Kezdődik

Tanárok, diákok és szülők készülődnek lelkesen és kevésbé lelkesen a 2022–23-as tanévkezdésre. Hétfőtől szigorú napirenddel, megannyi szabállyal és információáradattal szembesülnek az érintettek, de a felkészülés időszaka sem mentes a feszültségtől. Ilyenkor mindig kiderül, hogy a gyermek több centivel lett magasabb a nyári hónapokban (szerencsére, hiszen azt jelenti, egészséges), így elengedhetetlen a teljes ruhatár kicserélése, és csak azután következik a tanszerek szemléje. Az üzletbe belépve minden eddiginél erősebb pofon a tanszerek, taneszközök nagymértékű drágulása. Igen, lehet igényelni tanszersegélyt és európai uniós alapokból finanszírozott, ötszáz lej értékű támogatást, de valamiért ezek a segítségek mindig akkorra érkeznek meg, amikor már saját zsebből minden tanszert és kiegészítőt megvásároltunk… rendkívül hasznos lenne, ha a döntéshozók ezzel is számolnának, és a kérések leadását nem szeptemberre időzítenék, hanem az előző tanév végére, így ősszel akár folyósíthatnák is az igényléseket. Csak azért, hogy a segítség valóban segítség legyen.
Az iskolába érkezve aztán újabb nehézségek adódnak, hiszen vannak olyan intézmények az országban, ahol még mindig nincsenek az előírásoknak megfelelő mosdók és illemhelyek. Miniszteri ígéret hangzott el nemrég a higiéniai körülmények javítására, és tegnap – pár nappal a becsengetés előtt – végre a kormányfőnek is feltűnt a hiányoság. Az időzítés tökéletes, pont mint télen, amikor havazásra nem számítanak.
Az iskola fenntartóit és vezetőit az előre megjósolt egekbe szökő energiaárak témája aggasztja, feltevődik a kérdés, hogyan és miből fogják kifizetni az irreálisan magas számlákat. Az intézményeket takarékoskodásra szólítják fel a közelgő tél előreláthatóan magas energiaárai miatt – olvasom egyik hírportálon, és nem világos számomra, hogyan lehet takarékoskodni, lejjebb tekerni a fűtést, amikor a diákoknak napi 6-8 órát kell eltölteniük az osztálytermekben, egy helyben ülve?
Az iskolakezdés időszaka a közétkeztetés témáját is terítékre helyezi minden évben. Mit ebédel a tanuló, aki tanítás után az iskolában marad afterschool tevékenységre, és csak késő délután ér haza? Milyen minőségű tejet-kiflit kapnak a diákok, van-e ahol tárolni a gyorsan romló tejtermékeket? Miért csak néhány hónapig étkezhetnek az országos meleg ebéd program résztvevői, miért nem a teljes tanévre jár a juttatás? Számos megválaszolni való kérdés merül fel szeptember elején, s ezek száma mintha sokasodna évről évre… Természetesen sok esetben alternatív megoldások születnek, amelyek mindenki számára elfogadható helyzetet teremtenek, sőt jó példával elöl járó önkormányzatok is vannak, ahol önerőből oldják meg a közétkeztetést, mégis nagyon árnyalt a kép. Amikor úgy gondoltuk, a járványhelyzet miatti online oktatásnál nehezebb már nem jöhet, talán tévedtünk, és még embert és intézményt próbálóbb időszak következik. Bárcsak könnyebb lenne legalább az iskolatáska…

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community