Külföldi román szemmel

Történt a napokban, hogy egy csónakban ültünk egy Ausztriában élő román családdal. Én különösebben nem vettem róluk tudomást, elvoltam a saját családommal. Na de egyszer csak rám kérdez a családfő – olyan hatvanas, nagydarab pasas –, hogy amit mi beszélünk, az magyarul van? Válaszoltam némileg megszeppenten (elképzelni se tudtam, miért érdekeljük), hogy igen. Erre megdicsért, hogy milyen jól beszélünk románul is.
Egyszer csak azt mondja az utastársam, van egy magyar nyelvű videója, amit szeretné, ha megnéznék, vajon jó-e a román nyelvű fordítása. Megnézem, persze, semmiség. Kicsi, aranyos, 6-7 éves kislány nemzeti érzelmű verset szavalt teljes hévvel, közben meg feliratban ment a román nyelvű fordítás. Naná, hogy nem szó szerinti, valahogy úgy szerkesztették a feliratot, hogy nekem is kinyílt a nem létező bicska a zsebemben. Hogy a magyarok sose fogadják el a román vezetőket, se az országot, hogy továbbra is Magyarországhoz tartozónak tartják Erdélyt, s ilyenek…
Gyorsan tisztáztuk, hogy a szöveg nem talál a fordítással, legfeljebb egy-két szó esetében. Az atyafi erre bevallja: van még magyar ismerőse, akivel megnézette, neki is ugyanez volt a véleménye. Utólag gondoltam bele, hogy ezt a videócskát bárki ugyanígy megnézheti. S ha a román honfitársak látják, bizonyára sokan közülük el is hiszik, hogy a kislány azt mondja, amit ők olvasnak, s többen szentül meg vannak győződve arról, hogy a magyarság ugyanígy beszél a többségiekről.
Aztán elmesélte az utastárs, azért lepődött meg a romántudásunkon, mert egyszer mostani hazájában szintén hargitai illetőségű munkavállalóval hozta össze a sors, és egyszerűen tőmondatokban se tudtak értekezni román nyelven. S hogy követi a hazai eseményeket, látja jól, hogy mihelyt valami probléma adódik az országban, román–magyar konfliktus is azonnal kirobban. S hogy részben ért minket is, de azért a nyelvet talán ismerhetnénk jobban itt – ahogy fogalmazott, Seklerlandben –, a magunk javára. Egyet kellett értsek vele, bár próbáltam megmagyarázni azt is, miért megy ez nehezen. Végül, mikor azt kérdezte, egyáltalán hivatalos nyelv-e még a román ezen a vidéken, már csak kacagni tudtam.
Ki tudja, hányan látják még így a helyzetünket, hányan teszik fel ezt a kérdést magukban itthon és a határokon túl?

Barabás-Pál Hajnalka

: an accessible web community