Hirdetés

Jánosi Csaba geológus méltatása

HN-információ
Nehéz dolog valakiről ennyi mindent elmondani, még ha egy emberöltőn át is ismerjük egymást! Mégis örvendtem a felkérésnek. Mert Jánosi Csaba geológus élete tele van különleges eseményekkel, rendkívüli helyszínekkel, rengeteg titok megfejtésével, amiket geológusi életpályája hozott magával. Mente et malleo, vagyis „gondolkodom és ások”, idézgetik a geológusok latin jelmondatát generációkon át mindmáig, azok, akik ezt a szakmát választják. Jánosi Csaba is ezt tette, azóta, hogy a Babeș–Bolyai alma mater küszöbét átlépte. Mert az Alcsíkról Kolozsvárra szegődött fiú ezt a célt tűzte maga elé, konokul kitartva választott útján. 1953. március 31-én született Csíkszeredában, a kos havában. Gondolom, ez mindent megmagyaráz! A nagyhírű csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban legendás tanára, Kristó András földrajztanár önképző körének tagja lesz, ahol szenvedélyesen beleszeret a természetrajz minden ágazatába. Ebből az időből származnak első önképzőköri dolgozatai a tusnádi Nádas-fürdőről, a Mohos-tőzeglápról, a homoródalmási Orbán Balázs-barlang geomorfológiai feltérképezéséről, sőt ekkor születik meg a Szent Anna-tó batimetrikus térképe is. A sikeres államvizsga után (1980) a csíkszeredai IPEG-hez, a Hargita Kutató és Feltáró Vállalathoz szerződik, ahol kezdetben Balánbányán tevékenykedik, majd 1982-ben behozzák a szeredai kutatócsoportba, ahol különféle feladatokat kap, így gyarapítva szakmai tudását, hiszen szinte nap mint nap más és más ásványi anyagokat kutat, mint az azbeszt (Godra karszt), szienitek (Hágótő, Orotva), kaolin (Kakukk-hegy), sziderit (Nagy-Hagymás), és végre megérkezik a borvizekhez, az Istenkasba, Bodvajba. Vajon hogy nézhetett az akkor még romos Gábor Áron kohójára? Biztosan erőt merített belőle a további folytatáshoz, kitartást, akárcsak hős, berecki honfitársa. S talán, amikor 1988–89-ben Székelyföld borvizeit veszi górcső alá, Kercsó Attila sorai juthattak eszébe: „Mennyi pezsegés, mennyi pozsgás, szorításból szabadulás. Tűzhányóknak kihűlt könnye, mélyek íze…” Nem kevesebb mint 550 vízmintát gyűjtött össze elemzésre az élet vizéből. Minden útja alkalmával a székelyföldi táj gyönyörködteti, simogatja lelkét, amelyeket számtalan fotón őrzött meg magának, akkor is, amikor a Kakukk-hegyről vagy a Csomád tetejéről szemlélte a tájat. 1990-től a bomlófélben lévő intézmény laboratóriumában tevékenykedik, és közben egyre jobban beleássa magát a kerámiakészítés mesterségébe. 1997-től nyugdíjas. Ma a Keramika műhely tulajdonosa, vállalkozó. Ám ekkor új fejezet kezdődik életében. A hajdani Jöjjön velünk amatőr turistamozgalomból kinövő CsTTE (Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület) elnöke lesz 1992-től mostanáig. Jánosi Csaba megértette az új idők mondandóját, nevezetesen a környezetvédelem fontosságát. S habár én tréfásan azt hajtogatom, nem kell védeni a természetet, csak békén kell hagyni, azért az nem ilyen egyszerű, mert amit elrontottunk, azt illik is helyrehozni! S ezért az én geológusbarátom behatóan kezd foglalkozni a környezetvédelemmel, csatasorba állítva az egyesület tagságát gigászi tervei megvalósításához. Közben az egyesület másik irányú tevékenységének is szabad utat enged, ami a turizmusban teljesedett ki jómagam vezetésével, aki az egylet alelnöke voltam. Mi végeztük hegyeink turistaútjainak felújítását, de ha az elnök hívott, a környezetvédelmi tevékenységekben is rendszeresen részt vettünk. Így állandó interakció folyt a két tevékenység között. Kezdetben a környezeti nevelésre fekteti a hangsúlyt, olyan úttörő kiadványokat hozva létre, mint a Csíki Zöld Füzetek vagy a Környezetkultúra. Ezekbe mindannyian írtunk, már akinek mondandója volt ebben a témában. Időközben megalapítja a Csomád–Bálványos Kistérséget (alapító ülés Tusnádfürdőn), amely később kinövi a CsTTE határait, és átkerül Kovászna és Hargita megye önkormányzatainak hatáskörébe. A számtalan ifjúsági rendezvény, mint az első Erdei Iskola a Mohosnál 1995-ben, vagy a Bükszádi Olt-tábor, a Borvízút, mind ebben az időben születnek. A Borvízútról könyvecske is készült. De a Csomád–Bálványos Kistérségről is születik egy Térségfejlesztés című koncepció. Időközben a csíkszeredai Polgár Társ Alapítvány támogatásával három nagy volumenű szakkönyv születik: a Székelyföldi Fürdők és Gyógyvizek, a Székelyföld gyógyfürdői és a Székelyföld fürdői. (Itt külön csoportosította a gyógyfürdőket és a közönséges fürdőket!) A Jánosi Csaba és csapata által írt könyvek az eddig megjelent ásványvizes szakkönyvek legátfogóbb szintézisei. Hiszem, hogy száz év múlva is irányadók lesznek. És ide számíthatjuk a Kovászna megyében, más társszerzőkkel közösen kiadott Mofettás könyvet is. Egy teljesen más fejezet Jánosi és a CsTTE életében a 2000 és 2010 között végrehajtott fürdőkalákák periódusa. A tíz éven át folyó népi fürdők felújítása mind Jánosi Csaba szervezésében történt, amihez pályázatokat írt, partnereket keresett (a gödöllői Szent István Egyetem Kertépítő tagozata, Polgár Társ Alapítvány, önkormányzatok, Hollandia bukaresti nagykövetsége, magánvállalkozók stb). Amikor megkérdeztem, hogy melyik fürdőkaláka nőtt legjobban a szívéhez, azt felelte: a tusnádi Nádas-fürdő, ami a hollandok támogatásával újult meg. Kimagasló munkának tartotta a Mohos tanösvény megépítését is 2000-ben, aminek mintáját jómagam hoztam Horvátországból, a Plitvicei-tavak néhány diafotójával. Tudtunk szerint az első volt az országban. És még egy első, mondhatni úttörő vállalkozás: a Tusnádfalusi Borvízmúzeum (azért hangsúlyozom a falut, hogy ne keresse senki Tusnádfürdőn!) 2005-ben létesült. Az Erdélyi Gyopárban és más médiatermékekben megjelenő cikkeit fel sem tudom sorolni. Hát ilyen az én „fogadott fiam”, akit még egyetemista korában a szívembe zártam, amikor először jött hozzám borvizes anyagokért, az államvizsga-dolgozatának megírása kapcsán. Kívánok neki számos „harcos” évet, legyenek mindig ötletei, amelyek megvalósításához adjon a mi somlyói Babba Máriánk elég erőt! Elhangzott szombaton, Kolozsváron, az EMKE Kőváry László díjának átadása alkalmából.

Zsigmond Enikő



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!