Jódkórosok

A kálium-jodid-tabletták kiváltását ajánlotta még a hét elején Alexandru Rafi(ná)l(t)a egészségügyi miniszter, miután Ukrajnában bombatámadás érte a zaporizzsjai atomerőművet. Egyébként a gyógyszerek már megérkeztek a megye gyógyszertáraiba, de ahogy szokott lenni, létezik egy hivatalos lista, hogy mely patikák forgalmazzák, a gyakorlat azonban sokszor köszönőviszonyban sincs a valósággal. Tudjuk, semmi új a nap alatt! Szóval az állam bácsi embere felszólította a 40 év alattiakat, hogy sürgősen kérjenek receptet a családorvosuktól, hogy a biztonság kedvéért kiválthassák a jódtablettát a gyógyszertárakban. Természetesen korábban azt is hangoztatták, hogy a radioaktív sugárzást ellenőrző rendszer megfelelően működik a szomszédban, és nem jelez gondot, ugyanakkor az itthoni mérések is azt erősítik meg, hogy a sugárzás tekintetében nincs határérték-túllépés. Ugyancsak hétfőn közleményben pontosított az egészségügyi szaktárca, hogy a kálium-jodid-tablettákat csakis egy esetleges nukleáris balesetet követően, magas sugárzás esetén ajánlott bevenni. Igyekeztem röviden, tömören, érthetően ecsetelni a hétfői nyilatkozatáradatot, de ugye, hogy alig követhető!? Határozottan ki merem jelenteni, nem miattam, csupán a vezetőembereink miatt. Mindannyian ismerjük a helyzetet. Reggel mondanak egyet, délben hátogtatva azt mondják, az nem is úgy volt, s este, mint a javasasszony, köpködve mondják, hogy pü-pü, nem állja! Persze a sok locsogás megtermi a (keserű) gyümölcsöt, és nem elég, hogy némelyek azt hiszik, hogy a pirulát valami kevésbé jó fényben tündöklő, tudós Kálium Juditról nevezték el, hanem összevissza elkezdenek cselekedni, terjesztik tanaikat, és kezdődik elölről minden: oltottak és oltatlanok, Kálium Juditosok és Judit nélküliek. Rettenetes! Tényleg azt látom, hogy sem az egészségügyi rendszer(telenség) vezetői, sem országunk lakói nem találnak fontosabb, sürgős megoldásra váró dolgot. Ahelyett mindenki csak azt a bizonyost kevergeti! És hiába próbál a józan paraszti ésszel járó, tevékenykedő atyafi elmenni a badarságok mellett, óhatatlanul is belebotlik a témába, belekeveredik egy-egy vitába, értelmetlenül. Már csak azt várom (de lehet, előbb lesz értelme a falra hányt borsónak), hogy az egészségügyiek mikor fognak egy kicsit körültekintőbben figyelni arra, hogy felszámolják a korrupciót, a csúszópénz elleni harc ne csak egy plakátban merüljön ki, hogy a lelkiismeretes orvosaink ne a 20-30 éves műszerekkel kelljen dolgozzanak, a kórház udvarán ne egy hatvanhatszor újrafestett, korhadt padon kelljen várakozni a betegre, az egészségügyi biztosításunk mellé még ne kelljen fecskendőt és tűt is vinni az egészségügyi intézménybe, és a kórházi kakaós kávé ne olyan legyen, mint Móricz Zsigmond Mehemedje, aki sosem látott tehenet. A felsoroltakkal együtt azt is várom, amikor nem adunk csúszópénzt, az igazságtalanságokért tisztelettel, de határozottan felszólalunk, a kórház udvarán a korhadt pad aljára nem ragasztjuk fel a rágógumit, helyette a hamvadó cigarettavéggel (a legrosszabb esetben) lenyeljük. Mielőtt sorba állunk a jódtablettákért, kezdjük el a fentieket megvalósítani, hátha a mi lépéseink láttán az egészségügyi rendszer(telenek) is értelmesebb dolgokkal kezdenek foglalkozni.

Bíró István

: an accessible web community