Játék szavakkal, nyelvvel, történetekkel

Book Mockup by Mithun Mitra

Szép kiállítású könyv a csíkszeredai Bookart Kiadó századik kötete. A szép külcsín azt ígérte, hogy a belbecs sem hiányzik. Az ígéret Bartos Tibor Állami boldogság. Arany vasmacska kötete esetében beteljesedett. Sarány István könyvrecenziója.

Nehéz olvasmány Bartos Tibor háromkötetesre tervezett önéletrajzi regényfolyamának első kötete. Már a címe és az alcíme meggondolkodtat, megmozgatja az agyat: Állami boldogság. Arany vasmacska. Címnek tökéletes, olyan, mint amilyen a tankönyvek szerint a címnek lennie kell: figyelemfelkeltő, blikkfangos, belelapozásra, olvasásra késztető. Ha nem másért, hát azért, hogy megfejtsük a címbe rejtett, általa sugallt talányt.
Az állami boldogság fogalma jelen van a magyar közgondolkodásban is, dr. Pisztóry Mór Bevezetés az államtudományokba című, 1876-ban Budapesten megjelent művében többek között megemlíti „azon általános erkölcsi kötelességeket”, „melyek az állam minden tényezőire egyformán alkalmazandók és melyek az erkölcstan két legfőbb erényének kifolyásait képezik”. Tudományos rigurozitással, pontokba szedve fel is sorolja ezeket:
„a) Mindenki az államban csak azt törekedjék megvalósítani, a mi senkinek jogait nem sérti és se saját jogait ne érvényesítse mások jogainak árán, se ne engedje magát a gyengébbek jogainak megvédésétől elriasztani.
b) Polgártársainak életcéljait époly tiszteletben tartani, mint saját céljait és a mennyiben saját céljai megengedik, azokat elő is mozdítani.
c) Végre valamennyinek közös jólétét saját egyéni céljai és szükség esetén saját léte fölé helyezni; vagyis magát a közjóért föláldozni. Ez minden állami erénynek legmagasabb fokát foglalja magában és az önzetlen h a z a s z e r e t e t érzelmében nyilvánul. A valódi hazaszeretetnél az emberi önzés teljesen megszűnik és az ember polgártársainak jólétét saját jólétével teljesen azonosítja, illetőleg saját jóléte fölé helyezi. A hazaszeretet adja meg az állam tagjainak a valódi k ö z s z e l l e m e t , mely nélkül virágzó államélet nem is képzelhető. Az állami boldogság ideálja: a t e s t v é r i s é g , csakis ott érhető el, hol az egyes polgár a köztudat ezen magas fokára emelkedett. Az ó-kor classicus államaiban a jobbak és nemesebbeknél a hazaszeretet elérte ugyan azon fokot, hogy a polgár egyéni érdekeit az öszérdeknek alárendelni tudta, de az öszérdek, vagyis a haza érdeke nem foglalta egyúttal magában az állam minden tagjának jólétét, hanem csak az uralkodó elemeket s így a valódi testvéries érzés a hazaszeretet ezen nyilvánulásainál hiányzott, mert az aristocratiai elem saját jólétét a többiek jólétének árán szerezte meg. A hol ez így van, ott a haza-szeretetnek még sokkal inkább önzők rugói, mint a hol az állam minden ember életcéljainak egyenlő védelmet nyújt.”
Romantikus szemlélet, a mai ember számára, bár sokat mondanak, keveset jelentenek az olyan fogalmak, mint hazaszeretet, közszellem, testvériség, a közérdeknek alárendelt egyéni érdek, „öszérdek”, helyettük inkább az individualizmus, az önzés a jellemző magatartás.
De nem mindenhol a világon. Legalábbis a Magyar Projektmenedzsment Szövetség honlapján talált írás szerint, amely a szervezet 2018. évi, A boldogság hatása az eredményességre címet viselő „Körkapcsolás Konferenciáján” elhangzottakat foglalja össze. A beszámoló kitér a Magyar Bhutáni Baráti Társaság elnöke „derűs hangvételű prezentációjára”, amely bemutatta, „milyen az, amikor a boldogság az állam szintjén is fontossá válik”. Mint elhangzott, Buthánban „létezik a Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH) fogalma, ami egy átfogó vezetési alapelv, egyúttal döntéshozatali eszköz is”. A beszámoló szerint ez „nagyjából annyit tesz, hogy a kormányzat csak GNH-projekteket támogat”, azaz „a harmóniát, egyensúlyt és belső derűt jelentő boldogságot mérési rendszerrel tartják számon”.
Az államok – jobban mondva az államot vezető politikusok – mind azon vannak, hogy a nép boldog legyen, mindent annak jóléte érdekében tesznek, cselekednek. Legalábbis ezt mondják. Az intézkedések hatását azonban nem mindig éli meg boldogságként a polgár.
Bartos Tibor olyan közegben élt, amelyben az állam, képviselői révén, mindent elkövetett a polgárok boldogságáért – még ha belegebedtek, akkor is. A polgár meg akkor volt boldog, ha túlélte ezt a nagy állami igyekezetet.
Bartos a Horthy-korszakban született Újpesten, 1933-ban. Hétéves volt, amikor kitört a második világháború, kiskamaszként érte meg annak a végét, a sztálini diktatúra megszilárdulásának időszakát, majd egyetemet végzett, családos fiatalemberré lett a Rákosi-korszak alatt. A történet az 1956-os magyar forradalom kitöréséig tart.
Tehát megtapasztalhatta az úri Magyarország korszerűtlennek mondott államberendezkedése és korszerű ipari fejlődése közötti kontraszt időszakát, túlélte a háború vészterhes éveit, megélte az iparosok, kereskedők, tisztviselők, zenészek és irodalmárok mindennapjait, megítélésük változását; átélte az éleződő osztályharcot; megúszta a Rákosi-diktatúrát. Megannyi berendezkedést, amely különböző ideológiákat követve a nép boldogságát akarta biztosítani, szavatolni. Magyar és sváb iparosok, zsidó kereskedők, cigány zenészek, zavaros korokban zavarosban halászó ügyeskedők, a háború által idő előtt koraéretté tett fiatalok, tudásra szomjas és szerelemre éhes diákok életét élte, élményeit hol apró ecsetvonásokkal, hol széles színfoltokkal vetve papírra. Hol humorral, hol szarkazmussal, hol némi gonoszsággal telíti sorait, emberközelbe hozva hőseit: névtelen sorstársakat és a kor kulturális életének nagyjait egyaránt. Ez utóbbiak közül sokan más oldalukat is megmutatják – a gyarló emberit –, amit nem rögzítenek általában a tankönyvek.
A történet lenyűgöző, a ma embere számára rendkívüli, akár kalandosnak mondható, ezért olvastatja magát. Végigvezet nemcsak a fentebb vázolt történelmi korszakokon, múlt századunk liminális pontjain, a rendkívüli időkben rendhagyó életút kalandos fordulatain, megismertet a kor irodalmi életének valós nagyjaival és az ideológia által kiemelt, hivatalossá tett, majd gyorsan elfelejtett „nagyjaival”, a könyvkiadói munkával, a szerkesztőségek hangulatával, egy-egy ismert alkotó munkastílusával, szokásaival.
A másik nagy erénye a kötetnek annak rendhagyó nyelvezete. Minden szava magyar, nyelvünk különböző rétegeiből származnak. Sok közöttük a székelyföldi fülnek idegenül hangzó szó, szófordulat, de ezek a szavak a magyar nyelvterület bizonyos helyein otthonosan hangzanak, legyenek ezek a szavak tájnyelviek, netán pesti zsidó vagy cigány szleng, sváb jövevényszó vagy különböző mesterségekhez kapcsolódó szavak, vagy a köznyelvből kikopott, de beszédes – így érthető – szókapcsolatok. Ez a nyelvezet – amellett, hogy igazi nyelvi csemegévé teszi a kötetet – megnehezíti annak olvasását, ugyanis vagy az egyes szavak ízét-zamatát ízlelgeti az olvasó, vagy elgondolkodik a szó jelentésén, vagy a kötet gazdag jegyzetanyagában keresgél. A tűnődés, a keresgélés és a felfedezés öröme tetézi az olvasás örömét.
Ez a regény is, akárcsak Bartos korábbi műfordításai, illetve Magyar szótára a szerző rendkívüli nyelvérzékét példázza. Ez utóbbinak anyagát hosszú évek alatt módszeresen gyűjtötte, rendezte, láncokba rendezte. Az ismertetők szerint az Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára I–II. című szinonimagyűjtemény 304 fogalomkörbe rendezett és ezeken belül logikai-asszociatív sorokba szedett szavak és fordulatok óriási tára.
Apropó gazdag jegyzetanyag, terjedelmes függelék: a szöveg megértését lapalji jegyzetek sokasága, 420 tételes végjegyzet és harminc oldal terjedelmű névmutató segíti. Praktikus, áttekinthető, noha én jobban szeretem, ha a könyvet olvasás közben nem kell előre-hátra lapozgatnom, hanem a szükséges kiegészítéseket, magyarázatokat megtalálom lapalji jegyzetben.
Nehéz olvasmány Bartos Tibor Állami boldogsága, illetve annak első kötete, az Arany vasmacska. Az állami boldogság fogalmának lehetséges magyarázatát előbb kerestem, a könyv olvasása után pedig arra jutottam, hogy a boldogság nem állami monopólium, sőt, a boldogságosztó állam csak szenvedést okoz. Az egyén maga saját szerencséjének kovácsa, boldogságának záloga. Az Arany vasmacska szokatlan szókapcsolat pedig nem amolyan fából vaskarika, ugyanis a vasmacska horgonyt jelent, azaz biztos rögzítőpontot a sebesen folyó vagy háborgóan hullámzó vízen hánykolódó hajónak. Az arany e kapocs nemes voltát sugallja. Ilyen vasmacska Bartos Tibor emlékezéskötete, mert mint ő maga jelentette ki egy interjúban: „Az általános amnézia korában az emlékezés mesterséggé válik.”

: an accessible web community