„Fáradt reggelek, Nehéz nappalok, A legszebb álmaid, Közöttük lassan elhagyod.” Ugye, valamennyiünknek igencsak ismerős a Kowalsky meg a Vega Mit mondjak még? című dalából idézett néhány sor. És nemcsak azért ismerős, mert az elmúlt években rongyosra játszották a kereskedelmi rádiók, hanem azért is, mert e rohanó világban ritka az, aki reggelente teljesen kipihenten ébred, és lazaságban tölti el napjait. No de Hofi is megénekelte néhány évtizeddel ezelőtt, hogy fárasztó sportág a pénzvadászat, pihenni közben nem lehet. A fáradt reggelek és a nehéz nappalok sorozata valóban a legszebb álmok gyilkosa lehet. Ha nyitott szemmel és füllel figyelünk barátainkra, ismerőseinkre, láthatjuk, hogy nagyon sokan, ha nem is veszítették el legszebb álmaikat, életcéljukat, de jó erősen megrekedtek életük valamely szakaszában. Sajnos a fiatalok közül is egyre többen érzik úgy, hogy talán nem is erre a bolygóra kellett volna születniük. Megdöbbentő, de tény! Szinte nap mint nap elhangzik egy zokszó arról, hogy valakit nem becsülnek a munkahelyén, konfliktusban áll a feleségével, férjével, párjával, anyósával, szomszédjával, nem úgy alakul az élete, mint szeretné, és felbukkannak múltjából nagyon kedves vagy kevésbé szimpatikus személyek. Nem könnyű ilyen körülmények között lelkesnek, bizakodónak lenni, de valahogyan még is meg kellene találni az élet sava-borsát. Minden borúlátás közepette jó lenne, ha a korábban idézett dalból a következő néhány sort is igen gyakran dúdolgatnánk: „Hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz, Hogy ami bánt, az is szebbre csiszol, Amit látsz, amit érzel, azt értsd meg jól. Hogy többet érsz, mint az éveid száma, A ruhád, a cipőd, autód ára, Hogy a Twitteren, Facebookon mennyi az arc, Aki bejelölt, vagy annál, hogy mire tart. Többet érsz, mint egy személyi szám, Matekdoga, év végi bizonyítvány, Többet érsz, mint egy gyerek, egy felnőtt, egy öreg, Egy születésnapi köszöntőszöveg. Több, mint egy kereszt- vagy családi név, Az Isten is csodálva, szeretve néz.” Ismerünk még ilyen és ennél jobban motiváló dalokat? Vajon halljuk, látjuk környezetünkben lévő barátaink, kollégáink nehézségeit? Akarunk, tudunk segíteni?

Biró István