Lemondás

sarany_istvan_szerzofoto1Szerencsétlenül fogalmazott a külföldön dolgozó román állampolgárokról és itthon maradt családtagjaikról tett nyilatkozatában Ioan Rus közlekedési miniszter. Azt mondta, hogy „a külföldön keresett pénz csak annyira elegendő, hogy a feleség kurva, a gyermekek tekergők legyenek”. A meglehetősen durva hasonlatot azonban majd’ mindenki úgy értelmezte, hogy a kolozsvári szociáldemokrata politikus lekurvázta a kint dolgozók itthon maradt feleségét és letekergőzte gyermekeit.
A szerencsétlen nyilatkozatot fogadó felháborodás láttán a miniszter benyújtotta lemondását. Bizonyára elmaradt volna a nagy felháborodás, ha másnap nem a külföldön dolgozó román állampolgárok szavazati jogának biztosítása lett volna a liberálisok által benyújtott bizalmatlansági indítvány témája. Egy olyan bizalmatlansági indítványé, amelynek sikere halvaszületett volt, ismerve az igazságszolgáltatás szorításában vergődő kormányfő körül összezáró szociáldemokrata pártvezérek és szövetségeseik magatartását.
Ha Nyugaton teszi ezt a nyilatkozatot Rus, egy nyugati kormány tagjaként, bizonyára akkor is mennie kellett volna. Mint ahogy mennie kellett szinte Russzal egy időben Chiril Gaburici moldáviai kormányfőnek, aki ellen érettségi diplomája eredetisége kapcsán vizsgálódik a moldáviai ügyészség, meghallgatva magát a kormányfőt is. Azzal gyanúsították a kommunisták támogatásával regnáló politikust – nem mellesleg két nappal a választások előtt –, hogy érettségi diplomáján egy olyan középiskolának a pecsétje és igazgatójának aláírása szerepel, amelynek soha nem volt diákja. No de úgy látszik, ebben a térségben nem idegen a politikai élet szereplőitől a diplomaszerzés nem-ortodox módja vagy a doktori disszertációk szerzőségében az idegenkezűség – gondoljunk csak Schmitt Pál volt magyar államfő lemondásának okaira és körülményeire.
Félreléptek, erkölcsi vagy jogi normákat szegtek, lebuktak, s tettükért tisztségükkel, karrierjükkel fizettek. Legtöbb esetben az alapos gyanú is elegendő ahhoz, hogy véget érjen egy közszereplő karrierje.
S közben ott van a mi Ponta miniszterelnökünk. Vígan és sietve fogadta el Rus lemondását, s az sem kizárt, hogy ő maga kérte a bizalmatlansági indítvány megszavazása előtt. Holott ő maga nem mondott le sem akkor, amikor disszertációja plagizálásával gyanúsították, vagy amikor szakmai életrajzában olyan olaszországi oktatási intézmény diplomája is szerepelt, amely intézménynek állítólag soha nem volt a hallgatója. S akkor sem mondott le, amikor a korrupcióellenes ügyészek ügyvédként elkövetett cselekedetei miatt emeltek vádat ellene, illetve gyanúsítottként szerepel olyan ügyben, amely kormányfői ténykedésével hozható összefüggésbe.
A fentiekből az derül ki, hogy amit szabad Pontának, nem szabad Rusnak, Gaburici-nak vagy Schmittnek. Holott az lenne a normális, hogy amit nem szabad Rusnak, Gaburici-nak vagy Schmittnek, azt nem szabad Pontának sem. Nem beszélve arról az aránytalanságról, amely Rus kijelentései és azon tettek között van, amelyekkel Pontát vádolják, gyanúsítják.

Sarány István