Klímaváltozás és nektártermelés: akadályok, amelyekre szinte lehetetlen felkészülni

Nehéz évük volt a méhészeknek Fotók: Domján Levente

Az utóbbi öt-hat évben a méhészek nagyon gyenge éveket zárnak a méztermelésben. A számos negatív hatás mellett mindez a a méhészek és a méhek dolgát is megnehezíti, korábban nem tapasztalt nehézségekkel küszködnek, amelyekre sajnos sok esetben idejük sincs felkészülni.

A klímaváltozásról már majdnem mindenki tudomást szerzett valamilyen forrásból, vagy saját bőrén tapasztalta, de ennek pontos következményei még nem bizonyítottak, ezért sokan megkérdezik, vajon a klímaváltozás befolyásolja-e (egyáltalán) a nektár mennyiségét és minőségét. Nem kell szakembernek lenni, mindenkinek feltűntek az utóbbi évtizedben olyan, korábban nem jellemző változások, mint a tavaszi elhúzódó fagyok, aszályok, olykor hatalmas esőzések. Ezeket a kérdéseket az Aapi méhészeti szervezet legutóbbi, Grossetóban tartott kongresszusán M. Nepi, a Sienai Egyetem botanikus professzora és D. Alberoni tárgyalták, utóbbi az akác nektártermelése és az aktuális hőmérséklet összefüggésében is.

Az időjárás miatt is tizelődtek a méhcsaládok

A Föld átlaghőmérsékletének fokozatos emelkedése tény, amelyet a NASA vonatkozó témájú videója (Global temperature anomalies from 1880 to 2015) meggyőzően szemléltet. Számszerűsítve, a mediterrán térségben ez 1,4 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedést jelent, miközben a csapadék mennyisége 10–30 százalékkal csökkent. A probléma jórészt az, hogy az említett változások gyakran hirtelen, drasztikus formában következnek be, anélkül azonban, hogy az élővilágnak kellő ideje lenne a fokozatos alkalmazkodáshoz. (Mivel a Föld élőlényeinek rendszere globális, például táplálékláncokkal összefüggő együttes, azt a légkör és az óceánok vízhőmérsékletének ilyen látszólag jelentéktelen változása lényegesen megzavarja, fajok tűnnek el, jó esetben élőhelyeik más régiókba helyeződnek át. Például az elmúlt száz év négy legforróbb nyara éppen a 2000-es évekre esett, és ekkor még nem is beszéltünk a modern mezőgazdaságnak a méhészetet is érintő természetromboló hatásáról. Természetesen a gyors alkalmazkodás hiányánál a növények sem kivételek, akár fajaik egyes példányairól vagy azok közösségeiről van szó, nem beszélve bonyolult együttélésükről más élő szervezetekkel (mikroorganizmusokkal, rovarokkal, különböző megporzókkal, károsítókkal stb.). A közvetett hőmérsékleti hatások (időjárásbeli rendellenességek) a virágzó növények viselkedését hátrányosan befolyásolják, ami például nektárjuk korlátozott cukortartalmában nyilvánulhat meg. A tavaszi-nyári erőteljes felmelegedés eleve rövidíti a virágzások időtartamát. És ekkor még meg sem említettük az egyre gyakoribb száraz időszakok hasonló hatásait. A másik közvetett hatás a fotoszintézist érinti. Ennek végeredményeként a növény a talaj összetevőiből és a levegő szén-dioxid-tartalmából cukrokat (szénhidrátokat) és oxigént állít elő, az optimális 25, max. 30 °C-os hőmérsékleten. Efölött viszont a fotoszintézis mérséklődésével mind a nektár elválasztása, mind annak cukortartalma csökken.

Mindezek a jelenségek magyarázatot adnak azokra a hétköznapi tapasztalatokra, amikor a nektárgyűjtés a látszólag kedvező körülmények ellenére gyér, vontatott – jellemzően forró, száraz időszakokat követően! A klimatikus változások közvetlen hatásai érintik – többek között – a nektár összetételét. A nektár összetett cukoroldat, kiegészülve – kis mennyiségben – fehérjékkel, aminosavakkal, szerves savakkal, metabolitokkal (másodlagos bomlástermékekkel), illóanyagokkal és esetenként alkaloidokkal. Ha ezek az anyagok optimális mézelési/virágzási feltételek között, egészséges növényből származnak, az gyűjtési szempontból vonzó a méhek számára; ellenkező esetben viszont riasztó hatású. Nepi professzor ezt a narancs nektárjának koffeintartalmával illusztrálta: ha a narancsvirág nektárja kis mennyiségben tartalmaz koffeint, az a gyűjtést fokozza, mivel ez az anyag a méhek „emlékezetét” serkenti. Ha viszont stressz következményeként a koffeintartalom emelkedett, a méhek kevésbé látogatják a narancs virágait.
A hőmérséklet-emelkedés másik közvetlen hatása a nektár viszkozitásának emelkedésében nyilvánul meg. Az, hogy mennyire „ömlékeny” a nektár, az adott klimatikus viszonyok között a hőmérséklettől és a cukorösszetételtől függ. Az optimális cukorkoncentráció 35–40%. Efölött a sűrűbb nektárt a méhek nem vagy csak korlátozott mértékben képesek felszívni. Ennek példáját szeles időben bármelyikünk tapasztalhatja: az akác gyönyörű, fehér, csak épp a lépekben nincs illatos, begyűlő nektár, méheink pedig a kijárókban őgyelegnek. Ismerős, ugye?

Zöldi István Csíkszéki mézlovag
Hargita Megyei Méhészegyesület