Tamás Jánossal, a csíkszeredai anyaegyházközség és a szórványban élő Hargita megyei evangélikusok vezetőjével beszélgettünk hitről, gyülekezeti életről, a vírushelyzet kihívásairól. A protestáns lelkipásztor vallja, a próbatételek megerősíthetnek, életre hívhatnak olyan lehetőségeket, amelyeket eddig nem fedeztünk fel. – Mi indította arra, hogy a papi hivatást válassza? – Elsősorban a családi környezet, vallásos családból származom s ez már egy alapja annak, hogy valaki ilyen útra térjen. Mivel korlátozottak voltak a lehetőségek, a középiskola elvégzése után más irányba indultam el, a brassói Elektrotechnika Egyetemre felvételiztem, de a gyülekezeti ifjúsági életben aktívan részt vettem. A rendszerváltás után „megnyíltak a kapuk”, s megragadva az alkalmat, felvételiztem a kolozsvári protestáns teológiára 1993-ban, mivel ezt az életutat éreztem hivatásomnak. – Ha jól tudom, Csíkszereda előtt a Szeben megyei Kiskapuson szolgált, milyen tapasztalatokkal gazdagodott ott? – Kiskapuson mind felekezetileg, mind anyanyelvileg egy kisebbségi közösséget kellett összefogni. A szórványban élő hívek megmaradási szándéka nagyon erőteljes tud lenni, ezt próbáltam éltetni és gyümölcsöztetni. – Mi az, amit az előző helyéről magával hozott és kamatozatni tudott Csíkszeredában a hívek körében? – Csíkszeredában is hasonló feladat várt rám, itt is egy szórványközösséget kell vezetni. Igaz, itt sokkal elszórtabb a gyülekezet, mivel az egész megyére kiterjed. A célom itt is ugyanaz: a hitben való megmaradást segíteni és a gyökerek megtartásából gyümölcsözővé válni. – A szórványgyülekezet révén milyen kihívásokkal szembesül a hívek összetartása szempontjából és mi az, ami erősség tud lenni egy ilyen közösségben? – Erősség tud lenni a családiasság, az összetartozás érzése, ereje, de ugyanakkor könnyen le is lehet morzsolódni a vegyes házasságoknak köszönhetően, s ez az, ami kihívást jelent. – Milyen nehézségeket jelentettek a vírushelyzet okozta korlátozások a gyülekezet hitéletében? – Vannak próbatételek a hitéletre vonatkozón is, de a próbatételről tudjuk, hogy megerősíthetnek és pozitív hatást válthatnak ki. Most van például a kisérettségi, s az a fiatal, aki sikeresen levizsgázik, megerősödik abban, hogy tudása és felkészültsége révén kész arra, hogy továbblépjen. Templomaink ajtaja bezárult, lehet ez egy próbatétel is, főleg abban az esetben, ha olyan lehetőségekre világít rá, amelyek eddig is ott hevertek a lábunk előtt, de most felerősödtek. Ez alatt az időszak alatt például rendszeresebben érdeklődünk egymás iránt. Vannak, akik eddig is nehezen oldották meg a bevásárlást, de most fokozottabban figyeltünk erre a problémára és megoldásokat kerestünk, ezeket a jövőben is lehetne folytatni. Az online istentiszteletekben rejlő lehetőséget is most fedeztük fel, s mivel a mi esetünkben szórványközösségről van szó, többen követték az online istentiszteleteket, mint ahányan általában jelen vannak a templomban. Az egyházi sajtó iránt is nagyobb volt az érdeklődés online formában, mint eddig nyomtatott verzióban. A próbatételek, a jelenlegi helyzet kihívásai tehát a javunkra is válhatnak, ha élünk a bennük rejlő lehetőségekkel. Az online tér mint lehetőség szükségszerűen pótolta az istentiszteleti alkalmakat, de egy dolgot ne feledjünk: soha nem helyettesítheti a templomi istentiszteleteket. – Mit üzen a híveknek, mire figyeljenek a leginkább ebben az időszakban? – Sokakon erőt vesz a félelem, korlátozás vagy szabadság dilemmája. A bibliában nagyon sokszor olvashatjuk, hogy „Ne félj!”, és ezzel tudni kell élni, merni kell bízni Istenben, s akkor megoldódnak az aggodalom okozta problémáink.

Barabás Emőke