Tagadhatatlanul erősödtük az elmúlt években. Szimbólumhasználatban. Ha más csatát nem is, de zászlócsatát már vívunk. Megmutatjuk, milyen a konok székely. Csakazértis. Ha valakinek sérti a szemét a lobogó, tudjuk mi ezt más formában is használni. Egy ideje a viharoktól vagy az égető nap sugaraitól is megvéd az égszínkék esőernyő, napernyő. A Nyergestetőn az 1849-es szabadságharc ütközetére emlékeztünk. Maroknyian. A hallgatóság kezében nem lobogtak a székely zászlók, de legalább voltak kéklő ernyők. A kánikulában a politikusok is tudják, hogy nem a szónoklatok időszaka augusztus. Ilyenkor a szabadság, a pihenések időszaka van, amikor a csapolt sör vagy a csobbanás fogja vissza a vérmérsékletet. Hallgatóság nélkül pedig a szónoklatok is kevesebbet érnek... – Olyan világot élünk, amelyben a dolgok fejre álltak. Ha az akkori székelyföldiek azt kérték volna Tuzson Jánostól, hogy menjen Moszkvába, intézkedjen, menjen Bécsbe, tiltakozzon, cirkuszozzon, akkor ma itt állnánk-e? – fogalmazott a nyergestetői ünnepségen Borboly Csaba. Mi lett volna, ha... 166 évvel ezelőtt szabadságra mentek volna a hon védői? Ha csak helyettesüket küldik a harcmezőre? – valószínű maroknyian sem emlékeznénk a Nyergestetőn. Amikor első alkalommal jártam a Nyergestetőn, a fenyőerdőben álló apró keresztek emlékeztettek az egykori csatára. Az ágakból készített keresztek nemzeti színű szalaggal és fahánccsal voltak összekötve. Nyergestetőn voltam már hóviharban, napsütésben és széldöntés után is. Olyankor, amikor a fenyők kettétörve szálkásan magasodtak az égnek. A széldöntés után a fenyőerdő helyét a kopjafaerdő vette át. Nyergestető nem a történelemgyártás kitalált helyszíne, hanem vérrel itatott föld. A történelmi idő nem annyira távlati, hogy ne jegyezték volna fel az ott történteket. Innen is tudjuk, hogy a hely nagyságát nem a kopjafák sokasága adja, de még nem is az elesettek száma. A Nyergestető másról tesz tanúbizonyságot, amit nem a történelemórán, hanem a családban, a neveltetésben szívhat magába az ember. Ha vannak elvek, konokság, elszántság, kitartás... és ki tudja még mi minden kellett hozzá, hogy az ember védje azt, amiről már tudott volt, hogy elbukott. Március 15. – a kezdet. Minden tavasszal a Nyergestetőn is nagyobb hallgatóság előtt lehet szónokolni, koszorút elhelyezni az emlékmű talapzatánál. A forradalmak általában nem egy napig tartanak. Többre van szükség az egy napig tartó fellángolásnál. A mámor örömteli pillanatain túl, nyergestetőkről is szól a forradalom és szabadságharc. Augusztusban, szabadságidőben. A kopjafaerdő szép és megható az év bármely napján, kivéve az ütközet emléknapján. Emlékezők tömege nélkül, lélektelen faragott fadarabokká silányodnak a díszes kopjafák. Daczó Dénes