Hirdetés

Képtelenség

HN-információ
kovacs_hont_imre„Há’ de métt teccik itt fényképezni? Ez épittőtelep, ez magánterűlet! Van-e engedélye?” – hallhatjuk számtalanszor nagyon sok formában ezeket a bölcs megállapításokat-kérdéseket, amikor a fotós kollégánk éppen a munkáját végezné és fényképezi azt, amiről nekünk írnunk kell. Állandóan visszatérő motívum a sajtófotós és a fotózott közötti szócsata, olyannak is voltam fültanúja, amikor odáig fajult a dolog, hogy egymás édesanyjának erkölcsi tisztaságát kérdőjelezték meg, sőt! Nyilvánvalóan vannak helyszínek és helyzetek, ahol nincs mit keresnie engedély nélkül a sajtófotósnak. De ezek nem a közterek! Nem olyan helyszínek és helyzetek, ahová és amelybe ne csöppenhetne bele bárki, aki előkaphatja a telefonját és annyi felvételt készíthet, amennyihez kedve van! Egyik legkényesebb téma a gyermek. Néhány éve itthon még nem volt ennyire görcsös dolog gyermeket fotózni közterületen, Nyugaton persze már ekkor is túllihegték – szerintem –, és nagyon akciófilmszerű magyarázatok voltak erre. A pedofilok az újságban szemelik ki az áldozataikat, az emberrablók meg pláne. Most már itt is kezdtünk behódolni az akciófilmeknek, és lassan csak szülői engedéllyel, rendőri felügyelettel, hátulról szabad kiskorút lefényképezni, úgy, hogy csak az egyik kézfeje látszódjon elmosódva. Egyébként főleg azért nem sikerül megértenem ezt a nagy óvatosságot, mert széles körben gyakorolt szokás, hogy valamiért már rögtön a köldökzsinór elvágása után felkerül az első kép a Facebookra. Ami viszont ennél könnyebben érthető, az az építőtelepi munkás reakciója. Bohózatba illően tudja indokolni, hogy miért nem szabad a nyílt utcán lefényképezni őt. Holott a titok csak annyi, hogy nem törődik a munkavédelmi előírásokkal, és ha sisak nélkül feltűnik az újságban a fizimiskája, elvileg baja lehet. Elvileg. De a felügyelője sem törődik ezzel különösebben, inkább az újságot szidja, mint a munkást. A fotósunk szabadságra megy, jövő héttől mi is „sportolhatunk” kicsit: „lövünk” egy-egy fotót, majd elfutunk, hogy mentsük a bőrünket. Csupa izgalom. Kovács Hont Imre


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!