A talajtörvény egységes keretbe foglalja azokat az intézkedéseket, amelyek révén megelőzhető a talaj leromlása, ökológiai funkcióinak módosulása és konzerválhatóvá válik a talajvagyon, de figyelmet fordít az eróziós károk helyreállítására, a mezőgazdasági körforgásból kivont területek csökkentésére és a nem mezőgazdasági területek felhasználásának optimalizálására is.

A Hivatalos Közlöny lapszámait követve, a minap azzal szembesülhettünk, hogy megszületett egy olyan jogszabály, amilyen eddig Romániában nem létezett. A talaj használatára, konzerválására és védelmére vonatkozó 2020/246-os törvényről van szó, amelynek előírásai 2021. január 1-től válnak hatályossá. Hogy van-e hasonló jellegű törvény más uniós tagállamokban, arra nem sikerült megnyugtató választ találnunk, ugyanakkor erre vonatkozó európai uniós irányelv nincs, csak bizonyos tanulmány jellegű dokumentumok. Hazai viszonylatban viszont létezik a földalapra vonatkozó törvény, valamint a talajgazdálkodással és feljavításával kapcsolatosan jó néhány jogszabály.

Szükség volt rá?
Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy milyen ismérvek, indokok mentén került sor egy ilyen törvényjavaslat kidolgozására és parlamenti elfogadására. A törvényjavaslatot idén januárjában Stănescu Alexandru szociáldemokrata képviselő nyújtotta be. A honatya nem bocsátkozott hosszas fejtegetésbe, csupán azt hangsúlyozta, hogy a termőtalajjal szembeni elvárásokat, követelményeket fokozni kell, s ebben a kontextusban elengedhetetlen biztosítani ennek az értékes erőforrásnak a gondos és hatékony „vagyonkezelését”. Továbbá utalás van arra is, hogy a jelenlegi hazai jogszabályozás a talaj vonatkozásában hiányos, míg a környezet többi eleme – a víz vagy a levegő – esetében ez nem így van. Ugyanakkor a törvényjavaslat megfogalmazója azt is nyomatékolta, hogy Romániában a talajkutatással és -védelemmel kapcsolatos ténykedés eléggé vérszegény, az arra hivatott intézetek úgymond erőtlenek.
Erre vonatkozó uniós irányelv ugyan nincs, de a szociáldemokrata honatya feleleveníti, hogy az Európai Bizottság még 2006-ban kidolgozott két dokumentumot is: az egyik a talajvédelem tematikus stratégiájára vonatkozik, a másik pedig ennek a stratégiának a várható hatásmechanizmusára. A szóban forgó dokumentumokban kifejezésre jut az az álláspont is, miszerint indokolt lenne a talajvédelem terén egy irányelv elfogadása is. Az mindmáig nem született meg. Romániában viszont a rövidesen hatályba lépő, a talaj bonyolult problematikáját felölelő törvénnyel ez is sikerült.
A január végén benyújtott törvényjavaslatot május 19-én hallgatólagosan fogadta el a szenátus, de időközben, pontosabban február 3-án a kezdeményező ismertette a jogszabály tervezetét a képviselőház állandó bürójában. A képviselőházban a ténykedés május 27-én kezdődött, s a törvényt sürgősségi eljárás keretében 129 igen és egyetlen ellenszavazattal fogadták el október 20-án. 

Miről is van szó?
Most pedig lássuk a lényeget: a törvény 1-es szakasza értelmében annak előírásai arra hivatottak, hogy szabályozzák a talaj használatára, konzerválására, feljavítására, védelmezésére, minősége integrált monitorizálására vonatkozó tevékenységeket. Ugyanakkor a törvény egységes keretben biztosítja azokat az intézkedéseket és akciókat, amelyek révén megelőzhető a talaj leromlása, annak ökológiai funkcióinak módosulása és konzerválhatóvá válik a talajvagyon. Ebben az összefüggésben figyelmet kell fordítani az erózió okozta károk helyreállítására, a mezőgazdasági körforgásból kivont területek csökkentésére, a nem mezőgazdasági területek felhasználásának az optimalizálására. A törvény taglalja a főbb cselekvési irányvonalakat, leszabályozza a szakosodott szervezési struktúrákat, megszabja azokat a feladatköröket, amelyek az illetékes központi és helyi közigazgatási hatóságokra hárulnak, intézkedéseket tartalmaz a talaj hosszú távú használatára vonatkozóan. Úgyszintén a talaj minőségének megőrzésére vonatkozó ellenőrzési eljárásokat is. A törvény tartalmazta rendelkezések megszegése szabálysértést képez, s a kiróható bírság akár 50 ezer lej is lehet.
A jelek szerint a törvény előírásainak a gyakorlatba ültetése hosszabb folyamatot követel: erre utal, hogy 2021 végéig kell kidolgozniuk az illetékes központi hatóságoknak az alkalmazás módszertani normáit, amit majd közös miniszteri rendelettel fognak jóváhagyni.