Laci mindig a fárasztott a hülye szóvicceivel. Talán az érettségije előtt vagy az után ismertem meg. Fiatalabb volt nálam egy laza tízessel, de amúgy értelmes srác, csak valamiért örömét lelte abban, ha én látványosan szenvedek a favicceitől. A barátommá lett a fiatal úr, ezért aztán türelmesen és hosszasan értekeztem neki poharazgatás közben a minőségi humor mibenlétéről. És mint minden ifjabb ismerősömnek, barátomnak, melegen ajánlottam neki, hogy olvasson minél több Rejtő Jenőt. Ezt mosolyogva hallgatta, de egyetlen alkalmat sem szalasztott el arra, hogy vitatkozzon egy kicsit. Záporoztak a kérdései és amennyire tőlem tellett igyekeztem a legjobb tudásom szerint válaszolni. Egy idő után azt tapasztaltam, hogy a Laci szóviccei között egyre több a szellemes poén. Ilyenkor mindig megdicsértem, mert idegesítő viccei ellenére csillogott a szemében az értelem, és világosan látszott, hogy többre hivatott. Nem tévedtem: informatikus lett belőle és basszusgitáros Kolozsvár legismertebb rockzenekarában. Azután is tartottuk a kapcsolatot, hogy elköltöztem Kolozsvárról. Volt egy-két hasznos informatikai tippje. Aztán néhány napja letaglózott a közösségi oldalon szembejövő hír. Autóbaleset volt és Laci nincs többé. Rejtő Jenő mondta állítólag halála napján, január elsején, hogy „ez az év is jól kezdődik”. Ilyenkor az ember magatehetetlenül és értetlenül néz szembe a valósággal. Sok mindenkit elvesztettünk a világjárványban is, mégsem tudunk mit kezdeni azzal, ha valaki fiatal, életerős távozik közülünk. Pláne, ha valaki olyan, akiről elmondhatjuk: „velünk volt”. Nem, ez az év egyáltalán nem kezdődött jól. Ahogy a tavalyi sem valami fényesen ért véget. A világjárványnak sem látjuk még a végét. Hihetetlenül hosszú időnek tűnik, amíg elég ember megkapja a védőoltást, hogy ismét maszk nélkül sétálhassunk az utcán. Egyre türelmetlenebbek vagyunk, mert szeretnénk visszakapni a régi életünket, ami nagyon hiányzik már. Mint nekem Laci idegesítő poénjai.