Kettős jubileum

Damó István: Tétovaszitanyomat, 65 x 50 cm

Kettős ünnep helyszíne volt tegnap délután Csíkszeredában a Megyeháza Galéria: a tizedik kiadásához érkezett Hargitai Szalon megnyitójával emlékeztek meg arról, hogy tíz esztendeje létesült a város egyetlen működő képtára, a Megyeháza Galéria. Sarány István írása.

Közel tíz esztendővel ezelőtti hír olvasható a megyei önkormányzat honlapjának archívumában: „2012. október 30-án megnyílt a Megyeháza Galéria. A megyei önkormányzat kiállítótere a művészetek – ideértve az irodalmat, színházat, zenét, képzőművészeteket – befogadó tere és otthona kíván lenni.” Az eseményt hírül adó közlemény leszögezte: „A Megyeháza Galéria elsődleges célja az erdélyi magyar alkotók társadalmi megbecsültségének növelése. Ezt Hargita Megye Tanácsa a műveik népszerűsítésével és felmutatásával kívánja elérni.” A továbbiakban a dokumentum megjegyzi: „A galéria elsődleges feladata a szűkebb értelemben vett székelyföldi alkotók népszerűsítése.” Mint írja a dokumentum, „A galéria programjainak kialakításakor a minőség mellett az is szempont, hogy a rendezvények minél szélesebb érdeklődési kört lefödjenek. Ezért a programjai során arra törekszik, hogy ötvözze a művészeti ágakat…” Azt is megtudni, hogy „A Megyeháza Galéria a nap 24 órájában nyitva tart.”
Fülöp József képzőművész már 2012-ben bekapcsolódott a galéria munkájába, részt vállalva a kiállítások előkészítésében, szervezésében, kivitelezésében, rendezésében és népszerűsítésében egyaránt. A kezdetekről szólva elmondta, 2010-ben került a megyei önkormányzathoz és már abban az időszakban rendeztek kiállításokat Túros Eszter művészettörténész szervezésében a megyeháza tereiben, földszinti előcsarnokában.
– 2012-ben különített el forrásokat a megyei önkormányzat az előcsarnok képzőművészeti galériává való alakítására, a teret András Alpár és Lőrincz Barna tervei alapján alakították ki – eleveníti fel a kezdeteket a képzőművész. – Az első kiállítást 2012. október 30-án nyitották meg, a második Székelyföldi Grafikai Biennálé anyagából láthatott egy válogatást a közönség.
A művész arra emlékszik, hogy zsúfolásig megtelt akkor a terem, „mozdulni sem lehetett”. Mint mondta, már kezdetben arra törekedtek, hogy minél változatosabb anyagot állítsanak ki, így például Makovecz Imre rajzaiból, vázlataiból válogatott anyagot is kiállítottak.
Fülöp József elmondta, hogy nem sokkal a nyitás után a galéria működtetésének feladatát Kassay Péter vette át a szülési szabadságra távozó Túros Esztertől. Rövid idő után Kassay elhagyta az intézményt, a galéria a Gyergyószárhegyi Művészeti és Művelődési Központ kötelékébe került, és Fülöp Józsefre hárult a kiállítások megszervezése.
– Meg kell említenem Iochom Zsolt volt munkatársam nevét, aki nagyon sokat segített a galériában zajló tevékenységek népszerűsítésében – jegyezte meg a művész.
Beszámolt arról is, hogy rendszeres időközökben szerveztek új tárlatokat, kivételt a 2020-as esztendő képezett, akkor a világjárvány ellehetetlenítette a megnyitók szervezését.
– De annak is a vége felé már szerveztünk online megnyitót – fűzte hozzá.

Fülöp József: Talált tárgyakfa–akril, 98 x 15 x 15 cm

A galéria munkatársának becslése szerint fennállásának tíz esztendeje alatt mintegy 200-220 kiállítást szerveztek a hajdani előcsarnokban, „gyors tempóban” és „igyekezve ráfelelni az igényekre”. Közben azt is elmondta, hogy időközben igyekeztek élettel megtölteni a másik földszinti előcsarnokot is, amelyet inkább a fotósok használnak előszeretettel munkáik kiállítására.
– Nemrég a Hargita Megyei Kulturális Központ kötelékébe került a Megyeháza Galéria, a kiállítások szervezésének feladata pedig Botár László képzőművészre hárult, munkáját én segítem – fűzte hozzá Fülöp József.
Mikor kedvenc kiállításai, kiállítói iránt érdeklődtem, szerényen azt mondta, hogy nem illik kollégák munkáit minősíteni, de annyit megjegyzett, hogy a fiatal alkotók közül kerülnek ki személyes kedvencei, s nagy örömére páran közülük a galéria visszatérő vendégei.
– S ha már kedvencekről kell beszélnem, hadd említsem meg a szárhegyi alkotótáborok anyagából válogatott, többnyire az év végén megrendezett kiállításokat – mondta.
Botár László képzőművész a Megyeháza Galéria jelenéről és jövőbeli célkitűzéseiről szólva elmondta, hogy a szakmaiságot helyezi előtérbe, valamint a műfaji, koncepcióbeli színességet.
– Ezért igyekszünk, hogy legyenek egyéni tárlatok. Ezen belül legyenek helyiek, legyenek máshonnan érkezettek, legyenek belföldi és legyenek külföldi kiállítók. Emellett pedig legyenek csoportos kiállítások – ami jelentheti két-három személy társulását, de jelentheti nagyobb művészcsoportok jelentkezését, mint a Stúdió 9, a TAG vagy a MAMŰ. No meg fogadjuk a különböző alkotótáborok zárókiállításait is – jegyezte meg.
Botár László kitért arra is, hogy rendszeresen fogadnak fotóművészeti tárlatot is. Mint mondta, próbálnak széles skálán mozogni.
– Persze ez attól is függ, hogy ki jelentkezik, hogy kikből tudunk válogatni, és ezek mellé próbálunk másokat is felkérni – mondta.
A galériavezető nem tartja sem előnynek, sem hátránynak, hanem adott helyzetnek azt a tényt, hogy a Megyeháza Galéria jelen pillanatban a megyeszékhely egyetlen működő állandó kiállítóhelye az Új Kriterion Galéria mellett, hacsak nem vesszük figyelembe a Csíki Székely Múzeum időszaki kiállításainak helyet adó termeket. Mint mondja, a szakosodott galériákkal szemben a sokféle igény kielégítésére kell figyelniük, egyetlen szempont, amit figyelembe vesznek, az a minőség.
– Próbáljuk kizárni az amatőrizmust, noha annak is megvan a létjogosultsága, a maga pozitív hozadéka, de ők nagyon ügyesen tudnak szervezkedni, vannak kiállítóhelyeik – mondta Botár László –, így a galériában a képzett, elismert alkotói szervezeti tagsággal rendelkező, a szakmában már bizonyított művészek munkáit kívánják kiállítani. Ezért igyekeznek szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségével, szakmai szervezetekkel.

Lehel Endre: Horizont alatt II.akril-föld-vászon, 80 x 80 cm

Profizmus – ez a kulcsszó a szintén tizedik éves Hargitai Szalon anyagának válogatásakor. Botár László emlékeztetett arra, hogy bár az idei a tizedik Hargita Szalon ezen a néven, a megyében élő vagy a megyéhez kötődő képzőművészeknek évi bemutatkozási lehetőséget biztosító tárlatok szervezése nem új keletű kezdeményezés.
– A hetvenes években indultak a megyei tárlatok, előbb a Gaál András, majd a Márton Árpád vezetésével működő megyei képzőművész-szövetség szervezésében – vázolja az előzményeket a kiállítás kurátora.
Mint mondta, a rendszerváltás után megtorpant a kezdeményezés, a Megyei Tárlatok szervezését Szatmári László közművelődési szakember, művészeti író kezdeményezte, a szervezés hátterét többek között Csíkszereda Városi Önkormányzata biztosította. Az első két-három kiadás után Botár László vette át a szervezést Berszán Zsolttal együtt.
– Ez is ment vagy két-három évig – jegyezte meg a művész. – 2005-ben a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársa lettem és javaslatomra az intézmény felkarolta a programot, és így intézményesült a megyei tárlat. Pár év múlva azonban úgy éreztük, hogy kezd ellaposodni a tárlat, és Ferencz Angéla intézményvezetővel megbeszélve a helyzetet, úgy döntöttünk, hogy tematikussá tesszük a tárlatot, meg hogy évente két szakmai díjat is kiosztunk. 2013-ban már az új formában, Hargita Szalon néven szerveztük meg a megyei seregszemlét.

Orbán Anna-Mária: Kék özönkárpit, sajátos technika, 40 x 80 x 30 cm

Hangsúlyozta, hogy a szalonon való részvétel feltétele a profizmus, azaz művészeti tanulmányokkal rendelkező, képzett, illetve elismert szakmai szervezeti tagsággal rendelkező művészek jelentkezését fogadják. Ezenkívül nemcsak Hargita megyei vagy a megyében született, de máshol tevékenykedő művészek munkáit fogadják, hanem olyanokét is, akik – éljenek vagy alkossanak bárhol az országban vagy külföldön – valamilyen módon kötődnek a megyéhez, a megyében zajló képzőművészeti élethez.
– Úgy érzem, ez által szakmailag megerősödtünk – jegyezte meg Botár László.
Az első szalon meghirdetett témája A káosz architektúrája volt. A kurátor úgy érzékelte, hogy főként az idősebb művészek egy része számára „kissé ijesztő” volt a téma, félve közelítettek hozzá.
– De attól errefelé nyitottan fogadtak bármilyen témát, főként társadalmi vonatkozású témákat jelöltünk ki – mondta a kurátor. – Például mi megelőlegeztük a migráció kérdését, éppen a migránsválság kirobbanása előtt hirdettük meg a Határok témát, s mire a kiállítás összejött, már valóság volt a migránsáradat.
Mint mondta, más, érzékeny témákat is körbejártak a művészet sajátos eszközeivel, többek között az együttélés témakörét. Az idei téma is sokféle értelmezésre ad okot: Pártatlanul.
A felhívásra idén 41 képzőművész válaszolt, volt, aki két munkával is jelentkezett. Sajnos idén – egy tértextília és egy vegyes technikával készült relief kivételével – csak kétdimenziós munkák láthatók, „mintha egy szobrászunk se lenne”.

: an accessible web community