Ma van az év 137-ik napja, s az évből hátra van még 228 nap. Többszáz lehetőség a jóra, az újra, az érdekesre. Csak körül kell nézni és észrevenni mindet. Több éve, május 14-én született Mark Zuckerbeg, a Facebook feltalálója, s nézzük meg: mekkora változás robbant be általa a társadalomban, az egész világban. Sokáig lehetne arról beszélni, filozofálni arról, hogy mindez jó-e vagy sem, de abban egyetérthetünk, hogy változott a világ és az emberiség. Természetünktől fogva vágyunk az ismeretlenre és hogy feszegessük a határokat, ugyanakkor az is a lényünk része, hogy félünk. Mégis, ha mindig meghátrálnánk, hol tartanánk most? Lehet, hogy még mindig barlangban laknánk és vadásznánk, bár bevallom, az egyszerűségnek is van jó oldala. Minden egyes nap megváltozhat valami, megvan rá az esély, hogy olyasmi történik, amire nem számítunk vagy amit nem akarunk. De változások nélkül unalmas és egyhangú lenne az életünk. Megragadnánk egy bizonyos szinten és nem lenne hova tovább fejlődni. Azon áll vagy bukik a dolog, hogy miképpen reagálunk az eseményekre. Ez kulcsfontosságú. Közhelyesnek tűnhet, de a közhelyeknek is van értelme és üzenete. Kockáztatni kell, muszáj, de csak mértékkel. Sokszor úgy tekintünk a kudarcra, mint valami egetrengető tragédiára, pedig ez nem így van. Jó elfogadni, hogy véges energiával és türelemmel rendelkezünk és ez így rendben van. Számos példa van a világban arra, hogy a kudarcból valami remek és jó sült ki. A félelem piszok kis dolog. Elveszi tőlünk az örömöt, a bátorságot, az ambíciót, de a hasznunkra is fordíthatjuk, ha nem ellenségként tekintünk rá. Jelenleg olyan összevisszaság van a Földön, hogy talán lehetetlen jól dönteni. Lehetetlen olyat tenni, ami mindenkinek minden fronton megfelel, szóval talán nem is kellene ezzel foglalkozni. Jodi Lynn Picoult azt mondta, hogy „Mindig ez a legfontosabb, nem? Hogy a világ szemében megfelelően láttassuk magunkat, bárkik is legyünk máskor, amikor senki nem figyel”. Nem számít, ha nem vagyunk tökéletesek, ha megtagadunk előírásokat és nem tartunk be minden szabályt. Mert nem arra lettünk kitalálva, hogy megfeszülve, stresszben éljük le az életünket. A cél az, hogy megismerjük saját magunkat és legfőképp, hogy elfogadjuk.

Fülöp Orsolya