Szoktál politizálni? – kérdezte tegnap a személyi edzőm. Valami olyasmit válaszoltam neki, hogy néha kénytelen vagyok. – És igaz, hogy leváltották a kormányt? Miért? – szegezte nekem a kérdést. – Ma úgyis jegyzetet kell írnom, leírom részletesen – ígértem. – De akkor úgy, hogy az átlagember is értse – kérte. Nos, megpróbálom. Elvégre az ígéretről meg úgy tartják: szép szó… De a nárcisz még szebb. Szeptember elején tört ki a kormányválság. Pedig látszólag semmi rendkívüli nem volt abban, hogy az Anghel Salignyről elnevezett 50 milliárd lejes fejlesztési programot Florin Cîțu – kedd óta már csak ügyvivő – miniszterelnök sürgősségi kormányrendelettel próbálta meg elfogadtatni. Valóban lényegtelen szépséghibának tűnt, hogy a programról nem született koalíciós egyezség, Cîțu pedig a napirendet kiegészítve mégis megpróbálta a kormányülésen elfogadtatni. Azonban megcsúszott egy banánhéjon. A banánhéj neve: az USR PLUS párszövetség kollektív – és vezetőinek személyes – hiúsága. A kormánykoalíciót ugyanis három párt, illetve szövetség alkotta: a Nemzeti Liberális Párt (PNL), az USR PLUS pártszövetség – amely a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja (PLUS) összeolvadásával jött létre – és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ.) Az USR PLUS-nak azonban nem nyerte el feltétlenül a tetszését az elsősorban önkormányzatok támogatásáról szóló Salagny fejlesztési program. Hivatalosan azzal indokolták visszakozásukat, hogy a pártszövetségüket képviselő Stelian Ion igazságügyi miniszter csak a kormányrendelet-tervezet másolatát kapta meg, ezért nem tudta láttamozni. Cîțu erre újabb kormányülést hívott össze még aznap estére, de a kabinet USR PLUS-os miniszterei arról testületileg távolmaradtak. Ezt előzetesen be is jelentették. Csakhogy ők sem számoltak azzal az aprósággal, hogy a kormányfőnek is van hiúsága, nemcsak nekik. A miniszterelnök ugyanis annyira rossz néven vette koalíciós partnere akcióját, hogy menten meneszetette Stelian Iont az igazságügyi tárca éléről. Később Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta, hogy az USR PLUS megzsarolta koalíciós partnereit: csak akkor fogadják el a fejlesztési programot, ha azok cserébe a bírák és ügyészek vizsgálatára hivatott speciális ügyészség felszámolásáról szóló tervezetet egyetlen betű változtatás nélkül elfogadják. Erre sem a PNL, sem az RMDSZ nem volt hajlandó. No, ennél a pontnál kezdett elmérgesedni a viszony. Az USR PLUS nagyon megsértődött amiatt, hogy a miniszterüket menesztették. Kiléptek a kormányból és bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a kormány ellen. Nem az a kimondottan kedves, koalíciós gesztus. Onnantól kezdve meghitt verbális hirigelés folyt a felek között, amelyet helyszűke miatt nem részleteznénk. A lényeg, hogy végül az ellenzéki Szocialista Párt (PSD) bizalmatlansági indítványát kedden elfogadta a parlament, és megbukott a kormány. Pontosan szeptember eleje óta tart a káosz. Az egymásnak feszülő felek sehogy sem tudtak kiegyezni. Ami tekintve a tényt, hogy Romániában ritkaságszámba megy a hosszú életű kormány, nem is annyira meglepő. Ez a történet is, mint annyi más a politikában, a hiúságról szólt. Épp csak azokról az emberekről feledkeztek meg, akik megválasztották őket. Mert ez az ingyen Zsé-kategóriás cirkusz nem hiányzott senkinek, és igazából nem használ senkinek. Presztízsveszteség nélkül ugyanis senki nem tud kijönni belőle. A hiúság vásárában a politikai játszmák foglyul ejtik a társadalmat. A fejesek hiúsága és nemtörődömsége miatt egy egész ország szívja a fogát. Mint egy torkosborz. Egy kicsit olyan ez, mintha egy multinacionális mamutcégnél az igazgatótanács megfeledkezne néhány kisebb vállalatáról, és nem nevezne ki az élükre igazgatót, vagy csak nagy késéssel, és az ott dolgozó bérből élők meg hónapokig fizetés nélkül maradnának. Persze ilyesmi nyilván nem fordulhat elő kies erdélyi tájainkon. Kormányválság ellenben annál inkább. Annyira megszoktuk, hogy szinte már rosszul is éreznénk magunkat, ha egy évben kormányválság nélkül kellene élnünk. A csodába a kiszámítható ügyintézéssel! Nekünk káosz kell!

Kiss Előd-Gergely