borús égbolt
Klíma- és emberváltozás
Hosszú volt ez a nyár. A vége felé jár, de még tart. Talán soha nem volt ennyi forró nap vidékünkön – mondják –, mint július és augusztus folyamán. Vagy huszonöt. Lehet, hogy nem pontos a statisztika, amelyben összesítettem magamnak. Lehet, hogy sokkal kifejezőbb és érzékletesebb lett volna, ha csak a harmincöt és a negyven fok feletti napokat számlálom, mert bizony ezekből is lenne néhány. Volt két-három esős és hűvösebb nap mostanában, de lesz még meleg, hozzá kell írni a nyárhoz a nyárutó napjait is.
Egyik fesztivál követte a másikat, megnyitók, avatóünnepségek, koncertek, búcsúk sokasága viharzott végig rajtunk, olyan intenzitással következtek a falunapok és találkozók egymás után, hogy alig győztem őket követni. S medvék. A bőségnek zavara is van, felmutat közben kevésbé értékes jelenségeket is, de úgy nagyvonalakban értékes és sokoldalú volt, van mindenféle kínálat, érték és bóvli, minden réteg és korosztály megtalálhatta a maga számára való programot, amelyen részt vett, s amelyre emlékszik majd a fényképes dokumentumok és az alkalomhoz illesztett szuvenírek által.
Volt néhány emlékezetes találkozásban is részem, és voltak hiányérzettel átitatott pillanatai is az ünnepléseknek. Talán másoknak is, de ki tudja, jöhetnek még jobb dolgok a következő napokban. Néhány rokon és ismerős távol maradt, s van, akiről azt sem tudom, hogy épp melyik országban hányódik.
Beszélgetünk. Megtudom, hogy X nem jön. Mert minek – mondja a boldog apa –, Hollandiában dolgozik a „gyermek”, s most vettek lakást Németben, onnan ingázik, és jön az unoka… Olyan büszkén mondja, mintha nem lenne a szavaiban keserűség, pedig van. Mindjárt hozzáteszi, hogy: megkötötték a nyakukat, hitelt vettek fel a házra, most húsz évig fizethetnek… Itthon lenni nem kóser – jegyzi meg a beszélgetőtársa, aki a lehető legtermészetesebben mondja, mintha tromfot tenne az ászra, hogy vigye a lapot –, az enyém öt éve él Svájcban, de bárcsak ott maradna. Ő Y. Z-től pedig azt hallom, a harmadik asztaltárstól, a harmadik apától, hogy az övé hazafelé igyekezne. Hozzá is teszi bizalmasan, hogy ma már az a trendi. A hazajövetel. Azt várják, hogy cáfoljam, vagy erősítsem meg az állítást. Nem tudok mit mondani. Bár úgy érzem, hogy szerencsésebb lenne a hazajövetel. A helyben maradás. De hallgatok.
Simó Márton
