Különleges kulturális év

A Hargita Megyei Kulturális Központ munkáját is átírta a járványhelyzet, számos rendezvény a virtuális térbe költözött, hangsúlyosabbá váltak az élő közvetítések és az évek alatt összegyűjtött archív felvételek. Ferencz Angéla, a központ igazgatója számolt be a rendhagyó esztendő történéseiről Fülöp Orsolya kérdéseire válaszolva.

 

– Hogyan alakult az idei év a Hargita Megyei Kulturális Központban?

 

– Számos tervvel indultunk neki az új esztendőnek, és már túl voltunk a költségvetés megszavazásán, a nagyobb programjaink előkészítésén és rögzítésén, amikor a járvány miatt a megszorító intézkedéseket behozták. Március derekáig lényegében megtartottuk a rendezvényeinket, a Gyergyószárhegyen megrendezett megyei Farsangtemetés volt megyeszerte az utolsó tömegrendezvény. Ekkor már tudtunk a járványról, de a maszk még csak a maszkurázás és a humorkeltés eszköze volt. Az első dilemmát, azt is mondhatnám, tépelődést a Régizene Európai Napjára tervezett koncert körüli döntések okozták. Szervezőként a mások egészsége iránt érzett felelősség és a még csak várható, éppen körvonalazódó rendelkezések bizonytalansága miatt volt nehéz ezt megélni. Nehéz döntés egy előkészített, meghirdetett rendezvényt lemondani, végül már nem is lehetett megtartani, így év végére halasztottuk. Az éppen zajló fotós képzésünk utolsó alkalmait és a vizsgát is át kellett helyezni az online térbe.  Elhatároztuk, hogy a programok lemondása nem opció: ettől fogva már csak azon gondolkodtunk, hogyan tudunk megoldást keresni, hogy megtartsuk a rendezvényeinket, illetve mit kínál a helyzet, és mivel szükséges foglalkozni. Nagyon sok rendezvényünket áthelyeztük az online térbe, és amikor a rendelkezések engedték, megtartottuk annak megfeleltetve, az élő közvetítést is beépítettük a kínálatba. Rögtön felismertük, hogy ez az időszak a tervezés, archiválás, kapcsolatépítés terén kihasználható, ugyanakkor most lehet tanulni, fejlődni. A visszajelzések szerint nagyon sokan merítettek erőt a mi példánkból, és tanácsért, együtt gondolkodásért is sokan fordultak hozzánk.

 

– Hogyan valósultak meg a hagyományos programok, például a Hargitai Megyenapok vagy a Régizene Fesztivál?

 

– Megoldást kerestünk valamennyi programunkra. Az online Hargitai Megyenapokat koordinálva próbálgattuk, hogy a közösség építésének és megerősítésének még milyen módjai vannak, és örömmel láttuk, hogy térben és időben kiterjesztve ezeket a rendezvényeket, sokkal szélesebb körben jut el kulturális tartalom az emberekhez. Az online tér arra alkalmas például, hogy helytörténeti filmek, közösségeket bemutató fotók még jobban hasznosuljanak, még több emberhez eljussanak. A megyenapok tapasztalatait már be tudtuk építeni a Régizene Fesztiválba, amelyet teljesen újra kellett gondoljunk. Úgy vélem, egy nagyon eredeti és megújulásra képes fesztivált hoztunk össze, mert mertünk a helyi értékeinkre támaszkodni. Ez a dobozból való kitekintés példája: szétnézni, és összekapcsolni a zenét a természeti és épített örökséggel, majd megmutatni. Fontos volt nekünk az is, hogy helyzetbe hozzuk a zenészeinket, hiszen nem próbálhattak, nem koncerteztek. Végül is komplex fesztivált hoztunk össze, ahol a nyári egyetem oktatói kisfilmben jelentkeztek, a meghívottaink szintén filmen üdvözöltek bennünket, és a Mikó-várban megtartott koncerteket élőben közvetítettük. A Free Camp Nemzetközi Alkotótábor is megvalósult az online térben.

 

– Milyen kulturális stratégia alapján fognak dolgozni a jövőben?

 

– Említettem már, hogy a tervezés is meghatározta az évi munkánkat. Megújul a megye kulturális stratégiája, a következő 10 évre vonatkozóan zajlott a közös munka és gondolkodás. Egy részvételre és kommunikációra alapuló konzultációsorozatot követően, kérdőíves felmérés és számos elemzést magába foglalva készül a dokumentum, amelynek draft változatát a napokban bocsátjuk közvitára. Tanulmányozható és kiegészíthető lesz az érdeklődők számára. Ezt a munkát a Planificatio Kft. végzi, intézményünk mindvégig partnere és segítője volt a munkában. Nagyon inspiráló folyamat végére érkeztünk, élve az online lehetőségekkel, az egész megyét és több kulturális témát átfogó tanácskozáson vehettünk részt, több száz ember részvételével. A stratégia irányt mutató dokumentum, amely minden kulturális szereplő számára adott megfontolásra, illetve a fejlesztéseknek és terveknek szab megfelelő jogi keretet. 

 

– Az intézmény gondozásában jelent meg a Nagy Ödön művészalbum…


– Kedvezett ez az időszak a szerkesztői és kiadói tevékenységünknek, hiszen idő és pénz szabadult felt, így mi is tudtuk támogatni a Nagy Ödön szobrászról, grafikusról írt Székedi Ferenc monográfiát. A könyvhöz a képanyagot az elmúlt két évben gyűjtötték kollégáim, Ádám Gyula és Botár László, magángyűjteményekből főként. Intézményünk kiadványaként jelent meg Bo-

tár László szerkesztésében az idén a csíkszeredai könyvvásárra. Szeretjük ezt a kiadványt, mint minden olyan munkát, amelyben a személyes kötődések, barátságok, a kulturális élet meghatározó szereplői találkoznak.

 

– Milyen volt a központon belül a csapatmunka? Milyen előnyökkel, hátrányokkal járt a rendkívüli helyzet? 

 

– Ez a krízishelyzet rengeteg megújulásra adott lehetőséget, de kellett hozzá egy jó csapat, amely nyitott és érdeklődő. Büszke is vagyok a kollégáimra, kreatív, elkötelezett emberek. Képzéseken, konferenciákon vettünk részt, és nem fogyasztottunk sok üzemanyagot. Felismertük, hogy a képernyőn keresztül befogadott eseményekből elvész a személyesség, a közösségi és térélmény, viszont megnő a jó minőségű vizuális elemek fontossága. Ez magával hozta azt is, hogy megnőtt a kereslet olyan szolgáltatók irányába, akik igényes, szép tartalmakat tudnak gyártani, illetve elhelyezni és forgalmazni az online térben. Természetesen a költségek is megváltoztak, például terembér-, szállás-, szállításköltségek nem lévén, át tudtuk csoportosítani a megújult szolgáltatások irányába. Sok újat tanultunk a közösségi média működéséről is. Azt tapasztaltuk, hogy az online térben zajló munka még láthatatlanabb, időigényesebb, mint a korábbi megszokott szervezői munka. Kevesebb az improvizálási lehetőség, megfeszített figyelmet és nagyon sok türelmet igényel.

 

– Hogyan tekintenek a jövőbe, milyen terveik vannak a 2021-es esztendőre?

 

– A jövőben jó volna a bizonytalanságot csökkenteni, hisz ez őrölte fel a mindennapjainkat leginkább. Most például év végén felgyorsultak az események, hisz az online mellett lehetőség adódik előadások megszervezésére, támogatására is, de azt is tudjuk, hogy ez hamar változik. Kövessék a Hargita Megyei Kulturális Központ eseményeit, mert színház, bábszínház, koncertek zajlanak december végéig. Két régizene-koncertre hívnám fel külön a figyelmet, amelyek Csíkszeredában zajlanak a Csíki Moziban december 19-én és 23-án. Ezeken a koncerteken lehetőség lesz a tehetséges fiatalokat támogatni, egy, az intézményünk által elindított ösztöndíjalaphoz hozzájárulva. Itt is újdonság az online adakozási rendszer.

Az idén bekövetkezett digitális fordulat következményei beépülnek a jövő munkáiba, gondolkodásmódjába. Eszerint tervezzük meg a jövő évet, bízva abban, hogy többször találkozhatunk. Kulturális területen dolgozni azt is jelenti, hogy figyelemmel követjük a társadalmi jelenségeket, meglátjuk a kihívásokat és válaszokat keresünk rá, ehhez sok rugalmasság és kreativitás szükséges. A jövőben a rendezvények megszervezése mellett szeretném a vidéki kulturális szereplőkkel megerősíteni a kapcsolatunkat, azt gondolom, hogy a járvány őket, a kulturális és közösségi élet szervezését nagyban érintette, és itt kell megoldásokat keressünk.

 


Fülöp Orsolya

Fülöp Orsolya