Két kisebbség

sarany_istvan_szerzofoto1Hargita megye – de vele együtt Kovászna megye és a politikai retorika szintjén Maros megye is – abban a fura helyzetben van, hogy csak kisebbségek lakják. Legalábbis ez derül ki a marosfői nyári szabadegyetemen elhangzott és a román nyelvű sajtó által világgá kürtölt előadásokból. A legnagyobb kisebbség a magyarság – amely ugyan számbeli többségben él Hargita és Kovászna megyében, de Maros megyében 39,3 százalékos a részaránya a megye román lakosságának 53,26 százalékos részarányához viszonyítva. A másik jelentős számú kisebbség a románság, amely ugyan az ország többségi lakosságának része, de az etnobizniszben utazó politika szószólói szerint kisebbségben, elnyomásban, „elnemzetlenítő” folyamatoknak kitéve élnek ezen a területen. S akkor még nem beszéltünk az egyre nagyobb számarányt képviselő cigányságról, arról a népcsoportról, amely több településen már többséginek mondhatja magát mindhárom megye bizonyos, jól körülhatárolt térségeiben.
A magyarság kisebbségként határozza meg önmagát, ugyanis országos viszonylatban a lakosság alig 5-6 százalékát teszi ki, s éli a kisebbségi létet annak minden velejárójával együtt: többletmunka és többlet idő- és energiabefektetés szükséges ahhoz, meg megőrizze nemzeti identitását – sokkal több időt tölt el az iskolában, ha anyanyelvén akar tanulni, a záróvizsgán és az érettségin egyel több vizsgája van, naponta szembesül a létét megkérdőjelező, ellehetetlenítő vagy identitását megváltoztatni kívánó retorikával és intézkedésekkel, mint a napi politikának alárendelt történelemszemlélettel, a nyelv elsajátítására teljes mértékben alkalmatlan romántanítási gyakorlattal, a nyelvismeret hiányából fakadó továbbtanulási és a munkaerőpiacon való elhelyezkedési gondokkal, egyáltalán a kisebbségi lét természetellenes állapotával.
Emellett a székelyföldi románság is kisebbségként határozza meg önmagát, lévén, hogy számbeli kisebbségben él a térségben. De akkor a hévízi román kisebbségi vagy többségi? Hát a bélbori? Többségi a településén, kisebbségi a megyében és többségi az országban? S akkor mi a székpataki magyar? Többségi a maga kicsi falucskájában, kisebbségi Bélbor községben, többségi Hargita megyében és kisebbségi országos szinten? Vagy attól kisebbségi az itteni román, mert számbeli kisebbségéből adódóan kisebb az esélye önkormányzati választott tisztségbe kerülni, mint magyar sorstársainak? Mert nem lehet belőle polgármester egy magyar többségű településen? Ezt a hendikepet – Hargita megyében legalábbis – azzal egyensúlyozták, hogy a kormányzati alárendeltségű intézményekben, a rendfenntartó intézményekben, a fegyveres testületekben, legalábbis a vezető tisztségekben többnyire románok vannak.
Tehát akkor kisebbségiek vagy többségiek?
Véleményem szerint hibás felvetés a romániai románnak kisebbségiként való meghatározása. Ez csak azok fejében létezik, akik semmit nem tudnak az együttélésről, a közös élettér, közös kulturális tér megosztásáról, egy időben való használatáról, akik karrierjüket arra építették, hogy ők románok vagy magyarok, akik az etnobizniszből próbálnak hasznot húzni. Nos, meggyőződésem, hogy ezek az emberek kisebbségben vannak, de ők akarnak uralkodni a többségen – függetlenül annak etnikai hovatartozásától. Az együttélés viszont csak két egyenlő fél között valósulhat meg – a közösségek mérete, tagjainak száma pedig nem mérvadó az egyenlőség tekintetében. Amíg ez nem történik meg, két, komplexusokkal terhes kisebbségi közösség leledzik ezen a tájon…

Sarány István