Mezőgazdasági szakoktatás Hargita megyében 3.: A gazdálkodást igenis tanulni kell

A gyümölcsfametszést gyakorló diákok az iskola kertjében. Otthon is hasznosítható tudás

Óriási szükség lenne rá, de kellő támogatás és társadalmi megbecsülés nélkül a rendszerváltás óta egy helyben topog a hazai mezőgazdasági szakoktatás. Az ágazat szereplői, a gazdálkodók többsége kiöregedőben van, az utánpótlást jelentő, szakmailag felkészült fiatalok szerepe felértékelődik. Év elején indított, a Hargita megyei agrárszakoktatásról szóló sorozatunkban ez alkalommal Felcsík meghatározó mezőgazdasági iskolaközpontjába, a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskolába látogattunk el.

Kajtár Csaba, a dánfalvi iskola igazgatója

Több évtizede működik a csík­dánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola. Főként mezőgazdasági képzést biztosítanak a környékbeli települések fiataljainak. A szakiskolai oktatásban évente felváltva indítanak hegyvidéki gazda és agroturisztikai képzést. Az évente csökkenő diáklétszám és a kellő anyagi támogatás hiányában számos kihívással találkozik az iskola vezetősége, ennek ellenére lelkesen dolgoznak azért, hogy a lehetőségekhez képest minőségi szakoktatásban részesítsék a diákokat – mondta a Székely Gazda érdeklődésére Kajtár Csaba iskolaigazgató. Hozzátette: a kihívások sorát duzzasztja az a mentalitás is, miszerint a gazdálkodáshoz nem szükséges tanulni.
– Nem azt mondom, hogy létezik egy érdektelenség a mezőgazdaság iránt, hanem egyszerűen van az a rossz hagyomány, hogy a mezőgazdasághoz nem kell iskola. Sok gyerek úgy nő fel, hogy azt hallja, a gazdálkodást végezni kell, nincs miért arról tanulni, hanem kell csinálni, és az működik. Most kezdett az első generáció kialakulni – a volt tanítványainkon és másokon is észrevettük, nem elégednek meg azzal, hogy esetleg örököltek egy farmot, és azt minden képzés nélkül továbbviszik, működtetik, hanem elkezdtek beiratkozni képzésekre, egyetemre, főiskolára, és szakmát is tanulnak. Van egy ilyen változás, de ezt főként a felnőtteknél tapasztaljuk – mondta Kajtár Csaba. Ideálisnak azt tartaná, ha már gyerekkorban ki lehetne alakítani a tanulásra való hajlandóságot. Az igazgató azt is elmondta, a kihívások egyike az is, hogy folyamatosan vonzóvá kell tenni az iskolát, el kell hitetni a diákokkal, hogy ez a legjobb hely annak a tudásnak a megszerzésére, amelyre a későbbiekben szükségük lesz.

 

Duális oktatásra váltottak

Kajtár Csaba arról is beszámolt, iskolájukban néhány éve nincs szakemberhiány, ez jelentősen megkönnyíti az oktatás elméleti részét. Mint mondta, csupán az anyagi feltételek és a gyakorlati oktatás körülményei hiányosak.
– Az elméleti oktatással, hála Istennek, nincs problémánk, bőven van szakemberünk. Fiatalok, ambíciósak, ügyesek, de szembesülnek oktatással kapcsolatos nehézségekkel – részletezte a Petőfi Sándor Szakközépiskola vezetője. Hozzátette: az elméleti oktatáshoz szükséges felszerelések terén jól állnak, hiszen korábban egy országos program során jelentősen bővítették az iskola felszereltségét, így ma már például minden osztálytermükben van okostévé.
Annak ellenére, hogy az iskolának van egy – a közbirtokossággal közösen létesített – gyümölcsfeldolgozója, a magyar állam támogatásával megvásárolt, a megyei tanács és a csíkmadarasi kertészettel létesített gyümölcsöse, illetve Magyarországról ajándékba kapott traktora (amelyet főként a traktorvezetési oktatásban használnak), még így sem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani a gyakorlati oktatásban. Ezt a hiányosságot úgy próbálják orvosolni, hogy a szakiskolai képzésben átálltak a duális oktatásra – mutatott rá Kajtár Csaba.
– A hagyományos oktatáshoz képest ennek az az előnye, hogy semmilyen szintű gyakorlófelületet nem kell kötelező módon biztosítsunk a gyerekeknek, hanem elmennek a környező falvakban működő cégekhez, farmokra gyakorlatozni. Ha jelen vannak és jól végzik a munkájukat, akkor még fizetnek is nekik. Ezzel áthidaltuk azt, hogy nem tudunk komoly gyakorlati feltételeket biztosítani – részletezte az igazgató. Megjegyezte: ezzel az is céljuk volt, hogy minden diák a saját településén gyakorlatozzon, és a gyakorlati napokon ne kelljen ingázzon. A környék vállalkozóival jó kapcsolatban vannak, akik már jól ismerik a nagyobb diákokat, és nagyon sok esetben ők kérik, hogy ki menjen hozzájuk dolgozni.

A közbirtokosság támogatásával vásárolt gyümölcsprés a dánfalvi szakiskolában

 

Külföldön sincs kolbászból a kerítés

Kajtár Csaba arról is beszélt a Székely Gazdának, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalják, a fiatalok nagyon vágynak külföldre. Éppen azért, hogy hosszú távon ne legyenek problémák, az itthoni mezőgazdaságban próbálják megerősíteni a diákokban a szülőföld iránti szeretetet, másrészt az Erasmus-program keretén belül próbálták azt is bemutatni, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés.
– Kétszer voltunk szakmai gyakorlaton agroturisztikai cégeknél Portugáliában. Először öt hetet, aztán hármat. A három hét alatt láthatták a gyerekek, hogyan él, dolgozik egy portugál. Össze tudták hasonlítani azzal, ami itthon van. Ez azért is jó, mert nem „mesék” alapján kell elképzeljék, ott hogyan működnek a dolgok. Jó, hogy ott voltak, jó tapasztalatot szereztek. Többek között azt is elmagyaráztuk, mi a legnagyobb különbség az itthoni és a kinti gazdálkodás között. Például egyik az, hogy a támogatás a minimum 80 százalékát visszafektetik tevékenységeikbe a portugálok, itt pedig jobb autót veszünk, nagyobb házat építünk a támogatásból. Tehát azon a mentalitáson is kellene változtatni, hogy nem kell visszafektetni a mezőgazdaságba – mutatott rá az intézményvezető. Hozzátette, diákjaik néhány éve nyaranta a magyarországi Mezőhegyesen lévő partnerüknél is szoktak gyakorlatozni, ahol munkájukért tisztességes fizetést is kapnak.
– Ez azért jó, mert elég szerény anyagi körülmények között élő családokból jönnek a diákjaink. A jobb képességű és jobb módból származó gyerekek mind elmennek Csíkszeredába, Gyergyószentmiklósra továbbtanulni. A mezőhegyesi gyakorlat azért is jó, mert pénzt is keresnek, és egyúttal tehermentesítik a szülőket, de másrészt azért, mert sokat tanulnak, s olyan gyakorlati tudást szereznek, amelyet itthon nem tudunk számukra biztosítani – hangsúlyozta Kajtár Csaba, akitől azt is megtudtuk, hogy a traktort is Mezőhegyesről kapta az iskola.

Mintafarm a láthatáron

Hosszú távon mindenképp szeretnék megteremteni a legjobb feltételeket a gyakorlati oktatáshoz. Ezért egy mintafarmot szeretnének létesíteni. Ennek érdekében 2016-ban a helyi önkormányzattal közösen pályáztak uniós pénzforrásokra. Jelenleg az utolsó engedélyekre várnak, így nemsokára közbeszerzést írhatnak ki a kivitelezésre.
– Az önkormányzat telkén, hátul van egy régi istállóépület, ami valamikor a közbirtokosságé volt. Azt az épületet szeretnénk felújítani. Szándékunkban van egy géppark kialakítása is, a meglévő területek mellé még bérelnénk néhányat. A helyi közbirtokosságtól kaptunk ígéretet is, hogy átadnak valamennyit a területeikből, hogy tudjunk dolgozni, de mindaddig, amíg nincs felszerelés, nincs értelme a bérleti szerződéseken gondolkodjunk – mondta az igazgató. Kiemelte, mindig arra biztatja diákjaikat, hogy lehetőségükhöz képest fektessenek időt, pénzt és energiát a gazdálkodásba, hiszen hosszú távon biztos jövedelemforrást jelent, mert kevés olyan szakma van, ahol ennyi támogatást biztosítanak.
– Az volna a lényeg, hogy tudjuk megművelni mi a saját földjeinket, és ne kelljen idejöjjenek a külföldiek. Még véletlenül se kezdjenek betelepedni, mert tudjuk, hogy mi történt a földterületekkel Romániában. Mire a honatyáink felébredtek, minden a külföldiek kezében volt. Én nem szeretném, ha külföldiek Székelyföldet szétcincálnák, és mi rabszolgák lennénk a saját szülőföldünkön. Ezért kellene a gyerekek komolyan vegyék a gazdálkodást – hangsúlyozta Kajtár Csaba, a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola igazgatója.

A Petőfi Sándor Szakközépiskola Magyarországról kapott erőgépe. Elsősorban a traktorvezetést tanulják rajta a diákok

Hagyományos helyett észszerűen gazdálkodni

Péter Zoltán, az iskola egyik szakoktatója elmondta, nagy segítség az elméleti oktatásban az, hogy valóban jó az iskola felszereltsége, de nehézséget okoz például az is, hogy nincsenek magyar nyelvű szakkönyvek. Ezért a tananyagot az internetről és más hasonló profilú szakiskolákkal együttműködve állítják össze. Másik kihívás a szaktanárok számára, hogy eléggé nagy a diákok érdektelensége. A szakoktató is azt erősítette meg, nagyon sokan arra törekednek, hogy minél hamarabb külföldön dolgozhassanak. Péter Zoltán arra biztatja a diákokat, hogy külföldről hazatérvén legyenek tudatos pénzfelhasználók és észszerűen fektessenek bele családi gazdaságukba. A szakoktató szerint azért is alacsony a mezőgazdasági képzések megbecsültsége, mert sokan hagyományosan gazdálkodnak, és valóban létezik az a mentalitás, ami szerint nem kell sok tudás a gazdálkodáshoz.
– A diákok külföldön belecsöppennek egy-egy gazdaság életébe – mert sokan farmokra mennek dolgozni –, ennek következtében bekövetkezhet a mentalitásváltás. A környékünkön is van néhány nagyobb farm, de szerintem ez még mindig nem elég. Talán lesz egy olyan fordulat, hogy rájönnek arra, igenis fontos a tanulás és a fejlesztés. Látják, hogy nagyban hogyan gazdálkodnak, milyen egy-egy farm gépesítése, és azt nyilván el kell sajátítani, úgyhogy szerintem felértékelődik a szaktudás igénye. A modern szakmák képzéseihez képest egy kicsit hátrányból indul a mezőgazdasági oktatás, de gondolom, ez változni fog – összegzett Péter Zoltán.

Biró István