Azt tanítja nekünk a fogyasztói társadalom, hogy a fogyasztó a király. Ennél népbutítóbb, parasztvakítóbb tanítás nem sok van, mert lovat ad a pincért ugrató, az ügyfélszolgálatost szidalmazó, a takarítónőt megalázó, és frusztrációit hasonló megnyilvánulásokban kiélő „királyok” alá. Angliában gyakran volt alkalmam „királyosdit” játszani, és már-már rosszuleső volt az a nyálas-nyalós, jópofizó kiszolgálás, ami azt célozta, hogy tényleg elhidd, többet érsz nekik az otthagyott pénzednél. Nálunk meglepően sok helyen a másik idegesítő véglet érhető tetten: amikor emberszámba sem vesznek, nemhogy királyként tekintsenek rád. A Nagy Román Barkácsáruházra például jellemző volt – ismerőseim is osztják ezt a tapasztalatot –, hogy még szemkontaktus után sem kérdezték meg a kuncsaftot, hogy vajon mit vásárolna. Néha-néha betértem olyan termékekért, aminek még magyarul sem tudom a nevét, és majdnem nyugdíjba mentem, mire valaki románul megkérdezte, hogy segíthet-e. Újabban változást vélek felfedezni: egyrészt mintha többen megszólalnának magyarul, másrészt pedig jelentősen lerövidült a reakcióidejük is. (Bár a legjobb módszert nemrég fedeztem fel: zárás előtt 5 perccel sirültem be az ajtón, rögtön hárman álltak körbe, hogy mi a francot akarok venni, csak menjek már el.) Sokkal előrehaladottabb állapotban van ilyen szempontból az egyik nagyáruház, ahol már évek óta két nyelven köszöntik a kasszánál a vásárlókat. Itt viszont van egy „különszoba” leszállított árú termékekkel, amelyekkel nem mehetsz be az áruházba, hanem kívülről kell megközelítened a kasszát. Mire az elárusító észrevesz, máris azon aggódhatsz, hogy elküld-e melegebb éghajlatra teljesen jogosan az a vásárló, aki elé kénytelen vagy beállni a külön helyiségből vásárolt áruddal. Mert ugye ő is egy „király”. Arról nem is beszélve, hogy egyes őrző-védők milyen hangnemben közlik veled, hogy nemsokára záróra… Nincsenek nagy igényeim, mert nem olyan helyen nőttem fel, ahol elhihettem volna ezt a hülyeséget, hogy a fogyasztó a király. De azért maradjunk annyiban, hogy az elárusító, az árufeltöltő, sőt az üzlettulajdonos sem király. Ne hozzuk egymást kényelmetlen helyzetbe, és ne legyünk lekezelők egymással szemben! Kovács Hont Imre