Kibitzfenster

sarany_istvan_szerzofoto1A bánáti sváb házak többségén, az utcafronton van egy, a többitől eltérő ablak: kerete kiáll a fal síkjából másfél-két arasznyira, oldalt is üvegtábla van rajta, s ha az ablak netán az emeleten van, alul is üveg biztosítja a kilátást. Innen nézték a derék svábok, hogy mi történik az utcán: ki és merre megy?, kivel?, mikor tér vissza?, mit visz vagy hoz magával?, hánykor indult és hánykor tért haza? Megannyi, bizonyára fontos információ, amelyek révén a falu vagy a kisváros népe szabályozta a közösség működését, ellenőrizte a szabályok betartását. Olyasmi, mint a mi falvainkon a fejlett térfigyelő rendszer: a kapu előtti padon pletykáló öregasszonyok és a világ dolgait megvitató öregemberek, akik mindent látnak, tudnak, információt gyűjtenek be, feldolgoznak és továbbítanak, olykor átértelmezve, átköltve, az ismeretlen részeket a fantázia szüleményeivel kiegészítve. A székely falvak kapu előtti padjai nagyjából ugyanazt a célt szolgálták, mint a bánáti svábok kibitzfensterei, csak a német ajkú katolikusok sokkal diszkrétebben, kifinomultabban végezték a térfigyelést.
A kibitzfenster olyan volt, mint a rádiózás hőskorában a rádió, később és egészen máig hatóan a televízió, újabban pedig az interneten elérhető közösségi médiák. Népszerűségük pedig az egyik alapvető emberi tulajdonságból, olykor gyarlóságból fakad: a kíváncsiságból, a megismerés vágyából, vagy a mindezeket kóros szintre emelő kukkolási kényszerből.
A kibitzfenster mögött ülő ember a szoba intimitásából és melegéből figyeli a külvilágot, akárcsak a tévénéző vagy a fészbúkot görgető médiafogyasztó. Mindhárman üvegfelületet (vagy azt kiváltó LCD- vagy LED-felületet) néznek, mindhárman valóságshowban részesülnek, a különbség csupán annyi, hogy az ablak alatt az utcán szerkesztetlen, vágatlan a műsor, a tévében rendezett a valóság, a valós idejű tévézés saját szerkesztésűvé bővülésével, illetve a közösségi médiákban az egyes felhasználók által preferált, illetve kedvelt és megosztott tartalmak pörögnek a néző előtt.
Ezek szerint a kibitzfenster a való világot mutatta, a többiek mesterséges, virtuális, csak a tudatunkban létező valóságot mutatnak be. Azaz mesét…
Tehát aki többet akar tudni a világról, annak működéséről, történéseiről és azok mozgatórugóiról, vágasson a házára kibitzfenstert. Vagy talán még jobb, ha kiül a kapu elé a padra. Ha időt szakít arra, hogy élőben szerezzen ismeretségeket, hogy ne cseten ossza meg a legújabb pletykákat, vagy ha arra vágyik, hogy legújabb barátjának vagy barátnőjének ne .jpg-ben végződjön a neve, vagy ha a labdát fizikai valóságában akarja kergetni tesióra szagú haverek társaságában, s nem a virtuális térben nickname mögé bújt „haverek” társaságában, vagy ha a mérkőzés porát, izzadságát és izgalmát egy korsó sörrel akarja lemosni.
A többinek ott a képernyő…

Sarány István

: an accessible web community