Melankólia

Bárkivel előfordulhat, hogy időnként melankolikus lesz a hangulata. Ilyenkor jellemzően nem törődünk a világ gondjával, hanem befelé fordulunk. Teljesen másként érzékeljük a valóságot, mint egy átlagos hétköznapon. Szinte maguktól letisztulnak a gondolataink, amikor szembenézünk azzal, amit Milan Kundera úgy hívott: a lét elviselhetetlen könnyűsége.
Gyakran megesik, hogy minden emberi törekvést hiábavalónak látunk ebben az állapotunkban. Ahogy John Lennon írta a Beatles egyik dalában, az I’m only sleeping (Csak alszom) címűben: „Azt hiszem, bolondok, hogy mindenhová ilyen sebességgel rohannak, amíg rá nem jönnek, hogy erre nincs szükség.” (Eredetiben: … I think they’re crazy / Runnin’ everywhere at such a speed /’Til they find there’s no need.) Pedig nem egyszerű szembenézni saját jelentéktelenségünkkel – ha nem szorult belénk némi önirónia, akkor jobb inkább meg se próbálni. Ellenben, ha tudunk önmagunkon nevetni, akkor simán belefér. Sőt! Egészen felszabadító érzés tud lenni.
Egyik kedvenc olvasmányom jut eszembe erről, Jan Šmíd az Életem ártatlan örömei című regénye. A minden igényt kielégítő praktikus ruhaneműben utazó főhős, miközben egy nőstény oroszlán társaságában – a nagyragadozó befolyásoló jelenlétét kihasználva – sózza rá a portékáját a vonakodó vevőkre, ráeszmél tényleges szükségleteire. Azaz, hogy mi az igazán fontos számára a világban. És ezek többnyire hétköznapi apróságok, vagy éppenséggel hétvégi lazítások.
A nyári szabadságolások időszaka tulajdonképpen erre való. Feltöltődni, fejben is felfrissülni, erőt gyűjteni, mert közeleg a tél, ki kell bírni egy újabb évet. Ezt különben szemléltetni is tudom. Miután visszatértem kolozsvári nyaralásomból, az egyik gyűlésen ötletbörzét tartottunk, hogy mi legyen az éppen induló új rovatunk neve. Nekem jutott eszembe, hogy legyen Hölgyválasz. Utána egyik kedves kollégám rácsodálkozott, hogy ugyan mitől vagyok ilyen kreatív. A válaszom egyszerű volt: most jöttem vissza szabadságról. Egy héttel előtte szinte biztos, hogy semmilyen épkézláb ötletem nem lett volna.
Ezért fontos, hogy tudjunk néha lazítani, mert az senkinek nem jó, ha engedjük, hogy a hétköznapok bedaráljanak, és kiöljék belőlünk az életkedvet.

Kiss Előd-Gergely

: an accessible web community