Dr. Sánta Izabella nyolc hónapja dolgozik a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház radiológiai osztályán, jelenleg a mágnesesrezonancia-készülék beüzemelésének folyamatában vesz részt. Más szakterületre készült, de rabul ejtette az orvosi képalkotás világa. Háttérmunkának, de a gyógyítás fontos részének tartja a radiológiát.

           Fotó: a szerző felvétele

– Milyen vizsgálatok tartoznak a radiológia és az orvosi képalkotás területéhez? – Az orvosi képalkotásban a röntgengépek és a röntgenvizsgálatok ma is alapnak számítanak, rutinszerűen alkalmazott eljárás ez, mivel gyors, speciális előkészületet nem igényel és költséghatékony. Idetartozik továbbá az ultraszonográfia (ultrahangvizsgálat), a leggyakrabban alkalmazott képalkotó módszer, melynek a tapasztalatunk alapján nincs mellékhatása, fájdalommentes, bármikor megismételhető és magzati kortól alkalmazható. Ezt követi a CT (komputertomográfia), melynek előnye, hogy gyors, szinte néhány perc alatt a teljes testről szerezhetünk részletes információkat, a hátránya viszont, hogy ionizáló sugárzás révén jön létre a kép, és ez fiatalok, gyermekek számára nemigen javallott. Ezért mérlegelni kell, hogy az adott betegség van-e annyira súlyos, hogy ezt a vizsgálatot elvégezzük-e vagy sem. A szakterület csúcsa úgymond a mágneses rezonancia (MRI – Magnetic Resonance Imaging). Ez a vizsgálat nem jár sugárterheléssel, bonyolult elektromágneses kölcsönhatásokon alapszik. A vizsgálat során a tér tetszőleges síkjában képsorozatok készíthetők, melyek jelviszonyait számos fizikai és kémiai paraméter befolyásolja (pl. protonsűrűség). A legfontosabb jellemzője, hogy nincs kimutatott káros hatással az emberi szövetekre. A képalkotó diagnosztikai eljárásokban közös, hogy a folyamat során testünk belső alkotóelemeiről, a sejtek szintjéig lebontva készülnek a felvételek. A képalkotás a klinikai diagnózis és a terápia felállításában, valamint követésében játszik döntő szerepet. Egy lépcsőként is elképzelhető az, ahogyan a képalkotó eszközöket alkalmazzuk, az egyszerűtől a komplexebb kivizsgálásig. Ha egy röntgenfelvétel vagy ultrahangvizsgálat után nem egyértelmű a diagnózis, akkor a következő lépés ennek tisztázására a CT vagy a mágneses rezonancia. Vannak ugyanakkor olyan kórképek, amelyeket a CT pontosabban kimutat, ilyenek például a csontokat érintő elváltozások, és van, amit az MRI segítségével tudunk jobban jellemezni. Az MRI-vizsgálatnak is megvannak a maga nehézségei. Nagyon fontos, hogy a beteg együttműködjön velünk, mert a készülék nagyon érzékeny a mozgásokra. A vizsgálandó testrészt a páciensnek mozdulatlanul kell tartania a folyamat során. A készüléknek fizikai korlátai is vannak, mivel nem alkalmas például 150 kg feletti testsúlyú páciens vizsgálatára, a csövek méreteiből adódóan, továbbá abszolút kontraindikációt jelent a pacemaker, valamint a korábbi műtétekből adódóan beépített fémek és hallókészülék jelenléte. – Melyik az ön „kedvenc” munkaeszköze? – A mágnesesrezonancia-készülék áll a legközelebb hozzám, lévén, hogy a rezidensképzés ideje alatt lehetőségem volt betekintést szerezni, megtanulni, kitapasztalni e szakterület részletgazdagságát. – Milyen, úgymond belenézni az emberekbe? – Nem volt egyértelmű számomra, hogy radiológus akarok lenni. Nem célegyenesen haladtam e szakág irányába. Érsebésznek készültem, akkor találkoztam az angiográfia módszerével, amely egy minimálisan invazív radiológiai beavatkozás, ennek során érfestő anyag befecskendezésével és egy röntgensugár segítségével történik az erek ábrázolása. Így került érdeklődésem előterébe a radiológia. Kezdetben furcsa volt, hogy nem egy túlságosan betegközeli szakág. Leginkább az ultrahang az, ahol közvetlen kapcsolatban vagyunk a beteggel. A többi képalkotó módszer esetén a felvételek számítógépes vezérlés által készülnek. A radiológiát fontos szakmának tartom, mivel manapság egyetlen orvosi szakág sem tud meglenni az orvosi képalkotás nélkül, ugyanakkor háttérmunka is: kiindulópontot szolgáltatunk a helyes diagnózisok irányába. – Munkájának milyen meghatározó élményét emelné ki? – Mindennap egy sikerélmény, hisz jön a beteg, elmondja a panaszait és mi megpróbáljuk megkeresni a fájdalmát kiváltó okot, azaz láthatóvá tenni a láthatatlant. A szakterület hiányossága, hogy kevés a visszacsatolás, hisz ez rendszerint a kezelőorvoshoz fut be. Mi leletezzük a betegség okát, megoldást viszont nem tudunk nyújtani. A visszajelzés kevésbé, a sikerélmény viszont jellemző. Amikor egy beteg derékfájdalommal érkezik és a felvételen kimutatható ennek oka, az számomra sikerélmény, mivel tudom, hogy ezzel segítettem a gyógyulás útján elindulni a pácienst. – Hogy érzi magát a csíkszeredai kórházban és a radiológiai osztályon? – Örömmel tölt el, hogy ebben a közösségben dolgozhatok. Marosvásárhelyi születésű vagyok, ott végeztem tanulmányaimat és ott kezdtem el szakmai pályafutásomat. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház Radiológiai osztályának vezetője ideérkezésemkor azt mondta, hogy ahová jövök, az kis város, kis kórház, nagy gépekkel. Valóban, a csíkszeredai kórház nagyon jól felszerelt, romániai szinten lehetőségünk van a legjobb gépeken dolgozni, ami szakmánkban fontos tényező. – Hogyan került Csíkszeredába? – Marosvásárhelyen már rezidensképzésem alatt részmunkaidőben a Regina Maria magánkórházban dolgoztam, talán a legjobb orvosokkal, de szakorvosként már nem volt elegendő a részmunkaidő és a magánszféra által biztosított, korlátozott patológiával érkező betegek ellátása. Az állami szféra Marosvásárhelyen nagyon telített szakemberekkel, ezért kerestem más lehetőségeket, és végül az itteni körülmények győztek meg. Akkor még nem láttam az előnyét a kisebb kórháznak. Így utólag elmondhatom, hogy az intézményben nagyon jó a kommunikáció az orvoskollégákkal, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jó irányba induljon el egy kivizsgálás. Az osztályon jól érzem magam, a kollégák jól fogadtak, mindenki nagyon segítőkész volt. Meglepődtem azon, hogy mennyire felkészültek az asszisztensek. Ők az orvos háttérmunkásai, nagyon fontos feladattal, hiszen egy sikeres kivizsgálás növeli a képalkotó vizsgálat értékét, hozzájárul egy biztos lelet felállításához. – Mi a jövő ezen a szakterületen, tekintve, hogy mennyire összefügg a technológiával? – Az utóbbi évtizedben a digitális röntgentechnikák sokat fejlődtek. A modern képalkotó berendezések többsége digitális formában készíti el a képeket, így a radiológus munkáját teljesen átformálta az ezen irányú fejlődés. Gyorsan fejlődő szakterület a mienk, és a mesterséges intelligencia is jelen van már a radiológiában, de nem tudja mellőzni még a szakember munkáját. A képalkotó munkájának repetitív részét teljesen átveheti a mesterséges intellingencia, de a bonyolult kórképek azonosításában még sokáig szükség lesz a szakemberek látásmódjára a döntéshozatalban. Vannak olyan készülékek, amelyek bizonyos szoftverek segítségével, egyes betegségek jellemzőit számítógépbe bevezetett adatok alapján képesek asszociálni az akkor felismert lézióval. Ez működni tud például egy gerincvizsgálatnál. De mindenképpen szükség van minden esetben a gép ember általi ellenőrzésére. Valószínűleg fejlődni fog a digitális kép létrehozásának technikája, a képek feldolgozása és megjelenítése, ugyanakkor a képalkotó műszerek külső dizájnja. – Volt lehetősége betekinteni külföldi kórházak munkájába is… – Egyetemi éveim során több részképzésen vettem részt, Szegeden, Pécsen, de legtöbbször Budapesten. Igyekeztem kihasználni minden ösztöndíj-lehetőséget és nyári gyakorlatra meghirdetett pályázatot. Nagyon vonzott külföld és hasznosak voltak ezek a tapasztalatok. Hatodév végére azonban rájöttem, hogy itthon szeretnék dolgozni. Nagyon örülök, hogy egyetemi éveim alatt többször betekintést nyertem az ottani jól működő egészségügyi ellátásba, és ott alakult ki a szakma iránti elkötelezettségem. Hálás vagyok a sok megszerzett tapasztalatért, viszont itthon szeretném mindezt folytatni. – A koronavírus-járvány idején a radiológusok munkája is előtérbe került, a fertőzést gyakran kísérő tüdőgyulladás diagnosztizálása kapcsán. Hogyan néz ki egy Covid-19-es beteg tüdeje, milyen jellegzetességei vannak ennek a betegségnek a tüdőt illetően? – A betegség lefolyásában kiemelkedő helyen áll a tüdőgyulladás, amely súlyos formája hipoxiás légzési elégtelenséget okozhat, így a képalkotó vizsgálatok első helyen szerepelnek mind a diagnosztizálásában – a lehetséges szövődmények felderítésében –, illetve a betegség lefolyásának utánkövetésében. A vírusos tüdőgyulladás CT-képében az elváltozások igen sokrétűek, kezdeti atípusos megjelenése az alsó lebenyek perifériás, többgócú úgynevezett tejüveghomály elváltozása, amely hamar kétoldali, a középső és felső mezőket egyaránt érintő elváltozássá fajul.

R. Kiss Edit