Az elmúlt évtizedekben ahhoz szoktunk hozzá, hogy a hivatalokban csak packáznak velünk, vagy gorombák. Ez közhely volt, nem is vártunk mást, ha oda betértünk, és senki nem lepődött meg ezen. Beletörődve vettük tudomásul a hivatalnokok viselkedését, egyesek már eleve úgy készültek, hogy odatartják a másik orcájukat is, ha kell. Mindebből jó kis véleménycikkek születtek, ha épp firkász járt pórul a hivatalban, amolyan álruhás Mátyás király módjára. Egyszóval irtóztunk bármiféle ügyintézéstől, ha csak tehettük, kerültük. Olyan is akadt, aki inkább megfizetett egy ügyintéző céget, ha például vállalkozásalapításról volt szó. Észrevette a kedves Olvasó, hogy ez már a múlt? Jelen jegyzetem szinte csakis pozitív dolgokról fog szólni (és nem Covid-teszt eredményére gondolok), annak az örvendetes történésnek a nyomán, hogy a napokban ügyet intézni tértem be az egyik intézménybe. (Sokak hiedelmeivel ellentétben, ez sem megrendelt írás, úgyhogy csak azért sem írom le a hivatal nevét.) Azt már a korábbi években is megállapítottam, hogy manapság kedvesen fogadnak az ilyen helyeken, na de ez a mostani mégis meglepett. Képzeljék, készségesen kitöltötték helyettem az űrlapot (miután otthon már elszúrtam), és türelmesen elmagyaráztak minden lépést. Lassan mondták, hogy értsem. Az egészségemért is aggódtak, mert elküldtek sétálni. Persze csak miután kiderült, hogy átmenetileg leállt a számítógépes rendszer. A készséges hölgy elkérte a telefonszámomat. Nem másért, értesítés céljából, hogy mikor mehetek vissza. Mi ez itt, rendszerváltás?! – kérdezhetném, mint egykor Hofi anyósa. De hát legyen végre valami jó is közállapotainkban, ne csak szidjuk folyton ezt az országot meg a bürokratikus rendszerét, nem igaz? Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – ebben hittem eddig is, de a hivatalokra nem igazán vonatkoztattam. Lám, ezt is megértük. Még fokozhatnám a lelkesedést, ám attól tartok, meggyanúsítanak azzal, hogy megbabonáztak vagy megvásároltak, hogy ilyeneket írjak. De muszáj azt is elmesélnem, hogy az egyik hivatalnok hölgy pólóján ez a felirat szerepelt: „Je t’aime”. Belegondolni se merek, hogy az ügyfélbarátságot meddig lehet még fokozni. Vagy ha mégis belegondolok, elpirulok.

Benedek-Székedy Sándor