Kofferaffér és higiénikus tehénlepény

Száradó tehénlepények és belőlük készített fal rajzos díszítéssel

[dropcap]D[/dropcap]zsaipur rendkívül sok látnivalóval lepett meg, s a királyi palota, az Amber erőd, a bazár és a síremlékek pazar és gazdag látványa után még vártak érdekességek a szállodában is. Előző este ugyanis a Márti bőröndje összekoppanva került elő a csomagtartóból: darabokra tört a körbefutó merevítése, és ezzel félig a fogantyúja is kiszakadt a helyéből. Asini még akkor elvitte azzal, hogy megpróbálja megjavíttatni. „Hazaérve”, azaz a szállodában derült ki, hogy igazándiból semmit sem tudnak kezdeni vele, illetve az ötlet, hogy alul és felül egy-egy deszkadarabbal pótolnák a ripityára ment műanyag keretet, nem tetszett a társamnak. Hosszas morfondírozás után, végiggondolva a biztosító összes lehetséges reakcióját, az épp aktuális költségeket és a megtérítési lehetőségeket, Márti úgy döntött, ő is új bőröndöt vásárol, két hasonló helyzetben levő családdal együtt, mert a szálloda közelében egy szupermarket öntötte bőségét, és nem volt ajánlatos elszalasztani ezt a lehetőséget.
Vacsora után el is vonultak testületileg az érintettek, majd bőröndöstől vissza, nem túl megelégedetten, mert sem idő – közel jártak a zárórához –, sem választék nemigen volt. A nagyobb problémát ez utóbbi jelentette, hisz tulajdonképpen mindössze három megfelelő méretű bőrönd árválkodott az üzletben, amit egyszerűen el kellett osztani egymás között. Nem volt könnyű feladat: még napok múltán is fel-felmerült egyikükben a csere vágya, másikuk pedig végigelégedetlenkedte az utat, annak ellenére, hogy a régi bőröndjét is hurcolta maga után, vállalva újabb illetékek fizetését a repülőtéren, úton hazafelé, amikor már nemcsak kilóra, hanem számra is ment a poggyász. Az országon belüli repülésekkor ugyanis a csoport bőröndjeinek összsúlyát vették alapul, és a megengedetthez viszonyított többletsúlyt az iroda fizette. Ez nem nagylelkűség volt részükről, nehogy félreértse valaki: az utazás díjában ez bőségesen benne foglaltatott, csupán adminisztrációs könnyebbség volt nekik így eljárni. Sőt! Arról sem vagyok meggyőződve, hogy volt ilyenkor többletsúly, hisz hazarepüléskor Mártin kívül senki sem fizetett többletdíjat. Elhangzott egy olyan magyarázatféle, hogy országon belül talán kevesebb, mint 20 kiló a megengedett, de hát ezt senki nem ellenőrizte, ott és akkor örültünk, hogy nem kell még ezzel is foglalkoznunk.
A szép, elegáns szállodánk ingyenes wifit is biztosított, de az inkább csak a recepció közelében működött. Én ennek is örültem, mert elolvashattam, illetve elküldhettem a leveleimet a szeretteimnek.
Másnap reggel Dzsaipurból Közép-Indiának vettük utunkat, amely nem azért fontos, mert a leglátogatottabb turisztikai célpont, ahogy ezt a legtöbb (úti)könyv megírja, hanem azért, mert valóban rengeteg ott az izgalmas és világhírű hely, műemlék és egyéb szellemi kincs. Persze ettől aztán nagyon fontos lett a turistáknak is. Tény, hogy ezen a területen voltak azok a helyek, amelyeket régtől látni szerettem volna, illetve több olyan is, amikről bár addig nem tudtam, mikor megismertem őket, egészen különleges élményt nyújtottak.
Az autóbuszból a megszokott látvány szaladt ellenkező irányba a szemünk előtt: nyomortanya és bazár meg vállalkozások szétválaszthatatlan keveréke váltakozott elhanyagolt tájakkal és téglaégető kéményekkel. Talán errefelé láttuk – mindenképp itt sikerült igazándiból lencsevégre kapnom – egy sajátos tevékenységformát, a trágyalepény készítését. Megdöbbentő látvány volt az útszélén a tehén- és bivalyganét korpával vagy törekkel összegyúró, majd abból nagy kerek palacsintákat formázó asszonyok – mindig csak asszonyok! – látványa, ahogy természetesen, minden utálkozás nélkül, elmélyült figyelemmel végezték munkájukat, mint bármilyen más hétköznapi tevékenységüket. Mint ahogy valószínűleg az is volt. A trágyából készített lepényeket megszárítják, egyszerűen az út mellé vagy a házacskáik tetejére rakva, majd tüzelőnek, de gyakran egy kis agyaggal keverve a falak és padló tapasztására is használják. Szépen elsimítható és jól tisztítható, sőt, azt írják, hogy higiénikus is – de nem találtam erről bővebb magyarázatot.

Albert Ildikó