Micsoda ősidők!

Sűrű havazás, 30-40 centiméteres, több hónapig eltartó hótakaró, csikorgó hideg, aztán szép tavaszi, nyári napok kiadós esőzésekkel és kisebb-nagyobb viharokkal váltakozva. S még a harmatos, hűvös és szeles őszi napokat nem is említettem. Így emlékszem gyermekkorom időjárására, és a felsoroltakat nem az unokáimnak mesélem. Még jól emlékszem arra, amikor az elemi iskolában a tudományokórán a globális felmelegedésről beszélt a tanító bácsi. Az évszakok átalakulása, a nagyon enyhe telek, a január eleji hóvirág megjelenése, a 30 Celsius-fok fölötti nyári napok és az elsivatagosodás amolyan modern mesének és hihetetlenül távoli jelenségnek tűnt akkoriban – habár ötvenéves távlatról szól a történet. Húsz év után beigazolódni látszik, hogy amit tudományokórán tanultunk, nem modern mese és nem is távoli jelenség.
No de vissza az időjáráshoz! Tudom, unalmas a téma, de hálás. Mindannyian gyakran bedobjuk a kínos csendek eloszlatására is, ezért beszéljünk ezúttal is róla.
Szóval napjaink időjárását elnézve láthatjuk, rövid idő alatt radikálisan megváltozott az éghajlatunk. Mit tehetünk bár a jelenlegi helyzet megtartásáért? Minden olyan apróságot, amit a nagyok javasolnak. És nem kifogás, hogy mi kicsik vagyunk, s a nem tudós, gazemberek jelzővel is illetett nagyok úgyis úgy szennyezik a környezetet, ahogy akarják, és nem szégyellik. Ennek ellenére vigyázhatunk arra, hogy a szennyező anyagokat ne engedjünk a patakokba, okosabban gazdálkodhatunk a vízzel (ami mifelénk is egyre nagyobb kincsnek számít), a villannyal, az élelemmel, használhatunk kevesebb zacskót, vegyszert és minél több környezetbarát eszközt, felszerelést stb.
A végére jöjjön egy jó öreg közhelyes közmondás: Egy fecske nem csinál tavaszt (a kekecebbek majd megírják, hogy nem ismerem a közmondást, és nyarat kellett volna írnom, s amúgy is milyen csúnya kifejezés a csinál), de az első vándormadaraink után jönnek a többiek is. A környezetbarát viselkedést már most is elkezdhetjük, hátha mire ismét visszajönnek, egy-két trágyalével kevesebbet engedünk a patakba. Lehet, hogy a jövő generációinak ismét nagy öröm lenne, ha nyaranta ők is a patakban fürödhetnének, mint még a rendszerváltás után született elődeik. Micsoda ősidők!

Bíró István

: an accessible web community