Mátyás király és egy fényűző igény

Nem könnyű pozitív érzelmi töltetű híreket találni a hírügynökségek napi termésében. Vagy legalább olyat, amelynek nincs köze a világjárványhoz, gazdasági válsághoz, az oktatási gondokhoz.  Pedig nagyon kerestem. Olyan hírre vágytam, amelyek a békeidőken is teljesen normálisnak számítottak volna. Végül nagy nehezen találtam egyet. A Szegedi Tudományegyetem azon dolgozik, hogy azonosítsa Mátyás-király földi maradványait. „A székesfehérvári Középkori Romkertben több mint kilencszáz ember összekeveredett csontmaradványa található. A kutatók fő célja, hogy a csontokból vett mintákból minél több DNS-profilt meghatározzanak és ezeket a korábbiakkal összevetve több uralkodót is azonosítsanak” – olvasható a közleményben.

A kutatók bizakodóak, hiszen korábban bizonyítottan az Árpád-házhoz tartozó maradványokból sikerült DNS-t nyerniük, mely segítségével az uralkodócsalád más tagjainak csontjai is azonosíthatóvá váltak.

Szóval, ha minden jól megy, akkor az összekeveredett csontokból a régészek összerakják Mátyás-király csontvázát. Miután történelmi emlékezetünkben Mátyás-király neve gyakorlatilag szinonimájává vált az igazságnak elgondolkodtató a dolog. Összerakják tehát Mátyást, az igazságost, mint valami kirakóst, vagy ahogy az angol nyelvből kölcsönvett szóval emlegetni szokták: „puzzle-t”.

Hát nem furcsa, véletlen egybeesés ez? Arra gondolok, hogy az Erdélyben nagy tiszteletnek örvendő király sorsa egy kicsit hasonlít az igazságéhoz. Hányszor halottuk már, hogy meghalt Mátyás-király oda az igazság. Mennyi csalódottságot, levertséget, sztoikus beletörődést rejt ez a mondat. A történelem viharaiban alaposan megtépázott nemzet keserű magatehetetlensége nyilvánul meg benne.

Ma, amikor az információ alapú társadalomban élünk elsőre azt is mondhatnánk, hogy mi már megoldottuk. Ha bármilyen igazságra kíváncsiak vagyunk akkor a Google a barátunk. Mindössze néhány billentyűzet helyes sorrendben történő leütése választ el bennünket attól, hogy hozzáférjünk bármilyen információhoz. És ez jó dolog. Második blikkre azonban már az is látszik, hogy túl sok az adat, rengeteg az összefüggéstelen, olykor egymásnak is ellentmondó részlet. Ha így vesszük akkor megáll a párhuzam: manapság olyan nehéz koherens, igaz ismerethez jutni, mint a régészeknek a rengeteg csont közül  megtalálni és azonosítani Mátyás-király maradványait.

Milyen jól eső gondolat, hogy ha feltámadna Mátyás, az igazságos akkor biztosan rendet rakna közéletben. Eltudom képzelni, hogy hamar törvényt faragna, amelyik nyilvános botütéssel büntetné a valóságot szándékosan elferdítő, azzal párhuzamos diskurzust teremtő és építő hatalom éhes akarnokokat. Milyen jó lenne, ha a közéleti fogalmaink egyértelműek lennének, ha újra értelmes vitákat lehetne folytatni és nem csak az egymással szemben álló szekértáborok egymást gyalázó, unalomig ismert kommunikációs paneljei jönnének szembe.

Tudom mindez hiú ábránd a kattintott egér korszakban. Mégis milyen ereje van Mátyás-királynak még ma is. Elég ha valaki felidézi az emlékét és az embernek rögtön olyan luxus cikkekre támad gusztusa mint a világos, egyértelmű fogalmak és az igazságosság mára kicsit megkopott ideája. Hiába, nem könnyű pozitív érzelmi töltetű híreket találni manapság.

Kiss Elod-Gergely

: an accessible web community