magasabbak a terméshozamok is: Csíkban átlagosan 30 tonna felett vannak mindenhol, ami a helyi talajviszonyok ismeretében nagyon jó.

– Említette a gyér keresletet. Nem érdeklődnek a pityóka iránt, még a 40-50 banis árak ellenére sem? Mi ennek az oka?

– A COVID-járvány miatt redukálódott a mozgás, de érezzük a vendéglők forgalomkiesését is. Az éttermek csak a teraszokra szorítkozhattak, csökkentett kapacitással és vendégszámmal működtek, most pedig úgy tűnik, ismét teljesen leállítják őket. Ez a szegmens nekünk igenis hiányzik. Ugyanakkor a paraszti, termelői piacok sem igazán működtek. A viszonteladók ragaszkodnak az árrésükhöz és a költségeik megtérüléséhez. Ezért az udvarunkra betérve is diktálnak: ha adjuk 40 baniért jó, ha nem, úgy is jó, megy a következő termelőhöz.

– Németországban rekordtermésről számolnak be a híradások, de átlagosnál jobb a burgonyatermés Hollandiában, Franciaországban és Lengyelországban is. A külföldi pityókaszállítmányok megjelentek már a hazai piacon?

– Igen, 70 bani körüli áron. Ezért számítok én is arra, hogy a szállítási, tárolási költségek miatt idővel, a tél beköszöntével a hazai termésért is megadják ezt az árat a viszonteladók. Viszont a külföldi kínálat plafonálja is lehetőségeinket: ezért 1 lejnél magasabb árra nem számíthatunk. De ha ezt elérnénk, azzal azt hiszem, az idei körülmények között elégedettek lehetnénk. Márpedig a folytatáshoz kicsi plusszal kellene zárni az évet.

– Kevesli a burgonyatermelőknek is kínált COVID-támogatást. 5000 euró azért több a semminél, nem?

– Jobb lett volna, ha nem adnak semmit, akkor nem érezném magam ennyire lesújtva. A mi esetünkben egy hektár pityóka művelési költsége megközelíti a 20 ezer lejt. Burgonyát 100 hektáron termesztünk, ezért is fogalmaztam úgy, hogy az 5000 eurós támogatás esetünkben egyenlő a zéróval. Ez egy látszattámogatás. A valóságban teljen magunkra hagytak. A mi sorsunk nem érdekli a politikusokat, sem a minisztériumot, sem a megyei tanácsot. Választások idején eljönnek egy nap, hogy elmondják, mennyire szeretnek minket és mennyire küzdenek Bukarestben az érdekeinkért. De hogy miből élünk, az már másodlagos.

– Milyen lehetőségeket lát a jelenlegi helyzetben a pityókatermelők előtt?

– Sajnos nem sok lehetőségünk van, amennyiben a kormány az uniós pénzekből az átsegítésünkre nem talál ki valamit. A terményt mindenképpen értékesítenünk kell: jövő tavaszig én az 1000 tonnás burgonyaraktárat nem hagyhatom tele. Legkésőbb április végéig ki kell ürítenem. Átsegítene a pillanatnyi problémákon egy olyan hároméves hitel, amire például az állam kamattámogatást vállal. Ingyen nem kérünk semmit.

– Idén rosszak az árak, az elmúlt két esztendőben viszont kedvezően alakultak mind a terméshozamok, mind az értékesítési árak. Abból a két évből nem sikerült pénzügyi tartalékoz képezni?

– Valóban, a terméshozamok és az árak is elfogadhatóak voltak. Az elmúlt két évben a Burgabotek esetében az átlagos értékesítési ár nem haladta meg az 1,20–1,25 lejt. Hivatalos eladásról beszélünk, ami nyomán mi kilónként átlagosan 10-15 banis nyereséggel maradtunk. Ezt a profitot a romániai fejletlen gazdálkodási körülmények között elfogadhatónak tartom. De ez csak az elmúlt két évre volt igaz. 2017-ben hasonló helyzet alakult ki, mint az idén: a 70 banis önköltségi áron termelt burgonyát akkor is 45 banis áron kellett értékesítenünk. Tehát az idei év ismét felemészti az elmúlt két év nyereségét. De sajnos, éves távlatokban ennyire nem gyűl össze a pénz. A bevétel ugyanis évről évre visszakerül a földbe és a gépekbe.

– Hogyan, miként lehetne elérni, hogy a helyi termelők ne adják oda 40-50 baniért a termésüket a kereskedőknek? Vagy a kérdést megfordítva: mivel kényszerítheténk rá a viszonteladók, hogy legalább 70 banit adjanak a pityókáért?

– Összehangoltan, egységesen várni kell az eladással. Hallottam, hogy az idén a Vrancea megyei borszőlőtermesztők egy hétig senkinek nem adtak el egy szemet sem, mert a vásárlók nem voltak hajlandók megadni az árát. Egy hét után elérték céljukat. A nyomásgyakorlás minden országban létezik, csak közösen, összehangoltan kell fellépni. Gondolkoznunk is kellene, nem pedig a felvásárlók meggazdagodását segítve termelőként egymás ára alá ígérni. A vráncsai szőlőtermesztők példáját követve 50-60 bani alatt nem szabadna adnunk semmit, legalább egy hétig. Sajnos a Kovászna megyei termelők is sokat rontanak a piacon. A Hargita megyeihez képest 20 százalékkal jobbak a termelési körülményeik, ezért náluk a hektáronkénti 40 tonnás átlageredmény sem ritka. Márpedig az a termelő, aki hektáronként 40 tonna pityókát termel, ugyanolyan költségekkel, mint mi a 30 tonnát, akkor olcsóbban is adhatja. Ez sem lojális hozzáállás. Nagyjából viszont már Kovászna megyében is betárolták a krumplit, nem sokat árulnak már a mezőről. Ez is reményt ad arra, hogy pár héten belül, a hideg, esős idő beálltával emelkedni fog az ár.