Hirdetés

Megbocsátás négy lépésben

HN-információ
Kedves olvasó barátom! Jézus korában tabutéma volt megbocsátani valakinek. Ugyanis a bocsánatkérés amolyan gyengeségnek számított. Ha valaki megalázkodott, akkor azt gyengének gondolták. Péter ezért teszi fel a kérdést Jézusnak: Miért is kell megbocsátani? Miért éppen én kell vállaljam a megaláztatást? Mai társadalmunk sem nőtte ki e Jézus korában létező betegséget, felfogást. Vannak fokozatai a haragnak, de a legnagyobb fokozata mégiscsak az, amikor testvér testvérrel, szülő gyerekével tart haragot. Számtalanszor hallani, hogy nagyon sok testvér azért nem beszél testvérével, mert a vagyonelosztásnál az egyik többet kapott, mint a másik. És lehetne számtalan példát hozni arra, hogy miként mennek tönkre kapcsolatok, miként lesz testvérből ellenség. Az élet igazi értéke nem az anyagi világ, nem ebben méri Isten a Hozzá való hűségünket. Számára az élet értéke a fontos. Nem a világot rendelte az ember fölé, hanem az embert rendelte a teremtés koronájává. Ő az, aki uralkodik, és nem fordítva! Temetések alkalmával sokszor elgondolkodom, amikor a haragban lévő testvér megérkezik testvére koporsójához. (Mondjuk, ez még a jobbik eset. Sok olyan példa is van, amikor annyira megmakacsolja magát, hogy még az utolsó pillanatban sem tud kiengesztelődni.) És amikor megérkezett, ott, abban a pillanatban (legtöbb esetben) elenged minden nehézséget, haragot. Amikor mindkét fél életben van, nehéz a megbocsátás. És épp amiatt, amit Péter apostol is problémaként élt meg. Hogy menjek éppen én oda, és kérjek bocsánatot, amikor ő bántott meg engem?! Hogy bocsássak meg a másiknak… nem vagyok én buta, hogy odamenjek és hajlongjak neki… Ilyen és ehhez hasonló szituációkat képzelünk el anélkül, hogy leülnénk és megbeszélnénk dolgainkat. A következőkben négy fontos lépést szeretnék ajánlani, melyek segítségével a gyengeség erőre cserélődhet bennünk. Elcsendesedés. Minden veszekedés után megnyugvás, lecsendesedés szokott következni. Ez alól még az idegbajokkal küzdő ember sem kivétel. Ő is lecsendesedik. Ezt a jelenséget úgy is szoktuk nevezni, hogy visszatekintőt tart arról a megtapasztalt veszekedésről. Viszont ebben a helyzetben szoktak legtöbben rosszul dönteni, és épp azért, mert nem helyesen használják ki ezt az időszakot. Mustó Péter jezsuita atya könyvet írt arról, hogy miként tud megszületni csendben az élet. Mustó a helyben lát megoldást. Fontos a környezet, a hely! Nem mindegy, hogy ezt a csendes visszatekintésemet a kocsmában végzem tíz üveg sör után, vagy egy olyan meghitt helyen, ahol tiszta tud lenni a fejem. Ezt a helyet te kell keresd. Jó, ha imával kezded ezt a csendességet. Természetesen a düh benned van. És ez nem baj. Viszont ebben a csendben figyelj arra is, hogy te miként nyilvánultál meg a vitában. Mi volt a te szereped? Ha mindig a másikra gondolsz, az ellenfélre, akkor növekszik a düh benned. Ha csak magadra reflektálsz, akkor sokkal tisztábban látsz. Jegyezd meg: ne a másikon rágódj, csendességednek te légy főszereplője! Beismerés. Ha a fenti gyakorlatot jól elvégzed, sok mindenre rájössz. Például arra, lehet, hogy nem kellett volna ezt, azt, amazt tennem, mondanom. Lehet, hogy türelmesebb kellett volna legyek... A jól megszervezett csend által nagyon sok minden köszön vissza. Ilyenkor már csak azok az információk vannak bennem, amiket én tettem rosszul annak érdekében, hogy ilyen lett a kapcsolatunk. Vagyis az eredmény ez kell legyen. Ha az első lépés eredménye az, hogy én nem vagyok hibás, és még mindig a másik fél a hibás, akkor nincs is értelme továbblépni. És Péter apostol is ezért teszi fel a kérdést. Vagyis kérdésében ott rejlik a szomorú valóság, ami így hangzik: Akkor be kell ismernem hibáimat? És Jézus válaszában is ott rejlik a meggyőződés: igen! Ha a magad csendességében rájöttél, hogy te is oka vagy a veszekedésnek, akkor ismerd be. Felismerni valamit még mindig könnyebb, mint beismerni valamit. Mert attól a perctől kezdve részese vagyok annak a helyzetnek, konfliktusnak. Beszélgetés (Istennel). A harmadik lépés a legnehezebb szokott lenni. Itt buknak el sokan. Beismertem, oké... és akkor? Hogyan tovább? Térjünk vissza Péter apostolhoz. Eddig neki is megy. De ezt még gyakorlatba is kell ültetni? Huh... ez necces. A felgyülemlő problémáid, amelyek most nemcsak egy személyre fókuszálnak, hanem kettőre, rád és rá. A te fejedben most már nemcsak az ő hibái, rossz magatartása jelenik meg, hanem a tied is. Ilyenkor fontos kimondani hangosan! Pszichológusok, nagy gondolkodók ajánlják, ha valami bánt, hangosan mondd ki! Ne tartsd magadban! Beszélgess egy lelki-emberrel, aki a kiengesztelődés útjára tud irányítani. Kiengesztelődés/Megbocsátás. Most reflektáljunk kicsit Jézus konkrét válaszára: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Mit is foglalhat magába ez a válasz? Először is bátorságot akar sugallni Jézus. Kitartóvá akar tenni bennünket. Az előző három lépés megerősít, és késztet a konkrét lépésre. Határozd el, hogy odamész hozzá. Nem leteremted, hanem elmondod, mire is jöttél rá... hogy te is hibás voltál... És ha elutasító választ kapsz, akkor ne mérgelődj! Adj időt számára. Mert nem ezt várta tőled, hanem azt, hogy leharapod a fejét. És kis idő után ismét mondd el, hogy nem haragszol, és ajánld neki e négy lépést. Kedves olvasó testvérem! Ez csak egyfajta lehetséges út a megbocsátás, kiengesztelődés felé.

Kalányos Ottó római katolikus segédlelkész



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!