„Édesapám miatt iratkoztam be. Őt kétszer is elvitte a mentő. Lábán kiment, hordágyon hozták vissza. Hárman húztuk fel az ágyra, ha leesett. Most megtanulom, hogyan lehet könnyebb nekünk, s a beteg se érezze azt, hogy ő teher” – így fogalmaz egy fiatal nő, indokolva, miért is iratkozott be a Gyulafehérvári Caritas idősgondozó-képzésére. Tanulni vágyó emberek és lehetőségek tere ez. Átformálta a tudásszerzés módjait a világjárvány. A felnőttek hosszú ideig nem vehettek részt olyan továbbképzésen, amely személyes találkozást feltételezett. Hátrányai mellett előnye is lett ennek: megszületett sokakban a vágy, hogy ismereteiket újabbakkal kerekítsék, akár oly módon is, hogy a csoporttársakat csak képernyőn át egy miniatűr képből ismerhetik meg. A Gyulafehérvári Caritas felnőttoktatási központja újrakezdte tevékenységét akkor is, ha kisebb létszámban és ritkábban találkozhatnak személyesen a csoportok. Képezik a tanácsadókat az addikciók területén, két helyszínen pedig idősgondozás zajlik. Gyergyószentmiklóson Csiki Cristina és Sebestyén Lázár adja át a szaktudást, úgy építve fel az órarendet, hogy a beiratkozott a betegben az embert lássa, ne a feladatot, a gondozó támasz legyen, ne áldozat, megengedve a betegnek, hogy kivegye részét ápolásából, ezáltal megmaradhasson önállósága, méltósága, csökkenjen kiszolgáltatottsága. Mindezek mellett egy új „tantárgyat” is bevezettek: a világháló és online-kapcsolatteremtés ismeretét. A csoporttagok így egymás otthonába is betekinthetnek annyira, amennyire azt a képernyő megengedi, az online-órákon a tananyagot inkább előadásszerűre formálják át a képzők, így lesznek még értékesebbek a személyes találkozások. Nekünk is módunkban állt részt venni egy ilyen találkozáson, arról tudakozódtunk, hogy ki miért iratkozott be és milyen gyakorlati hasznát látja az idősgondozás-képzésnek. A huszonévestől bő középkorúig együtt tanulók válaszai önmagukért beszélnek. „Jobb, ha az ember mástól tanul, mintha saját hibájából.” „Édesanyámat ápoljuk, testvérem dereka szakad le, s édesapám is öreg.” „Külföldön dolgoztam betegápolásban, ott megvolt a gyakorlat, most azért tanulók, hogy édesanyámon segítsek.” „Külföldön az idősgondozásban elvárás a képzettség, és ha van, több a pénz is.” „Ennek én családon belül nagy hasznát veszem, akár a betegség elfogadásában, akár a beteg ápolásában. Nekem is, anyósomnak is megkönnyítette az életét.” „Apósomnak mindkét lábát amputálták, lelkierőt gyűjtött, hogy túlélje. Amióta az ápolást tanulom, én is segíthetek neki ebben.” „Vendéglátásban dolgoztam külföldön, aztán virágüzletben dolgoztam és egy idős nénit ápoltam. Akkor fogadtam fel: ha egyszer hazajövök, ezt szeretném megtanulni. Máris ajánlom másoknak.” „2-3 éve hívott a szomszédasszony, nem jöttem, s megbántam, mert amikor anyósom lebetegedett, azt sem tudtuk mit s hogyan.” „Anyósom öt éve demens. Korábban felhúztam az ágyból, ahogy tudtam, a hátam fájt. Most már könnyebb, ő is jobban mozog… csak mindig kell mondjam, mert elfelejti.” „Újat akartam tanulni, azért jöttem. Szeretek segíteni, de mindig is gyenge lélek voltam, attól tartok, ilyen munkát végezni nekem érzelmileg sok lenne. Párom rákban halt meg.” „Amikor nagymamámat ápoltuk, sok volt a bizonytalanság, ezért szeretnék tanulni. És azért is, mert édesanyám nem szeretné, hogy bárki a rokonságból öregotthonba kerüljön.” „Tanulok, mert öreg bácsi mellé vagyok ápolóként alkalmazva. És tanulok, mert vannak szüleim, akik öregszenek.” „Látásproblémás kisfiammal vagyok gyermeknevelésen. Úgy döntöttem, időseket szeretnék gondozni, mert őket hanyagolják el legjobban, ők a legkiszolgáltatottabbak.” Ahány képzés, ahány résztvevő, annyiféle szándék ösztönözi a tudásszerzést. Keletje van a felnőttképkézi központ kínálatának, amely hamarosan új lehetőségekkel bővül. – Egy megnyert uniós pályázat révén a Csíki Leader és Sóvidék-Hegyalja térségében rajtol gyermek és idősgondozó, kórházi segédápoló-képzés, és ez nem fejeződik be a diplomaátvétellel, hanem a tanítványok útját tovább segítik a munkahelyszerzésig – tájékoztatott Péter György, a Caritas szociomedikális ágazatának igazgatója. Elmondta, a csíksomlyói Jakab Antal Ház alkalmas arra, hogy az inasprogram keretében segédszakács-képzés folytatódjon, Csíkszeredában belépett a Caritas a szakoktatás duális képzésébe is. A Kájoni János iskolával és önkormányzattal közösen tud olyan oktatást kínálni, amelyben jelentős részt foglal el a gyakorlat. A szakiskolások három évfolyama szerez tapasztalatot szakács, pincér és szállodai dolgozó munkakörben, ezért havonta zsebpénzt is kapva, 200 lejt az államtól, 200 lejt pedig a Caritastól. Péter György elmondta: ez mindenki számára előnyös, ezért ajánlják más vendéglátók csatlakozását is a lehetőséghez, hiszen miközben segítik a fiatalt a pályakezdésnél, kinevelhetik jövendőbeli munkatársaikat is. Az igazgató úgy véli, az elején korlátozónak tűnő online-oktatás előnyeit a továbbiakban is használni szeretné a szeretetszolgálat felnőttoktatása, hisz költségkímélő megoldás mind a képzőnek, mind a tanulni vágyónak, mi több lehetőség a tanulásra olyanok is, akik csak rövidebb időre hagyhatják el otthonukat, gondozottjukat.

Balázs Katalin