Lázár Anna: pénz, paripa, fegyver

Fotó: László F. Csaba

Lázár Anna könyvelő az idei könyvelők napján az év legjobb könyvelője címet nyerte el. Mint mondta, ez a munka nem a háborúról szól, de itt is pénz kell, például, hogy megszerezhessük a kitűnő alkalmazottakat, galoppozó, állandóan vágtató tudást szerezzünk, és jó eszközöket, körülményeket teremtsünk, ahol jó kedvvel, szívesen pufogtathatjuk a tudásunkat.

– Milyen könyvelőnek lenni?

– Nem tudom, másnak milyen lehet könyvelőnek lenni, de szeretem a szakmámat. Ha azt csinálhatjuk, amit szeretünk, akkor az csak jó dolog lehet. Érdekes munka, sok-sok kihívással, mint bármilyen más szakma, és a közhiedelemmel ellentétben cseppet sem unalmas. Ha valaki azt mondja, hogy egyhangú és unalmas a munkánk, akkor ő csak azt tudja rólunk, hogy egész nap ülünk a számítógéppel szemben és adatokat rögzítünk százszámra. Kezdő könyvelőnél vagy egy adatrögzítőnél ez néha igaz is lehet. Ismerek olyan könyvelőt, aki évekig naponta több száz számlát rögzített, soha nem unta, jó kedvvel végezte a munkáját, a rutin megszerzése mellett rengeteget tanult, és ma már a szakma kitüntetettjeihez tartozik.

– Milyen szakágak vannak a könyvelés területén belül?

– A könyvelői szakmán belül többféle képesítés létezik a szakközépben és egyetemen tanultakon kívül. Lehetsz enge­déllyel rendelkező könyvelő (contabil autorizat), aki könyvel, főkönyvi kivonatokat készít (balanța) szakközépiskolai vagy főiskolai, egyetemi tanulmányokkal, egyetemet vég­zett könyvszakértő (expert con­ta­bil), aki éves beszámolókat készít (bilanț), szakértői munkákat, illetve törvényszéki szakértői munkákat is végez. Lehetsz könyvvizsgáló (auditor) is, aki hitelesíti egy cég éves beszámolóját, véleményt mond, de ha adótanácsadó (consultant fiscal) is vagy, tanácsokkal láthatod el az ügyfeleket, olyan nagyhorderejű dolgokkal kapcsolatosan is, mint az adók optimalizációja, cégek felvásárlása, fúziója vagy épp elosztása. Szakosodhatsz kontrollingosnak, ellenőrzést végezhetsz, költségszámítónak vagy éppen projektkönyvelőnek, lehetsz felügyelői bizottsági tag egy cégnél, egyesületnél, alapítványnál, alapíthatsz céget az ügyfeleidnek, de a bérszámfejtés is a munkakörödbe tartozhat stb.
Nagyon sokat kell tanulni és vizsgázni, hogy egy-egy képesítést megszerezz, évekbe telik, ilyen a mérlegképes könyvelői, könyvszakértői, adótanácsadói és könyvvizsgálói szakosodás, mind­egyik egy-egy szakmai szer­ve­zethez, kamarához tartozik: CECCAR, ide a könyvelők-könyvszakértők tartoznak, CCF – ide az adótanácsadók, a CAFR a könyvvizsgálók kamarája. Mindegyikről külön törvény rendelkezik, saját rendszer szerint működik, kamarai tagsági díjat kell fizetni, kötelező oktatáson kell részt venni. Könyvelőnek lenni nem adatrögzítést, hanem kitartást, elköteleződést, alázatot jelent. Elcsépeltnek tűnik az alázat fogalma, de számomra azt jelenti, hogy esetleg évtizedek szakmai tapasztalata, tudása sem tesz nagyképűvé, mindig hajlandó vagy tanulni, újból és újból olyan lelkesedéssel, érdeklődéssel, mintha először tennéd. A könyvelés bizalmi munka, kötelező a titoktartás és a bizalom, ha nincs kölcsönös jó kapcsolat, nem lesz jó az együttműködés, nem lesz hosszú távú, tartós a kapcsolat.

– Beszélne szakmai tapasztalatairól?

– Minden, amit megéltem, tettem, tanultam, segített a szakmai tapasztalat megszerzésében is. Számviteli szakközépbe jártam Székelyudvarhelyen, ahol nagyon jó tanáraim voltak, és hamar megszerettették velem ezt a különös logikájú, kettős könyvelést. Az akkori vakációim „zöldségkereskedői karrierje” (eladó voltam, ha kellett, raktáros, árufeltöltő) is segített a szakmát elmélyíteni, mert itt tanultam meg, mi a kereskedelem, a számla, a raktárra vételezés, a boltoskönyv-vezetés, a vevőkkel kapcsolatos bánásmód stb. Az egyetemen szintén könyvelés főszakos voltam, de a sors úgy hozta, hogy diplomázás után bankban dolgoztam, ahol mint „hitelező” egy másik perspektívából tanultam a könyvelést. Mérleget elemeztem, hitelképességet vizsgáltam, magánszemélyeket és cégeket is hiteleztünk, így ügyfelek százaival tárgyaltam, sok tucat mérleget tanulmányoztam, biztosítékokat (garancia) elemeztem, és ezek a dolgok mind-mind hozzájárultak a későbbi és most is gyakorolt szakmám alapjaihoz. De még a derékba tört pszichológiai tanulmányaim is segítettek abban, hogy jobban megértsem az ügyfeleimet, közelebb kerüljek ahhoz, hogy a könyvelés nem (csak) számokról, pénzről, nyereségről vagy veszteségről, de a számok mögötti eseményekről, emberek, családok, közösségek sorsáról szól.

– Milyen egy jó könyvelő?

– Hogy milyennek szeretnének látni egy jó könyvelőt, ezt a kérdést, valószínű, az ügyfeleinknek kellene feltenni. De ha én ügyfél lennék, akkor olyan könyvelőt keresnék, aki jó szakember, sok tapasztalattal rendelkezik; pontosan végzi a rábízott és jól megfizetett munkát; naprakész a legújabb törvényekkel, rendelkezésekkel; kedves, szolgálatkész, jóérzés töltsön el, ha találkozom vele, lehessen kérdezni, tanácsot kérni, tanulni tőle. Tisztán dolgozzon, szerződéssel, legyen szakmai biztosítása, amellyel garanciát tud vállalni egy esetleges tévedés miatti károkozásért. Ahhoz, hogy közelíthessünk az ideálishoz, három dolog szükséges: pénz, paripa, fegyver. Ez nem a háborúról szól, de itt is pénz kell például, hogy megszerezhessük a kitűnő alkalmazottakat, galoppozó, állandóan vágtató tudást szerezzünk, és jó eszközöket, körülményeket teremtsünk, ahol jó kedvvel, szívesen pufogtathatjuk a tudásunkat.

– Melyek a könyvelői szakma kihívásai napjainkban?

– Az előző kérdésnél már érintettem az elsőt: sokba kerül a tudás, mert nem szabad nekünk csak a guglira hagyatkoznunk. Online törvénytárakra, nemcsak szakkönyvekre, hanem a mostani időknek megfelelően szakmai, tanácsadói portálokra, szakmai előadásokra, webináriumokra, szakmai konferenciákra van szükségünk. Ma már ezek nélkül nem lehet naprakész a tudásunk.
A második legnagyobb kihívás a hazai törvények állandó változékonysága. Mert itt csak az a biztos, hogy semmi sem biztos, vagy a változás az egyetlen állandó. Csak egy példát mondok, nemrégiben megváltozott az adótörvénykönyv. Maga a törvénykönyv több száz oldal, a módszertani útmutatókkal együtt ezer fölött is van, a mostani változás 59 nyomtatott oldal, s nincs olyan fejezete az adótörvénykönyvnek, ami ne változott volna, és akkor nem beszéltem a változásokat magyarázó módszertani útmutatókról. Mindennap van valami újdonság, az online számlázás, az adóhatóság ügyfélkapuja, az elektronikus pénztárgép, a lassan kötelező kártyaleolvasó, amelyekről mind tudnia kell egy új vagy tapasztaltabb kliensnek is, amivel lépést kell tartani, amit meg kellene tanulni, tanítani az ügyfélnek. A kliensnek, hogy ne mondjam ügyfél, mondja egy szakértő barátnőm, mert ő nem fél, hanem egy egész kliens.
Nagyon nehéz mindennek megfelelni, dolgozni, hogy pénzt keressünk, megvegyük a tudást, és mindezt megtanuljuk és megtanítsuk, tanácsot is adjunk, ha marad időnk és energiánk a pénzkeresés mellett (a legszükségesebb adatfeldolgozásra gondolok). Ma már egy pár jó cipőt nem lehet kétszáz lejért megvenni, nem beszélve például egy márkás sportcipőről. De egy jó könyvelőt se tudunk megvenni ennyiért, különösen, ha naprakész információkat, tanácsadást és más pluszokat várunk el tőle. Senki sem bízza a céges vagyonát valakire, akinek még éhbért sem fizetne szívesen.
A harmadik legnagyobb ki­hí­vás a szakmánk jövője, a di­gi­talizáció, az hogy kell-e félnünk az automatizálástól, a robotoktól? Az most már látszik, hogy a monoton, kreativitást nem igénylő feladatokra egyre nehezebb embert találni, ha nem vagy képes jól megfizetni őt, és azt is, hogy az e-számla általánossá válása, a bankok számlakivonatainak, a pénztárgépek adatainak a könyvelési programba való beolvasása már mutatják az irányt. Nem kerülhetjük el bizonyos folyamatok automatizálását, robotizálását. Azon cégek lesznek – vagy máris azok – a túlélők, a versenyképesek, amelyek ezt a lépést minél hamarabb meglépik, és nem ijednek meg a modernizációtól. Mindehhez nem kell más csak pénz, paripa és fegyver.

– A múlt hónapban volt a könyvelők világnapja, ebből az alkalomból a legjobb könyvelőcégnek járó díjat vehette át. Beszélne a díj jelentőségéről? Mit jelent ön számára?

– Nagyon megtisztelő számomra, számunkra, hogy díjazottként vehettünk részt ezen a szakmánkat elismerő napon, a sok kitűnő kitüntetett, részt vevő CECCAR-os kollegával együtt. Mint minden díj, elismerés, amellett, hogy örömmel és hálával tölt el, arra késztet, hogy számba vegyük azt, ami idáig vezetett, hogy büszkék legyünk a lelkes fiatal, egyre nagyobb tudású csapatunkra, ügyfeleinkre, partnereinkre, mindenkire, akikkel az évek során együtt dolgoztunk, és akik nélkül ez az eredmény nem lett volna lehetséges. Hogy sok tudásra és szorgalomra, modernizációra van szükségünk ezután is, hogy ezt az irányt folytathassuk.

– Melyek a szakma árnyoldalai, kihívásai?

– Már az előző kérdéseknél beszéltem egy pár ilyen dologról: például a munkaerőhiány. Jó lenne szakképzettebb fiatalokkal találkozni, bár jobban szeretnék ezt az érdekes, egyre inkább digitalizálódó, a tanácsadás, a magasabb tudás és képzettség irányába eltolódó szakmát. Az is jó lenne, ha az adóinkból élő állam nem vágná le a tejelő teheneket, nem csinálna konkurenciát a vállalkozói szektornak, a követhetetlen bérollót nem tágítaná tovább. A szakmánk átalakul, az ismétlődő műveletek automatizálása, az egyre digitalizálódó világunk értékesebbé teszik a tanácsadói, adószakértői, ellenőrzői tudást és munkaköröket, nem maradhatunk le, alkalmazkodnunk kell, sokat kell tanulnunk, annak lesz előnye, aki képes lesz alkalmazkodni a folyamatos változásokhoz. Ebben a szakmában is az élethosszig tartó tanulás nem szlogen, hanem egy életre szóló program.

Vlaicu Lajos

: an accessible web community