Zsendice, bálmos, oltó – aki járt már esztenán, ismeri ezeket a szavakat. Aki elsőre hallja, magyarítani próbálja, érthető szavakat igyekszik formálni a fentiek mintájára, már csak azért is, hogy érthetően tudja átadni az élményt otthon. Az esztenalátogatás ma a turisztikai kínálat része. Az esztenákkal a legnagyobb baj az, hogy általában nem az út mentén vannak, ezért autóval vagy autóbusszal nem lehet megközelíteni. A hegy tetejére, az eldugott völgyekbe nehéz kivinni a turistát, még akkor is, ha felejthetetlen gasztronómiai élményt ígérnek jutalomként. Szerencsére ma már vannak olyan vállalkozó kedvű gazdák, akik megértették, hogy a turistának az élmény és a látvány elérhető távolságban kell legyen. A hegy tetejéről a völgybe költöztetik a bemutatóesztenát. A tejet itt is meg lehet oltani, ízesen, történetek mesélése közben a savóból itt is gomolyát varázsol a jó gazda. Aztán jöhet a magyarázat, hogyan került a tejbe a fehér labda... Közben kattognak a fényképezőgépek, filmeznek a mobilok. Mindenki maximálisan felszippanthatja a pillanatot. A napokban egy turistacsoport esztenás élményfürdőjének lehettem részese. Láthattam azt, hogy mára tényleg igazi attrakciót jelent a sajtkészítés. A jó házigazda tudja, mi kell a turistának, hogy érezze az esztena sava-borsát. A Gyimesekben néhány négyzetkilométeren több tábor is a múltból átmentett értékekre alapozva vonzza a ma turistáit. Miközben egyik helyszínről a másikra utazunk, a völgyben és a patakok mentén nem lehet észrevétlenül hagyni, ahogyan a ma építkezési anyagai teret hódítanak. A szépülő és modernizálódó házak bár sokfélék, mégis egyenköntöst vesznek magukra az idegen anyaghasználat következtében. Sokszor már csak a táj szépsége emlékeztet arra, hogy éppen hol vagyunk. A gyimesi táj vonzerejéhez sajátos építészete is hozzátartozik. A mai életritmus más formákat követel, így tűnnek el a csűrök és épülnek a garázsok, emeletes paloták. Azt is mondhatnánk, ez az élet rendje. Mégis érdemes elgondolkodni: azok, akik ma itt táboroznak, a múltból megmaradt értékekre csodálkoznak rá, azért utaznak száz kilométereket, hogy ezt lássák? Miközben csodálkoznak, néhány garast is itthagynak... amíg van, mit megmutatni nekik.  Daczó Dénes