Márton Áron pileolusa

Incze Dénes plébánosról legendák keringtek már az ezerkilencszáznyolcvanas években, s valamennyinek az volt a következtetése, tanulsága, hogy a tusnádfürdői pap nagyon bátor ember. A legendák azért keltek szárnyra, mert Incze Dénes olyasmit vitt véghez, ami nem illeszkedett a kor szellemébe, hétköznapjaiba: templomot épített. Mert azokban az években inkább templomot bontottak, ha lehet falvastul, az egyházat, annak képviselőit mellőzték, háttérbe szorították.
Az elszánt pap megkereste és megtalálta szövetségeseit ahhoz, hogy nagy tervét – a tusnádfürdői templom építését – véghezvigye: önálló plébániává nyilváníttatta Tusnádfürdőt 1981-ben, a rákövetkező két esztendőben pedig templomot emeltetett. Pártfogói, segítői között a néhai Erdélyi Elemér tábornokot, az építkezési „vállalkozóként” serénykedő ortodox pap kollégáját tudhatta – többek között. S kitartásának, áldozatvállalásának köszönhetően elkészült a templom.
Művére büszke volt, akárcsak arra, hogy a munkához az akkori idő legjobb tervezői mellett a legelismertebb kézműveseket, népművészeket és képzőművészeket nyerte meg alkotótársként: az épületet Ajtony László tervezte, a belső fafaragás a vargyasi Borbáth József munkája, a kovácsoltvas-munkát a csíkkozmási Máthé Jenő, a keresztút stációit bemutató fametszetek Imecs László alkotásai, a színes ablakokat Gaál András festőművész tervezte és Egri László készítette, Ferencz Ernő szobrászművész alkotása a feszület és a Mária-szobor. A torony építésére tíz esztendőt kellett várni, a rendszerváltás után emelt harangtornyot Albert Márton tervezte.
Incze Dénes – akárcsak a hasonlóan legendás gyimesbükki templomépítő Dani Gergely – munkásságának jelentősége nem korlátozódik az egyházi hajlék emelésére: abban az időben a templomépítés reményt adó cselekedet volt. Mert csak az épít, aki bízik a jövőben, bízik benne, hogy az általa emelt hajlék nem áll majd üresen. Tehát Incze Dénes reményt épített.
Ezt méltányolhatták püspökei is, mint bizonyítja a templomban elhelyezett ereklye: Márton Áron lila fejfedője, pileolusa – az Incze Dénes által kapott ajándékok közül számára a legbecsesebb.
A plébános úr immár fentről gyönyörködhet elkápráztató művében, s reménykedik abban, hogy hívei, a székely katolikusok egyszer csak megfogadják intelmeit.

Sarány István

: an accessible web community