Csiperketermesztés a tanyavilágban Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a közigazgatásilag Korondhoz tartozó fenyőkúti tanyavilágban István Zoltánék nemcsak állattartással és szénakészítéssel foglalkoznak, hanem – másoktól eltérően – gombatermesztéssel is. Ráadásul korántsem hobbi-szinten: múlt heti ottjártamkor két pincerészben közel háromszáz, csiperkemicéliummal átjáratott gombászsák bontogatta, kínálgatta jellegzetes fehér kalapos termését. [caption id="attachment_8363" align="aligncenter" width="620"] István Zoltán és gombatermesztő telepe Fotók: Domján Levente[/caption] [dropcap]A[/dropcap] házigazda, István Zoltán negyvenes éveiben jár. A csiperketermesztés alapjaival 1994-ben, Magyarországon ismerkedett meg: a sorkatonai szolgálat lejártával ugyanis vendégmunkásként a budafoki gombatermelőknél dolgozott. Három esztendőre rá Zoltán elérkezettnek érezte az időt, hogy a magyarországi gombászatban keresett jövedelmét és megszerzett tudását, tapasztalatát itthon kamatoztassa: hazatérve szintén gombatermesztésbe fogott. Tanulni a hibákból Első körben – a csiperkénél egyszerűbb, szerényebb igényű – laskagomba termesztésére vállalkozott. A laskagombát viszont nem tudta eladni. Csiperkére váltott, azt viszont az akkori körülmények között még nem tudta előállítani. A várt siker elmaradt, és közben a gombaüzletre szánt pénze is fogyott. Zoltán nem szépíti: egy év elteltével a hazai gombatermesztési kísérlete csődöt mondott. Azonban nem adta fel, anyagi ügyeinek helyreállítására és szakmai ismereteinek gyarapítására ismét útra kelt, és több mint egy esztendőt újra az anyaországi gombaüzemben dolgozott. Eközben igyekezett kudarcából tanulni és – magyarországi kollégáit faggatva – az itthon elkövetett hibák miértjeire is rájönni. A fenyőkúti csiperketermesztésnek aztán a tanácsok és némi pénzmag birtokában másodjára is nekifutott: hogy próbálkozása nem volt hiábavaló, azt a ma is működő, tizenöt éve indított vállalkozása bizonyítja. – Sok hibát elkövettem, szinte semmit sem tudtam eleinte. Sokszor egy kis friss levegő vagy egy-két fokos hőmérséklet-eltérés is gondot okozott, főleg a hőkezelésnél. Amikor másodjára tértem haza Magyarországról, akkor azzal a bizalommal tettem, hogy az ottani hőkezelőnél dolgozó barátom a szabadsága idején jön és segít a komposztkészítésben. Hát nem jött, így csak magamra számíthattam – emlékszik vissza a tizenöt évvel ezelőtti második újraindulás nehézségeire vendéglátóm. Igyekeznek önellátók lenni István Zoltánék szinte mindent maguk állítanak elő: a környéken kicsépelt árpa- és búzaszalmából ők készítik elő a komposztot is, de mivel tyúktrágyához nagy mennyiségben nincs módjuk hozzáférni, a komposztkészítés során csak lótrágyát használnak. A micéliumot viszont vásárolják. A beszélgetésbe e ponton Zoltán általános iskolás kisfia, Sebestyén is bekapcsolódott: kérdezés nélkül is lelkesen sorolta, melyik fázisban hogyan készítik elő a trágyát, miként végzik a locsolást, forgatást, illetve a massza – a gombát veszélyeztető betegségek, kórokozók ellen védekezés terén kiemelten fontos – hőkezelését. Szavaiból érződik: erejéhez mérten a nehezebb munkákban is szívesen segédkezik édesapjának, sőt idővel – állítja – a gombatermelés átvételére készül. Hogy kedvcsinálóként bizonyítsa, a portájukon termő kalapos nem akármilyen minőségű: gyorsan egy-két fiatal, a zsákokról találomra leszedett nyers gombát is elropogtatott. Gombatermesztés fémsátorban A közkedvelt fehér étkezési gombát fenyőkúti vendéglátóm négy, egyenként 30 négyzetméteres pincehelyiségben állítja elő: egy kamrarészben általában 150 zsák fér el. Ha nagyon zsúfolni akarják, akkor a termekbe telepített zsákok száma akár 10 százalékkal, legtöbb 170-re is növelhető. A zsákok általában – csökkenő hozammal – három hullámot teremnek: a szedések között rendszerint hét nap telik el. A telepítésenként értékesíthető gomba mennyisége a fenyőkúti gazdaság esetében 150-200 kilogramm. A gazda négy termőhelyiségből kettőt – kifejezetten e célnak megfelelően – a lakóház alagsorában alakított ki, míg további két gombatermesztő felületet az udvaron épített félkörívű – engem személy szerint egy kicsinyített, repülőgéphangárra emlékeztető – üvegvattával szigetelt fémsátorban rendezett be. A világos, fényvisszaverő, szegecselt fémlapokból kialakított harminc négyzetméteres, kissé földbe ásott, fűtőcsövekkel behálózott termelőbázis az év minden évszakában használható: a létesítményt István Zoltán saját maga tervezte és készítette. Az udvaron korábban három fémsátor is fungált, ám pár éve – a még Fenyőkúton is szokatlanul kemény télben – a hó súlya alatt egy közülük menthetetlenül összeroppant, de a maradék kettő is a harmadik darabjaiból újult meg. Mit takar 7-8 lej? Fenyőkúton csiperketermesztéssel foglalkozni azonban több okból sem egyszerű: helyben, illetve a tanyavilág szűken vett környékén szinte lehetetlen eladni a termést. Ha az idő is besegít, akkor a lakóknak erdei gombát – számtalan fajtájában – a fennsík is bőven terem. De nem kedvez a vállalkozás jövedelmezésének az aszfaltozatlan, télen különösen nehezen járható úthálózat, illetve Fenyőkutat a környező településektől elválasztó nagy távolságok sem. Zoltán a pincéiben termő portékájával gyakran – Korond és Farkaslaka érintésével – Székelyudvarhelyig kénytelen utazni: törzsvásárlói – két pizzéria kivételével – nem igazán vannak. Pedig nem adja drágán: nyári időszakban a portékájáért – szállítással együtt – 7 lejt, télen pedig kilónként 8 lejt kér. A gazda azonban alig marad valamivel: a rossz út miatti magas üzemanyag- és járműfenntartási költségek az alkalmanként eladott gomba árának felét felemésztik. Zoltán patthelyzetben érzi magát: hisz ahhoz, hogy több gombát termeljen, a család erején túl egy alkalmazott segítségére is szükség lenne, jelenlegi körülmények között azonban a pluszbérköltségeket az engedélyezett magánszemélyként (PFA) működő fenyőkúti gombás vállalkozás nem termeli ki. Ráadásul ott az idős szülők gazdasága is, amivel szintén munka van: Zoltánnak és édesapjának a közösen művelt tíz hektárról öt tehén és egy ló számára kell nyaranta előteremteniük a téli takarmányoznivalót. [caption id="attachment_8364" align="aligncenter" width="620"] Zsákokban terem a csiperke[/caption] Jövőperspektíva? Túl sok a buktató Amikor a továbblépés lehetőségeiről, esetlegesen a tevékenység bővítését, fejlesztését segítő uniós pályázatról kérdezem, vendéglátóm arca kissé elkomorul. Tömören válaszol: eddig semmire sem pályázott, mert nem kívánja magát hitelbe, adósságba hajszolni. Márpedig nézete szerint az uniós pályázatokhoz megkövetelt önrész máshonnan nem teremthető elő. De ahhoz, hogy belevágjon – teszi hozzá Zoltán –, a gombatermesztés jövőjében is szilárdabban kellene bíznia. Márpedig úgy érzi: hiába foglalkozik a csiperketermesztéssel immár közel két évtizede, e téren nem elég erős még a hite. – Bármikor bármi közbejöhet. Van, hogy a gombával a nagy meleg miatt nem tudunk dolgozni. Ha nagy tél van, az is rossz. Rengeteg a veszély: ha bekerül egy penészfertőzés, dobhatok ki mindent. Máskor nem tudom a termést eladni. Itt biztos jövő nincs, ezért hiába vágok bele olyasmibe, amit nem tudok teljesíteni – magyarázza bizonytalankodása, illetve az uniós pályázatokkal kapcsolatos fenntartásainak okát a fenyőkúti gazda. Domján Levente