A Kalot által szervezett Olvasóklubok az online térben folytatónak. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét Kisgyörgy Ilona ajánlja az olvasók figyelmébe. Fiatalok mindenképpen olvassák a Bűn és bűnhődést! Dosztojevszkij tulajdonképpen egy nagyon fiatalos író abból a szempontból, hogy nála minden súlyos és mély, szenvedélyesen őszinte és nagyon intenzív, szó sincs sztoicizmusról vagy távolságtartásról. A nyomorgó diák Raszkolnyikov egy végsőkig zaklatott pillanatában arra vetemedik, hogy brutális rablógyilkosságot kövessen el egy vérszívó uzsorás öregasszony ellen, illetve a körülményekből adódóan annak együgyű, szelíd húgát is agyonüsse. Ezután azonban annyira kínozza a bűntudat és a leleplezéstől való félelem, hogy végül feladja magát a rendőrségen. A fő cselekményszál ilyen egyszerű, a regény viszont hétszáz oldalas. Mi tölti ki ezt a rengeteg oldalt? Mindegyik fejezet tulajdonképpen egy jelenet, beszélgetés két vagy több szereplő között. Ezekben a párbeszédekben pedig különböző személyiségű, társadalmi helyzetű, és más-más elméleteket valló személyek ütköznek. A kérdésfeltevés azonban alapvetően morális. Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza. A kérdés az, hogy a társadalmi problémákkal, kétségbeejtő vagy visszataszító helyzetekkel, kiszolgáltatottsággal illetve önzéssel szemben mi a helyes emberi magatartás. Mi a jó és mi a rossz? Raszkolnyikov egyértelműen a jók közé tartozik, hogyan történhetett hát meg, hogy elkövette a törvény szerinti legnagyobb bűnt? Egy tévedés miatt bukott el, az elméletet az élet elé helyezte, és feloldozása, húsvéti feltámadása csak akkor következik be, amikor tévedését belátja. Ezt megelőzően a börtönben megvilágosító álma van: az emberiséget egy vírus fertőzte meg, aminek hatására mindenki úgy érzi, hogy ő kiválasztott és neki van igaza. Ennek következménye persze káosz és pusztulás. Több mint 150 év távlatából, egy olyan korból nézve, amely dicsőíti az individualizmust és az önmegvalósítást, ez a profécia különösen érdekes. Dosztojevszkij mereven elvetette a nyugatról érkező fertőző tanokat. A regény beszélgetései teljesen valószerűtlenek, és meglehetősen teátrálisak. Mégis tökéletesen valószerű alakok képződnek meg általuk. A Luzsinok, Szvidrigajlovok, Mar­me­la­dovok, Ra­zu­mi­hi­nek, Profirijek itt szaladgálnak köztünk. A műben leírt társadalom időbeli távolságát és idegenségét lépten-nyomon érezzük a részletekből. A felvetett jelenségek és problémák viszont ma is ugyanannyira érvényesek, még ha a nem is a Dosztojevszkij-féle a divatos hozzáállás. Éppen ezért, már nem egészen fiatalok mindenképpen olvassák a Bűn és bűnhődést!