Meglátni a jót, mert ideje van

„Ideje van a lerombolásnak, ideje a felépítésnek. Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek. Ideje van a gyásznak, ideje a táncnak” – csupán helyszűke miatt idézek csak egy kiragadott részletet a Szentírás Prédikátor könyve jól ismert soraiból. És nem is lehetne ennél találóbb verssel jellemezni ezt az évet és annak a végét. Ideje van a számvetésnek, és bizony, ha mérleget kellene állítanunk, sokunknak a negatív dolgokat tartalmazó serpenyő lenne a súlyosabb. Az ünnepi időszakra jellemző elcsendesedés azonban jó alkalom, ideje a magunkba fordulásnak, a viszonyításnak. 

Karácsony idején többségünk igyekszik azonosulni a szent családdal. Az édesanyák, akik megtapasztalták a szülés és a gyermekágyas időszak nehézségeit, el tudják képzelni a kétségbeesést, ami egy asszonyt érhet, ha az otthonától távol, szegényes körülmények között, egy istállóban kénytelen megszülni a gyermekét. Így lecsupaszítva nem éppen a legszívmelengetőbb történet Jézus születése, és mégis ez az, amelyet az emberiség a leginkább elfogadott, szerte a világon ismerik, szeretik és magukévá teszik a hozzá kapcsolódó ünnepkört. Pedig sokan nem is keresztények. 2020 sem a legszívmelengetőbb történet, és szándékosan nem írom le az okát, a billentyűzetemen talán ennek a szónak a betűi a legkopottabbak. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a sokszor átkozott 2020-as évnek is megvannak a maga szépségei. Egyelőre nem tudom, mi biztatót mondanék annak, akinek megszűnt a munkahelye, és ezzel a megélhetése került veszélybe. Nem tudom, mi vigasztalót mondhatnék annak, aki most gyászol egy haláleset miatt, ami megelőzhető lett volna. Nem tudom, mi meggyőzőt, „jobb belátásra térítőt” mondhatnék annak, aki az orvosokban és az újságírókban látja a gonosz megtestesülését, a világ megrontóját. Mit mondhatnék annak, aki szerint mindenki összeesküdött ellene? Személyesen semmit. De az év végi számvetéssel ideje lenne a magunkba fordulás körét nagyobb ívben megtenni, és ha már ennyire rendhagyó volt az idei év, akkor talán arra is adódik lehetőségünk, hogy meglássuk benne a szépet. Mert olyan nincs, hogy nem voltak benne szép pillanatok a maguk rendhagyóságában. 


Márk Boglárka