Vándorlások korát éljük, a ki- és elvándorlásét. A történetírás az évszázadok eseményeit emberléptékűre zsugorítva, emészthetővé próbálja tenni, ezért utólagosan felcímkézi az eseményeket, a történelmi korokat, hogy ezek átláthatóbbak legyenek. A népvándorlás kora óta még néhány migrációt átélt az emberiség, mert mindig voltak, akiket a jobb vagy az új keresése rávitt arra, hogy elinduljanak az ismeretlen felé. Ma újra szembe kell nézni a tömeges vándorlással. Nem ma indult el az új áradat, de néhány évig az olaszokon kívül másokat nem érdekelt. Érthető, hogy nekik is elegük lett a menekült-halászatból, és úgy gondolják, Európa elég nagy, továbbengedik az Afrikából érkező néphullámot. A dolog komolyságát leginkább az jelzi, hogy egyre többször ülnek asztalhoz a témában. A történelem majd erre az eseménysorozatra is megtalálja a megfelelő címkét. Mindeközben minket nem foglalkoztat a kérdés. A kikötők innen messze vannak, így nem a mindennapok része a menekültáradat. Itthon egyelőre lakatból és biztonságos zárból kell egyre több, hogy az üresen maradt házakat, kerteket lehessen bezárni. Az idegenben szerencsét próbálók évről évre többen vannak. (Fölösleges a statisztikákat nézni, azokból úgyis kimarad valaki.) A kétlakiság látszatát ideig-óráig fenntartva, a hazatéréssel hitegetnek. Egyszer majd… Az itthonról elvándorlók hivatalosan már huszonöt éve nem számítanak menekültnek. Csak a besorolás, beskatulyázás változott: a menekültből vendégmunkás lett. Valószínű a vendégmunkások között nincsenek nyelvészek. Amennyiben volnának, talán a szótárban más szó illetné meg azokat, akik rabszolgaként keresik a centeket, fontokat. Az itthonról – akár ideiglenesen – elvándorlók a távolban mások munkáját végzik/vagy veszik el. (Csak nézőpont kérdése.) Itthon – ha csak ideiglenesen is – mások találnak rá az itt hagyott földre, a lelakatolt házra. Ezt a típusú körforgást mindaddig normálisnak is lehet tekinteni, amíg a szomszédban üresen álló házba megérkeznek az első „partra vetett” menekültek. Európában most nincs piknikhangulat. A vasfüggöny és falbontás után most új fejezet kezdődik. A történészek dolga lesz később, hogy a megfelelő címkét megtalálják a korszak megnevezésére. Vannak, akik kerítést építenek, mások menekültkvóta kidolgozásán agyalnak. Gyors megoldás nehezen várható azoktól, akik az uborka méretén és görbületén évekig képesek egyeztetni. Azoktól, akik tudják, hogy az időhúzás politikája sok mindent megold, vagy ideig-óráig távol tarthatja a bajt. Úgy tűnik, ez most nem az a játszma, amelyben lehet taktikázni, egyeztetni, időt húzni. A partra nem az uniós játékszabályok alapján érkeznek a hajók. Aki vízre szállt, mindent feltett egy lapra. A túlélés az egyetlen cél. Daczó Dénes