Megint Tusványos, és megint vonat – gondolhatja a kedves olvasó, hiszen nem is olyan rég dicsértem a vasutat az online jegyvásárlás kapcsán, azonban a hétvégén azt is megtapasztalhattam, hogy csak álom az, hogy a megvásárolt jeggyel kényelmesen, alig fél óra alatt el lehet jutni Csíkszeredából Tusnádfürdőre, ahonnan tempós sétával csupán tíz perc a tábor, szemben azzal, hogy személyautóval gyakran csak jóval messzebb lehet parkolni. Mert csütörtökön például a nagy meleg miatt egy órát késtek a vonatok, amit ráadásul alattomos módon csupán 30 percenként jelentettek be. Így érthető, hogy a második 30 perces késés bejelentésekor megkérdeztem, mi a garancia arra, hogy fél óra múlva nem jelentenek be még harminc percet. A választ kitalálhatják: nincs garancia, csak nagy hőség nyáron, és nagy hideg télen – gondoltam, miközben abban az épületben várakoztam, aminek felújítását idénre ígérték. Aztán a visszaút sem volt éppen rózsaillatú, mivel az érkező személyvonat egyik illemhelyén eltört valamiféle vezeték, és a szagok egy életre az orromba ívódtak. Tegnap pedig egy táborozó a Facebookon adott hangot felháborodásának, amiért vasárnap a tavalyi két vagon helyett, csupán egyetlen vagon érkezett, amire nem fértek fel a Marosvásárhelyre igyekvők, így másfél órát vártak a következőre. Keserűen viccelődtek: jövőre elég lesz egy mozdony is. Megpróbáltatásaik nem értek véget, ugyanis a zsúfoltság miatt Madéfalván állítólag megfenyegette az utasokat a kalauz, hogy hívja a rendőrséget, ha nem szállnak le. Végül egy olyan szerelvénnyel utaztak ülőhely nélkül, amelyen az ablakot sem lehetett felhúzni, így eláztak az utasok és a csomagok is. Régi probléma a vonatok túlzsúfoltsága a vakáció, az ünnepek és a fesztiválok előtt és után, viszont úgy tűnik, a vasúttársaságnak nem érdeke, hogy kiszolgálja az ilyenkor megnövekedő igényeket. De az is lehet, hogy az elmúlt huszonöt évben még nem hallottak Tusványosról, s ezek szerint karácsonyról sem, amire hazaigyekezne a székelyföldi egyetemista. Háromszéki Eszter