A minap egy kisfiú mondta nekem, hogy megint táborba kell mennie. Nagyon megütötte a fülemet a kell szó, és a hangsúly, amivel kiejtette. Lemondás, kedvetlenség volt benne, s talán egy kis szorongás is. Tudom, a szülők többnyire a legjobbat akarják gyerekeiknek. Nyáron sem szűnik meg az aggódás, hogy vajon mindent megtesznek-e a gyermek érvényesüléséért, és ha anyagi lehetőségeik engedik, ilyenkor, vakáció közeledtével már lázasan keresgélnek a táborkínálatok között. Ott van a gyerekfelügyelet gondja is, ami újabb stresszforrás, hogy amíg a szülő dolgozik, hová is tegye a gyereket. Eközben a csemete hullafáradt, mert ez a tanév sem volt könnyű, összevisszasága okán még a korábbiaknál is megterhelőbb volt a gyerekekre nézve, még akkor is, ha nem látszik annyira. Lehet, hogy motiválatlan is a kölyök, mert egy időre elege lett mindenből, ami iskola, ami tanulás. Vágyik a nyugira, a délig alvásra, a semmittevésre, az önfeledt játékra, csevegésre a barátokkal. Arra, hogy ne kelljen időre fölkelni, pakolni, menni, viselkedni, teljesíteni a vakációban is ugyanúgy, mint suli idején. Érzései valósak, jogosak és természetesek. A szünidőnek éppen, hogy a pihenés a fő célja, s még ha mi érdekesnek is találunk egy tábort, ahol ugyebár csakis játékosan tanulnak, a hirdetés szerint nem, ó dehogyis terhelik meg a lurkókat, a valóság gyakran teljesen más. Mármint az a valóság, amit megél a gyerekünk. Menni vagy nem menni? Tényleg nagy kérdés, s ha egyáltalán felmerül ez a családban, érdemes első-, másod- és harmadsorban is a gyermek igényei szerint dönteni. Aztán a mértékre, az egyensúlyra figyelni, ha mégis befizetjük valahová egy-két hétre (én a „tanulós” táborokat alapból kihagynám, a mozgásos, kirándulós, alkotótáborok közül keresném meg a csemetémnek megfelelőt). A szülők pedig picit engedjék el magukat, hogy a gyerekük is megtehesse ezt, bűntudat nélkül, a vakáció elején mindenképp. Nem ördögtől való a henyélés, jó, ha tudjuk: ilyenkor regenerálódik a lurkók igencsak igénybe vett idegrendszere. És vigyázat: nemcsak a jól teljesítő gyerekek fáradnak el, az iskola úgy, ahogy van, lestrapáló műfaj, érzelmileg, értelmileg egyaránt minden gyermek számára.

Asztalos Ágnes