Olvasom, hogy az ország útjain furikázó autók 37 százalékának műszaki állapota nem felel meg az előírásoknak – legalábbis a Gépjármű-nyilvántartási Hivatal (RAR) munkatársai által tavaly ellenőrzött autók fent nevezett hányadánál fedeztek fel hiányosságokat. Ami az autók életkorát illeti: közel negyedük menyecskekorú, vagy legalábbis közel jár az érettségiző korhoz, s mintegy harmaduk 11 és 15 év közötti. Némileg vigasztaljon minket, hogy a statisztikák adatai szerint szegény Hargita megyében az ellenőrzött autóknak csupán 22 százaléka nem felelt meg a műszaki normáknak. A megyei autópark korára vonatkozó adatokat nem találtam, de valószínűnek tartom, hogy nem különbözünk az országos átlagtól… Az elmúlt 27 esztendőben teljesen megváltozott az utcák képe: a rendszerváltás előtt zömében csak Dacia személygépkocsik – no meg néhány Aro, Lada és Trabant – furikáztak és ROMAN teherautók töfögtek közútjainkon, a kilencvenes években mifelénk a Magyarországon kiszuperált Zsigulik, kocka Wartburgok, Erdélyben többnyire a német, a Regátban többnyire a francia gyártmányú öreg járgányok váltották fel fokozatosan a Daciákat. Később aztán a gazdasági helyzet konszolidációjával párhuzamosan nőtt az új vagy újabb gépkocsik száma, bár hosszú ideig úgy tartották az autósok, hogy még mindig sokkal jobb egy 4-5 éves márkás külföldi kocsi, mint az ugyanannyiért kapható új hazai. A gazdasági válság kitörése az autópiacra is hatott természetesen, az új kocsi vásárlása helyett a nem túl koros használt autót kedvelték a vásárlók – vettek volna azok újat is, de erre futotta zsebük! –, a válság mélyültével pedig a forgalmazott használt autók is egyre korosabbak lettek. A kínálat a keresletet igyekszik kielégíteni, ugye. Tény, hogy az autók kora – s ugyancsak a pénztelenségből, de olykor az igénytelenségből vagy a felelőtlenségből fakadóan – befolyásolja az autók műszaki állapotát is, ami közlekedésbiztonsági tényező. Mint ahogy közlekedésbiztonsági tényező az utak állapota, a közlekedésben részt vevő autóvezetők és gyalogosok magatartása vagy a vezetési morál. Mint láthattuk, az autók életkora, műszaki állapota nagymértékben pénz függvénye: szegény ember vízzel főz… S pénz függvénye az utak állapota is. Míg előbbi az autótulajdonosok anyagi helyzetét, utóbbi az állam anyagi helyzetét, de főként a közlekedési infrastruktúra állapotához való hozzáállását tükrözi. A harmadik tényező, a közlekedési morál alakítása pedig a közlekedésrendészet feladata… lenne. S nem biztos, hogy a legcélravezetőbb eszköz erre a sarkon való leselkedés, a büntetések kirovása mellett a közúti nevelésre, a megelőzésre is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Hogy nem reménytelen a helyzet, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a romániai sofőrök külföldön egyből alkalmazkodnak a helyi vezetési szokásokhoz, előzékenyek, tisztelettudók, nem szállnak ki a körforgalomból jelzés nélkül, itthon viszont… Jobb nem is beszélni róla. A végkövetkeztetés: a legjelentősebb közlekedésbiztonsági tényező a pénz. Megteremtése pénzbe kerül, a vonatkozó szabályok be nem tartása szintén. Sarány István