A mai napon éppen 297 éve született Immanuel Kant filozófus, akinek neve sokunknak ismerősen csenghet. Többféle elmélet megalkotása fűződik a nevéhez, és úgy vélem, még többet tudna megfogalmazni, ha visszatérne közénk a jelen körülmények között. Ehhez kapcsolódóan pedig a filozófia problémáját három rövid kérdésben fogalmazta meg: Mit lehet tudnom? Mit kell tennem? Mit szabad remélnem? Azt hiszem, ezeket most nehezen tudnánk megválaszolni, hiszen nagyon instabil mindaz, amit tudhatunk, s kevéssé tudjuk, hogy mit is kellene tennünk. Talán az utolsó kérdést meg tudnánk válaszolni, hiszen az nem a külső körülményektől függ, ennek tartóoszlopa pedig a remény. Drámaian hangzik és közhelyesen, de úgy hiszem, a remény az, ami jelen pillanatban is képes előre mozdítani a világot. A sok-sok kuszaság és tragédia ellenére. Van egy dal, ami azt mondja, az életben az a legszebb, hogy biztosat nem tudunk. Talán Immanuel Kantnak ehhez is lenne némi hozzászólása. Nem is szólva arról, hogy az utóbbi egy évben milyen sok elméletet dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogyan és miért ütött be a vírus, hogy mi az egésznek a célja és a belső magja. Kétség sem fér hozzá, hogy vannak olyan részletek, tények, amelyeket homály fed, s amelyeket valószínűleg sosem tudunk meg. De talán nincs is rá szükség. Nem mondom, hogy minden úgy jó, ahogyan van. De amikor nincs hatalmunk és befolyásunk valamire, jobb elengedni, és csak arra figyelni, amit megtehetünk. Az, hogy mit remélhetünk, meghatározhatja azt, hogy mit is teszünk ebben a helyzetben. A mostani helyzetben a filozófus által felállított kérdésekre fordított sorrendben, vagyis visszafelé kell válaszolnunk. Így felfedezhetünk egy kis rendszert és logikát az egészben. Nem kellene-e az élet minden nehéz helyzetében inkább ezzel a fordított módszerrel megválaszolni a kérdéseket? Sokat lehetne még erről beszélni, filozofálni. S ahány ember, annyiféle elmélet létezik. Ezek a teóriák pedig mind-mind helytállóak, ha nem kezdik őket hasonlítgatni. A remény olyan, mint az ígéret, és lehet, hogy mindegyik nem teljesül be. De mi van, ha mégis?

Fülöp Orsolya