Kántor Boglárka: képességeimet mások szolgálatába állítom

Fotó: Kántor Boglárka archívuma

Rengeteg sztereotípia él a köztudatban a nők társadalmi szerepvállalásáról. Előfordul, hogy baráti társaságok is késhegyre menő vitát képesek folytatni arról, mi a nők dolga. Nehéz igazságot tenni, inkább meg se kíséreljük. A hölgyválasz eredetileg olyan táncot jelentett, amikor a nők kérik fel táncra a férfiakat. Képletes értelemben ugyan, de ennek ad helyet a Hargita Népe sorozata. Hölgyválasz rovatunkban vezető tisztséget betöltő Hargita megyei nők mondják el, ők hogyan látják a világot és a benne betöltött szerepüket. Kántor Boglárka kétgyermekes édesanya, a megye egyik legnagyobb esküvőiruha-szalonjának tulajdonosa, pedagógus, emellett többféle közéleti és társadalmi szerepet vállal.

– Mikor fordult meg a fejedben először, hogy elindítsd saját vállalkozásodat?

– A szüleim is vállalkozók voltak, így nem állt tőlem messze ez a terület, a családi minta mellett pedig úgy gondolom, nemcsak férfiaknak, hanem nőknek is, de főleg családoknak fontos több lábon állni. Gyermekkori álmomat akartam megvalósítani a vállalkozás révén, ezért nyitottam esküvőiruha-szalont: az ötlet akkor forrott ki, amikor gyermeknevelési szabadságon voltam. Eleinte nagyon nehéz volt, de sok támogatást, biztatást kaptam a családomtól, és segítséget, hogy véghez tudjam vinni. Ahhoz képest, hogy milyen kicsiként indult – és bár ez nem egy olyan iparág, amiben hatalmas anyagi lehetőségek vannak –, most elmondhatom, hogy a megye legnagyobb esküvői szalonjának vagyok a tulajdonosa.

– Bizonyára nehézségekkel is kellett szembenézned a vállalkozás kapcsán…

– Hetedik éve működik a szalon, túléltük a koronavírus-járvány ideje alatti nehéz időszakot, hiszen nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja, és vallom, hogy ha kitartó vagyok, le tudom győzni a nehézségeket, és megerősödve jövök ki a helyzetből. Ez az alapvetés szerintem nemcsak egy vállalkozásra, hanem az élet bármelyik területére érvényes, és számomra nem volt kérdés, hogy abban az időszakban ki kell tartani, mert minden rossz ideiglenes, főleg ha az álmaink megvalósításáról van szó. Ilyenkor nem szabad az akadályokat szem előtt tartani, csak a pozitív részleteket.

– A gyermeknevelési évek után visszatértél a tanügyi rendszerbe, ugyanis tanítónő vagy. Hogyan tudtál párhuzamosan több síkon helytállni?

– Kicsit olyan volt, mintha született volna még egy babám a kicsi gyermekem mellé… Amikor az ember több dolgot csinál, az eleinte kihívásokkal, lemondásokkal jár, de ha olyan háttérrel rendelkezünk, hogy megoszlik a munka otthon, akkor sokkal könnyebb. Én ezt akkor már könnyedén tudtam csinálni, mert alkalmazottunk volt, én „csak” bedolgozni jártam a szalonba. Jelenleg a férjem is ezt a vállalkozást erősíti, szükség van rá is, hiszen most már több mindent csinálok.

– Pedagógusként dolgozol, emellett megyei tanácsos vagy, a Feltöltő fesztivál főszervezője, valamint a Glory zenekarban is énekelsz. Hogyan jöttek ezek a szerepvállalások az életedbe?

– Igazából mind összefutnak ezek a szálak: igyekeztem olyan profilú vállalkozást indítani, ami egy kicsit az emberek boldogságához köthető, az esküvői iparban ezt maximálisan ki lehetett bontani. Az, hogy látom valakin az elégedettséget, hogy feltöltődve távozik tőlünk, mert segíteni tudtunk, hogy megtalálja élete legszebb ruháját – ez mindig, ami továbblendített, és soha nem a profit motivált. Hogyha ezt összekötöm a fesztiválszervezéssel, a közéleti szerepvállalással, az énekléssel, mind ugyanoda érek vissza, hogy a közösségért élek, az emberekért szeretek valamit tenni. Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogy milyen talentumaim vannak, és azokat hogyan tudom kamatoztatni úgy, hogy abból más is profitálhasson. A rendezvényszervezés, amikor sok ember összegyűl, közösségben van, történik valami jó az életében, megér minden fáradságot. A közéletben pedig, ha az visz előre, hogy a közösségért teszel, nincs az a munka, feladat, ami megerőltető lenne.

– Ez a sok feladat azt feltételezi, hogy a hétköznapokat okosan be tudod osztani. Hogyan csinálod?

– Igen, az időm eléggé be van osztva, legalább egy hónapra előre tudom, hogy hová kell mennem, mit fogok csinálni. Amikor sok mindennel foglalkozik az ember, muszáj jól megtervezni a mindennapokat ahhoz, hogy működjön. Délelőtt az iskolában tanítok, délután van időm a gyermekeimmel házi feladatot írni, tanulni, a háztartással foglalkozni, majd gyűlésekre, találkozókra menni, valamint a céget működtetni. Emellett a gyermekeimet arra nevelem, hogy közösen kell végeznünk a háztartási teendőket, nem várják azt, hogy kiszolgáljuk őket. Bár még csak elemi iskolások és fiúk, úgy gondolom, életre neveljük ezzel a szemlélettel.

– Sok helyen jársz, sok emberrel vagy kapcsolatban: találkozol-e nemi alapú sztereotípiákkal a mindennapokban?

– Régóta foglalkoztat ez a kérdés… nem értek egyet a feminista jellegű megnyilvánulásokkal, úgy gondolom, egy nőnek is ugyanolyan szerepe van a mindennapokban, mint egy férfinak, sőt sokkal kiváltságosabb helyzetben van. Akik azt mondják, hogy minden nőnek karriert, vállalkozást kell építenie, közéleti szerepet kell vállalnia, azok tévednek. Egy nőnek mindig az volt a szerepe, hogy megteremtse az otthon melegét, gyermeket neveljen – ez van belénk kódolva évszázadok óta, ebből kilépni és rányomni a teljes női társadalomra ezeket az elvárásokat, nagy hiba. Inkább annak vagyok a híve, hogy a nőket arra kell biztatni, hogy tudják megélni a nőiességüket, az anyaságukat, élvezzék annak minden pillanatát, és teljesen mindegy, hogy valaki háziasszonyként teljesedik ki, vagy vállalkozóként, az a lényeg, hogy kiegyensúlyozott tudjon lenni. Ha a trendeket követjük, összezavarodunk, hiszen aki otthon háziasszonyként teljesít, egy idő után, a külvilág nyomására nem fogja magát értékesnek érezni, pedig az! Maximálisan! Amúgy soha nem éreztem magam hátrányosan megkülönböztetve semmilyen területen, sőt mindig kiváltságosnak éreztem magam, hogy a házimunka mellett én más feladatokat is tudok vállalni, és ezek által is tudok kiteljesedni.

– Milyen a hangulat, a munkakörnyezet egy menyasszonyiruha-szalonban? Milyen a viszonyod az alkalmazottakkal, hogyan kommunikálsz velük?

– Minden vállalkozásnál az a legfontosabb, hogy aki ott dolgozik, kicsit érezze magáénak, tudja, hogy hasznos, megbecsülik, elismerik, szükség van rá a csapat részeként, és nem csak alkalmazott, aki robotmunkát végez. Nem mindegy, hogyan töltjük el az időnket, hiszen rövid az élet, ezért igyekszünk olyan légkört teremteni, hogy komfortosan érezzék magukat az ott dolgozók, jó hangulatban teljen az idő. Ha jól megy a vállalkozás, azt mindenki érzi, olyankor nagyobb fizetést adunk. Cserébe számíthatunk egymásra, elmondhatjuk a problémáinkat, nincsenek konfliktushelyzetek. Biztos vagyok benne, hogy építkezni csak egy jó csapattal lehet.

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community